Eltűnt a korábbi nyüzsgés az amerikai külügyminisztérium washingtoni épületéből: még el sem kezdődtek igazán a beígért leépítések, munka hiányában mégis csak tengenek-lengenek a munkatársak – írja a The Atlantic újságírója karrierdiplomatákkal beszélgetve, akik közül többen republikánus és demokrata kormányok alatt is dolgoztak. „Így érezhették magukat a brit külügyesek a második világháború után, amikor rájöttek, hogy a nap igenis lenyugszik a birodalmuk felett. Amerikának vége van” – nyilatkozta a külügyi szolgálat egy tagja a lapnak.
A külügyminisztérium alkalmazottai arról számoltak be az Atlanticnek, hogy kulcspozíciók állnak betöltetlenül, kizárják őket a külföldi találkozókról, és a korábban rendszeres egyeztetések is elmaradnak, alig kell dolgozniuk. A külügyesek most leginkább kávézással, hosszú ebédszünetekkel és sétákkal töltik az idejüket. „Olyan ez, mint mindennap bejárni a kórházba egy halálosan beteg családtaghoz: hozol virágot, megfésülöd a haját, kifested a körmét, még akkor is, ha tudod, hogy semmi értelme. Szeretetből csinálod” – mondta az egyik alkalmazott.
A külügy munkatársai szerint azért van ez, mert a döntéseket egy sokkal szűkebb kör hozza meg, mint korábban: egyikük arról beszél, hogy az elnök szerint veje, Jared Kushner mindent meg tud csinálni. Ez egyébként azokra a fejlődő országokra emlékeztette, ahol korábban diplomataként szolgált, és ahol a vezető szűk tanácsadói köre és családja hozta meg a döntéseket. A külügyesek is leginkább a híradóból értesülnek arról, hogy miről határoznak a külpolitikai fronton.
Még súlyosabb a helyzet a lap szerint a külföldi nagykövetségeken szolgáló diplomaták esetében, akik az utóbbi hat hétben nem kaptak világos útmutatást Washingtonból, így leginkább vakon repülnek, vagy még az Obama-érából megmaradt iránymutatások alapján végzik az amerikai érdekek képviseletét állomáshelyükön. Most gyakorlatilag abból kell dolgozniuk, amit Sean Spicer, a Fehér Ház szóvivője, Donald Trump elnök és Rex Tillerson külügyminiszter a sajtónak elejt.
