Ingoványos ázsiai terep és a sötét erők

Amerikai, kínai és japán kutatók beszéltek lapunknak Washington kiszámíthatatlan politikájáról.

Továbbra sem világos, milyen tervei vannak az Egyesült Államok elnökének a konfliktusokkal terhelt Kelet-Ázsiában. Donald Trump külügyminisztere, Rex Tillerson vasárnap fejezte be turnéját a térségben, áttörést azonban a vizit aligha hozott. A csúcspontot a katonai atomprogrammal zsaroló Észak-Koreának címzett, egy estleges megelőző csapást kilátásba helyező üzenet jelentette, de a vezető hírekbe került az a bejelentés is, miszerint Peking együttműködik majd az Egyesült Államokkal Phenjan megállításában. Arról azonban már nem esett szó, hogy a két nagyhatalom miként képzeli el a közös munkát.

A Washington-központú nemzetközi think tank, a Carnegie Alapítvány Ázsia-programjának vezetője, Douglas Paal szerint nem is várhattunk sokat az olajmágnásból lett külügyminiszter távol-keleti útjától. Észak-Korea ugyanis a környező országokat riogató rakétatesztjeivel a térség politikai napirendjének élére állt, miközben a válságban érintett szereplők jelenleg saját problémáikkal vannak elfoglalva. – Trump meglehetősen lassan halad kormányának felállításával – nyilatkozta lapunknak a korábban Ronald Reagan és George H. W. Bush tanácsadói stábjában is dolgozó külpolitikai szakértő. Paal szerint Kína szeretné az ősszel esedékes 19. pártkongresszust külső, zavaró tényező nélkül lebonyolítani, Dél-Koreában pedig legközelebb júniusban áll majd föl legitim kormány. A Kínai Kommunista Párt öt évente hívja össze legfőbb döntéshozó testületét, melyen a következő turnus vezetőnek kilétéről is döntés születik, Dél-Koreában pedig több mint fél év után, egy jogerőre emelkedett bizalmatlansági indítvánnyal távozott a korrupciós botrányba keveredett elnök, Pak Kunhje. De akad megoldandó probléma Japánban is. Abe Sinzó miniszterelnök népszerűsége az elmúlt hetekben történelmi mélypontra süllyedt egy korrupciós ügy miatt. Felmerült ugyanis, hogy egy nacionalista általános iskola a piaci ár hetedéért jutott földtulajdonhoz, s a hírek szerint a kedvező beruházást a kormányfő felesége, Abe Akie hozta tető alá.

Paal ezért úgy véli, jelenleg mindenki az Észak-Korea okozta válság elodázásában érdekelt. – Ilyen időszakban borzasztóan nehéz megbirkózni az észak-koreai kérdéssel – folytatta a szakértő, és hozzátette: miközben Washington igyekszik Kínát a Phenjan elleni keményebb fellépésre ösztönözni, olyan kardinális kérdések várnak megoldásra, mint a két nagyhatalom között küszöbön álló gazdasági és kereskedelmi konfliktus. Trump korábban többször megfenyegette Kínát, hogy védővámokat vet ki exportcikkeire, és mindent megtesz azért, hogy az ázsiai országban befektető amerikai cégeket hazacsábítsa. Azóta időzített bombaként ketyeg a kereskedelmi háború, aminek elodázása az észak-koreai fenyegetés oltárán Paal szerint csak egy újabb válság felé tereli eseményeket.

