Nyugat-Európában számos hibát elkövettek a muszlimok integrációjával kapcsolatban. Hagyták például, hogy párhuzamos társadalmak jöjjenek létre, és nem vették elég komolyan a radikális lázítók jelentette fenyegetést sem – foglalta össze a bevándorlókkal kapcsolatos negatív tapasztalatokat lapunknak adott interjújában a belga rendőrség stratégiai tanácsadója, Saad Amrani. A szakember ugyanakkor úgy látja, mindennek ellenére káros, és súlyos leegyszerűsítés a multikulturalizmus és a terrorizmus összemosása, a belgiumi származású dzsihadisták mintegy ötöde ugyanis például nem születésétől fogva muszlim.
Amrani hazája, Belgium kivételesen rázós terület a nemzetközi terrorizmussal folytatott küzdelemben. Ezt jól mutatja, hogy a népességgel arányosan az uniós tagállamok közül ebből az országból csatlakoztak a legtöbben az Iszlám Államhoz, és itt működött a párizsi és brüsszeli terrortámadásokért felelős radikális sejt is. Salah Abdeslam és társai úgy éltek vígan Brüsszel Molenbeek nevű negyedében, hogy a csoport központjaként használt lakás mindössze száz méterre van a kerület rendőrkapitányságától.
A szakértő egyébként hangsúlyozta, nem tud olyan negyedekről, no-go zónákról Európában, ahol például a rendőrségnek ne lenne hatalma – a hírhedt Molenbeek sem ilyen –, de nem tagadta, hogy kifejezetten veszélyes városrészek léteznek. Különösen nagy gondot jelent, hogy az egyazon területen, tömbben, párhuzamos társadalomban élő muszlim kisebbség felett sok esetben próbálják meg radikálisok átvenni az irányítást.
Belgium a támadások óta sorra hozza a terrorellenes intézkedéseket, megszigorították a muszlim hitszónokok ellenőrzését. Minden olyan külföldi állampolgárságú imám kiutasíthatóvá vált például, aki nem felel meg az állam szigorú kritériumainak. A helyzet azonban nagyon bonyolult. Belgiumban például virágkorát éli a „garázsiszlám”, radikálisok nemcsak a mecsetekben, hanem magánlakásokban, zárt ajtók mögött hergelik hallgatóikat, erről pedig a rendőrségnek igencsak nehéz idejében értesülni.
