Arra mindenesetre jó volt a lengyel mozgolódás, hogy a PiS által beígért, az unió elé tárandó átfogó reformtervezetére jobban odafigyeljenek a régi tagállamok.
A lengyel sürgölődéssel szöges ellentétben a brüsszeli apparátus körül feltűnően csendes a politikai víztükör, maga az Európai Tanács és Tusk sem veri nagy dobra, hogy egy elnökválasztást beillesztettek a csúcstalálkozó programjába. Tusk nem kampányol, nem szólal meg, és valószínűleg így játszik biztosra, a személyét a tagállamok túlnyomó többségének megelégedettsége övezi, nem beszélve a nemzetek feletti uniós párti erőviszonyok számára kedvező együttállásáról. Vagyis hogy az Európai Néppárt ilyen bizonytalan politikai légkörben (a brexit küszöbén, a holland, a francia és a német választások előszobájában) biztos nem fogja bizonytalanra cserélni az eddig jól teljesítő, kellően együttműködő, talán kicsit szürke, ám strapabíró, egyszóval bevált elnököt. Tusk újraválasztásához dupla minősített többségre van szükség, ami azt jelenti, hogy a tagállamok vezetőinek legalább 72 százaléka megszavazza a jelöltet, továbbá a támogató állam- és kormányfők által képviselt országok lakosságának ki kell tennie a teljes uniós népesség minimum 65 százalékát.
Bármi is történik még a gyakorlatilag nem létező tanácsi elnökválasztási „kampány” során röpke pár óra leforgása alatt a csúcs hivatalos délutáni kezdetéig, van rá esély, hogy Magyarország és a migránsok őrizetének ügye végül „ellopja a show-t”. Közben az Európa Tanács – 47 tagú nemzetközi szervezet, mely nem azonos az unió vezetőit tömörítő Európai Tanáccsal – már tegnap rákészült a találkozóra: rosszallását fejezte ki a menedékkérők automatikus őrizetbe vételének gyakorlata miatt. Ez egyben nagyon sajátos felütését is adhatja a csúcs migrációval foglalkozó programpontjának is. És a két, alapvetően ideológiákról, presztízsről, befolyásról szóló ügy már elég lehet arra, hogy az égető problémákra, úgy is mint a britek uniós távozásának nyugodt körülményeire, kevesebb figyelem összpontosuljon.