Azt, hogy a Phenjan ellen beharangozott közös fellépés korántsem jelent megbékélést az Egyesült Államok és Kína között, az elmúlt napok eseményei is alátámasztják. Nem volt barátságos gesztus, hogy Trump külügyminiszterének ázsiai körútjára időzítette újabb Twitter-üzenetét. Ebben arra utasítja Kínát, hogy lépjen fel keményebben Észak-Koreával szemben. Az esetről egyébként Tillersont meg is kérdezték egy interjúban, és a külügyminiszter elmondása szerint őt is váratlanul érte a Twitter-üzenet. Azt azért Tillerson sietve hozzátette, az elnök magánakciója nem okozott pekingi látogatása során semmilyen fennakadást. Másik, az időzítést illetően szintén gyanús esemény volt két amerikai szenátor, Marco Rubio és Ben Cardian március 15-én benyújtott törvényjavaslata. Ebben a republikánus Rubio és a demokrata Cardian kezdeményezi, hogy az Egyesült Államok szankcionálja azokat a kínai magánszemélyeket és szervezeteket, melyek a Dél-kínai-tengeren zajló zátonyfeltöltésekben részt vesznek. Kína ugyanis a vitatott fennhatóságú délkelet-ázsiai térségben mesterséges szigetekkel igyekszik kiterjeszteni felségterületeit, amit a nemzetközi közösség többsége, élen az Egyesült Államokkal, hevesen ellenez. Amennyiben az amerikai törvényhozás rábólint a két szenátor javaslatára, úgy Washington olyan állami cégekkel szakíthatja meg a gazdasági kapcsolatokat, mint a Kínai Nemzeti Offshore Olajvállalat (CNOOC), miközben kínai állampolgárok kitiltása diplomáciai botrányok sorozatához vezethetnek. Ezzel kapcsolatban a lapunknak nyilatkozó Ázsia-szakértő, Douglas Paal jelezte: Peking részéről is épp a látogatás idején szivárgott ki figyelemre méltó részlet a Dél-kínai-tenger ügyében.

Egy magas beosztású tisztviselőre hivatkozva írta meg a kínai Hainan Daily napilap, hogy Peking megfigyelőállomásokat épít a térség egyik kiváltképp heves vitákkal övezett területén, a Scarborough-zátonyon. A homokpadra Kína mellett Tajvan és a Fülöp-sziegetek is igényt tart, a bejelentés azonban utóbbi számára okozhat komolyabb fejfájást. 2012-től ugyanis kínai hadihajók zárták ki onnan a Fülöp-szigeteki halászokat, s ennek a gyakorlatnak csak tavaly augusztusban, Hszi Csin-ping kínai elnök és Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki államfő közötti megállapodás vetett véget.

– Kína ezzel megszegte korábbi ígéretét, miszerint idén még semmilyen építkezést nem indít el a vitatott területen – tette hozzá Douglas Paal.

A háttérben zajló, üzenetértékű események ellenére Paal szerint Tillerson látogatása eredményesnek bizonyult. – A kínai elnök, Hszi Csin-ping és Trump április találkozójáról sikerült megállapodni, ehhez pedig a külügyminiszter a válság lassításával időt nyert – mondta Paal.

„A Fehér Ház jelenleg gyakorlatilag nem funkcionál”

Kevéssé megértően nyilatkozott Washington Ázsia-politikájával kapcsolatban a kínai biztonságpolitikai szakértő, Csao Ming-hao. – Trump ha akarna, sem tudna közvetlenül tárgyalni Észak-Koreával, hiszen az amerikai adminisztráció a következetes Ázsia-politikának, de még egy hiteles döntéshozatali folyamatoknak is híján van – mondta lapunk megkeresésére Csao Ming-hao. Az Ázsia–Csendes-óceán Biztonsági Együttműködés Tanácsának (CSCAP) kínai tagja szerint a Fehér Ház jelenleg gyakorlatilag nem funkcionál, ami különösen veszélyes egy olyan időszakban, amikor a washingtoni politikai elit kemény fellépést vár el a kormánytól. Csao szerint ezért Trump vitatható lépéseket tesz Észak-Korea megfékezésére, amire Peking a saját javaslatával próbál reagálni.

Ide sorolható Tillerson szombaton tett, egy esetleges megelőzős csapást felvető kijelentése is, de Kínánál leginkább a Dél-Koreába (illetve várhatóan hamarosan Japánba is) telepített amerikai THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) ballisztikus rakéta elhárító rendszer verte ki a biztosítékot. A pekingi vezetés ugyanis fenyegetve érzi magát az amerikai technológia telepítésétől, úgy vélik, a fejlett megfigyelőrendszerrel is felszerelt THAAD inkább jelent veszélyt a kínai katonai titkokra, mint Észak-Korea ballisztikus rakétáira. Peking ezért fegyverkezés helyett a tárgyalásos megoldásra fekteti a hangsúlyt. Az Egyesült Államoktól a rakétarendszer elvetését, illetve a Dél-Koreával egyre sűrűbben folytatott közös hadgyakorlatok beszüntetését kéri, Észak-Koreától pedig azt, hogy hagyjon fel nukleáris kísérleteivel. Csao hozzáteszi, a kínai javaslat szerint ezzel párhuzamosan kerülne sor a felek közötti tárgyalások megkezdésére is.

