Hétfőn Trump veje annak a reform munkacsoportnak az élére állhatott, amely nem kisebb feladatra vállalkozik, minthogy széles jogkörrel felruházva meghonosítsa az amerikai államapparátusban a versenyszféra hatékonyságnövelő megoldásait. Hogy nem csak első hallásra ízig-vérig neoliberális megközelítésről van szó, azt alátámasztják Kushner szavai, melyet még Kóka János, az örökbecsű „üzletember vagyok, a cégem a Magyar Köztársaság” kijelentés tulajdonosa is megirigyelhetne. A Fehér Ház fontos embere ugyanis nagyon hasonlót talált mondani a korábbi magyar miniszterhez, amikor azt vallotta, hogy „a kormánynak úgy kell működnie, mint egy nagyszerű amerikai cégnek”. Majd úgy folytatta: „reményeink szerint sikert és hatékonyságot tudunk elérni a vevőink számára, akik az állampolgárok”. A Trumpékkal ellenséges sajtóban, a pusztítást előrevetítendő „SWAT-kommandónak” (ezek rendőrségi rajtaütésekben jeleskedő alakulatok), a hivatalos kommunikációban viszont „innovációs hivatalnak” nevezett munkacsoportnak az kölcsönöz komolyságot, hogy előtérbe helyezik a technológia és az adatkezelés kérdését, és ebben Tim Cook Apple-vezérigazgató és Bill Gates Microsoft-alapító közreműködésére is számíthatnak. Ugyancsak passzol a képbe, hogy a kabinet fő ideológusaként megjelenő Steve Bannon nemrégiben az „adminisztratív állam leépítésére” szólított. Trump a kezdeményezéshez adott támogatását alátámasztandó a maga részéről saját nagyvállalati mantrájával állt elő, miszerint az új hivatal lehetővé teszi, hogy kormányára is alkalmazza saját „határidő előtt, olcsóbban” mentalitását.
Cikkünk nyomtatásban megjelent verziójában Kóka János szavait tévesen Bajnai Gordonnak tulajdonítottuk. A hibáért olvasóink és az érintettek elnézését kérjük.
De Kushner nem csak a vadkapitalista elvek államapparátuson belüli – az őskonzervatív táborban kezdetben alighanem roppant népszerű – kísérletének az élére áll, és nemcsak külpolitikai missziói során gyűjtheti a világ vezetőivel közös fényképeket. Ha kell, elvégzi a piszkos munkát is, sőt elébe is megy az ilyen feladatoknak. Ez történt tegnap, amikor önként megjelent az apósát hatalomra juttató tavalyi elnökválasztásba történt állítólagos orosz beavatkozást vizsgáló szenátusi bizottság előtt, ahol nemcsak az elnök fölül kell elhárítania a veszélyt, hanem magát is meg kell védenie. Hiszen a napokban kiderült: tavaly decemberben személyesen tárgyalt az amerikai politikában sokak által egyszerűen kémnek elkönyvelt washingtoni orosz nagykövettel, illetve az amerikai szankciókkal sújtott orosz állami fejlesztési bank – a Paks II.-t is finanszírozó – Vnyesekonombank (VEB) vezérigazgatójával.
Dinamizmusában, céltudatosságában, feleségét, a szintén – igaz informális – tanácsadói posztot kapó Ivankát leszámítva Kushnerrel aligha versenyezhet bárki is a jelenlegi Fehér Házban. Személyes kockázatvállalása fokozza apósa és többi munkatársa belé vetett bizalmát, ugyanakkor apja, a tiltott kampányfinanszírozásért és adóelkerülésért 14 hónapot börtönben töltött Charles Joseph Kushner példája is ott lebeghet a szeme előtt, a túlzások elkerülésére sarkallva. Olyan sokféle, ellentmondástól sem mentes összetevők alkotják, és most olyan feladatok érlelik, mely kivételesnek tekinthető az amerikai történelemben. Ki tudja, az apósa által tört úton – a kívülálló, pártoktól független vállalkozó politikai szerepre tör – idővel maga is szerencsét próbálhat a legfelsőbb választott tisztségek elnyerésében.
