A kezdeti berobbanás ellenére egyáltalán nem biztos, hogy Martin Schulz lesz Németország kancellárja. A szociáldemokrata jelöltnek az újdonság erejének köszönhető nagyjából tízszázalékos előretörése megállt, ráadásul a nagy német érdekek megvédése is Angela Merkel mellett szól. Donald Trump formálódó politikája, az induló transzatlanti kereskedelmi háború ugyanis új utak keresésére serkenti Berlint, amely a gazdasági érdekeket követve a kancellárral könnyebben visszatalálhat Moszkvához, mint a brüsszeli neoliberális lendülettel indulatosan kelet felé forduló szociáldemokrata üdvöskével. A német érdekek pedig most egy belső hektikusságot nélkülöző, a szabadkereskedelmi zsákutcát követően új, jobb híján a klasszikus keleti kapcsolatok felélesztését segítő, lényegében nagykoalíciós felállás felé lökik az elitet, amely a tapasztalatok alapján a végelszámolásban, azaz a koalíció megalakításában a globális érdekeket nagy eséllyel a pártérdekek fölé fogja emelni.
Németországban a lakosság többsége már nem gondolja úgy, hogy a szociáldemokrata (SPD) kancellárjelölt, Martin Schulz legyőzi a hivatalban lévő kormányfőt, Angela Merkelt. Egy friss felmérés szerint az SDP országos választói támogatottsága 32 százalékra csökkent, s ez az első felmérés, amely gyengülést jelez a szociáldemokratáknál, amióta Martin Schulz január végén elvállalta a baloldali párt kancellárjelöltségét. A közvélemény-kutatások eddig nagymértékű és gyors emelkedést mutattak ki, az SPD támogatottsága a 20–23 százalékos sávból alig egy hónap alatt 30 százalék fölé emelkedett. A szociáldemokraták ezzel behozták lemaradásukat az Angela Merkel vezette CDU/CSU jobboldali pártszövetséggel szemben.
„Nehéz most megmondani, mi lesz a vége, de Schulz alighanem elérte a plafont” – fogalmaz lapunknak Alexander Rahr. Az emberek a német politológus szerint belefáradtak Merkelbe, de nem hisznek a szociáldemokraták hagyományos vezetésében sem, s valami újra vágynak. Erre jött Rahr szerint Schulz, aki húsz éve nem élt Németországban, kicsit titokzatos, szerethetőbb, mint a jelenlegi elit. Ráadásul, olyan populista, amelyre a németek vágynak. Nem jobboldali, amit nem szeretnek, de nem is egy Trump. A baloldali populista jelszavakra épít, a szegényeknek bért, segítséget ígér, így egyesíti a baloldali tábort. „Ám elérte a plafont, így a 32-25 százalékra számítható Merkel győzelme jelen állapot szerint nem lehet kérdéses” – fogalmaz Rahr. Mint az elemző megjegyzi, a kereszténydemokraták nem vesztenek szavazatokat, miközben a szociáldemokraták legfeljebb azt az arányt érik el, amellyel legjobb idejükben is csak veszítettek. Rahr megjegyzi még, hogy az Alternatíva Németországnak (AfD) nagyobb bajban van Schulz megjelenésével, mint a CDU, hiszen az új szociáldemokrata jelölt populizmusa jobban visz el tőle voksokat, mint az ebbe az utcába be nem menő Merkeltől. Ugyanez vonatkozik a baloldal kis pártjaira, hiszen a csalódott baloldaliak most jó eséllyel ismét az SPD-re fognak szavazni. „A sikerért meg kell tehát győzni a biznisztől a középosztályon át a hivatalnoki rétegig mindenkit. Ezeknek a rétegeknek pedig Schulz még semmit sem üzent. Ezért gondolom elsősorban, hogy átmeneti figuráról van szó, aki felélénkíti a német politikai életet, felhozza a padlón lévő SPD-t, ám ennél nem több” – fogalmaz a német szakértő.