– Ha az északkelet-ázsiai térségben a helyzet nem változik, az hidegháborús blokkok kialakulásához vezethet – mondta a kínai szakértő.

Magára hagyott szövetségesek

Trump homályos Ázsia-politikája azonban nem csak Kínában vált ki kritikákat, a fejleményeket az Egyesült Államok talán legfontosabb térségi szövetségese, Japán is aggodalommal figyeli. Annak ellenére, hogy az amerikai elnök megválasztását követően Abe Sinzó japán kormányfő kétszer is találkozott Trumppal. A tárgyalás azután vált igazán fontossá Abe számára, hogy Trump meglebegtette: amennyiben Japán nem vállal nagyobb részt a költségekből, kivonja az Okinava szigetén állomásozó, mintegy 54 ezer főből álló amerikai kontingenst. A Canon Globális Tanulmányok Intézetének kutatási vezetője, Mijake Kunihiko a szervezet tokiói központjában nyilatkozott lapunknak. Szavaiból kiderül, Japán a két személyes találkozó ellenére sem érzi biztonságban magát. – Trumpnak fogalma sincs arról, hogy mit csinál – válaszolta kérdésünkre a szakértő. Mijake a Csillagok háborújából vett hasonlattal élve, „sötét erőnek” nevezi a világpolitikai porondon erősödő jobboldali populizmust, ebből adódóan az amerikai elnök személyét is komoly problémának tartja. – Amit csinál, az nem kormányzás. Twitteren üzenget, nem tud leállni a kampánnyal – folytatta Mijake. Szerinte nem ez az első alkalom, hogy az Egyesült Államok közveszélyesen viselkedik. Az 1970-es években tapasztalt olajárrobbanásra válaszul Washington a 80-as évektől drasztikusan korlátozta az Egyesült Államokban egyre kelendőbb, alacsony fogyasztású japán autók importját.

Mijake szerint akkor is, most is ugyanaz a jelenség állt Washington kiszámíthatatlan lépései mögött: az Egyesült Államok elvesztette önbizalmát.

– Ilyenkor Amerika másokat kezd el hibáztatni – folytatta a japán elemző. Míg korábban Japán volt a bűnbak, most Trump a bevándorlókra, a muszlimokra és a kínaiakra mutogat.

S mit tehet ebben a helyzetben Japán? Támogatja szövetségesét, hogy ismét visszanyerje megingott egyensúlyát. – Abe nem véletlenül ösztönzi arra a japán cégeket, hogy minél többet fektessenek be az Egyesült Államokban – tette hozzá Mijake. A szakértő szerint nincs más kiút, hiszen a világpolitika dinamikáját egy egyszerű konfliktus adja. Egyes országok, mint Kína, Oroszország vagy Irán a status quo megváltoztatásában érdekeltek, míg Japán, az Egyesült Államok és szövetségeseik annak fenntartását akarják. – Az európai és a közel-keleti országoknak is fel kell ismerniük, hogy az egység fenntartása ebben a helyzetben létkérdés – tette hozzá.

Korántsem biztos azonban, hogy az összetartozás fontosságát az Egyesült Államok is sajátjának érzi. Takagi Seiichino, a Japán Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének vezető kutatója szerint a jelenlegi helyzet éppen azért vált veszélyessé, mert Trump kevéssé elkötelezett a globális szövetségesi rendszer irányában. – Nem vagyok benne biztos, hogy Washington fenn akarja tartani a korábban kivívott hegemóniáját – mondta kérdésünkre a kutató. Szerinte Trump sajátos módon közelíti meg a nemzetközi kapcsolatokat. Üzletemberként gondolkodik, ezért minden helyzetben az alkupozíciókból indul ki. A szakértő szerint ugyanakkor az elnök stábjának egyes tagjaiban felfedezhető a klasszikus amerikai politikai gondolkodás, ami viszont okot ad a bizakodásra. Takagi ide sorolja James Mattis védelmi miniszter mellett Tillersont is, ezért a szakértő szerint nem kizárt, hogy Trump miniszterei a jövőben fontosabb pozíciót foglalnak majd el a nemzetközi porondon.