A tartományt egy halk szavú kereszténydemokrata nő, Annegret Kramp-Karrenbauer vezeti nagykoalícióban a szociáldemokratákkal (SPD). Az SPD helyi szinten hosszú ideig ugyanúgy beletörődött a lassan húsz év tartó második helyezésébe, mint országosan a Merkel melletti kisebb koalíciós társ szerepébe. Januárban jött aztán Martin Schulz, és az SPD friss elnöke, kancellárjelöltje óriásit lendített a párton: egy hónap alatt tíz százalékot ugrottak a szocdemek a népszerűségi listákon. Saar-vidék lett volna az első tartomány, ahol mindennek valós szavazatokban is meg kellett volna jelennie. Martin Schulz életet lehelt a helyi pártba is, amely úgy vágott neki a választásoknak, hogy kész a tartományban relatíve erős Baloldallal (Linke) összefogni. Ahogy azonban Merkel országosan, úgy Kramp-Karrenbauer sem reagált a szocdemek jelszavaira. A „kommunista kártyát” is csak a liberális szabad demokraták (FDP) játszották ki, akik „második NDK”-val riogattak egy vörös-vörös koalíció esetére. A kommunistának tartott Linke listavezetője az egykori pártalapító Oskar Lafontaine volt, aki baloldali összefogást remélt. A bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt pedig abban bízott, hogy folytathatja a tavalyi szárnyalását, és két számjegyű eredménnyel ijeszthet megint rá a berlini elitre.
Aztán jött a vasárnap esti eredményhirdetés, és a Kereszténydemokrata Unió (CDU) hadiszállásán kívül az összes párt eredményváró bulija gyorsan véget ért. Annegret Kramp-Karrenbauer CDU-ja nemhogy első maradt, de 40,7 százalékot besöpörve még öt százalékot erősített is. Az SPD csak 29,6 százalékkal lett a második, és még gyengült is az előző választásokhoz képest. Ezt nem lehet szépíteni: a Schulz-hatás nem jött be. A Linke (12,9) és az AfD (6,2) szintén jóval a várakozásaik alatt szerepeltek, de legalább bejutottak, míg ez a kommunizmussal riogató liberálisoknak (FDP) és a zöldeknek nem sikerült. Mit üzenhet mindez az őszi országos választásokra?
Angela Merkelt eddig a pártján belül is sokan bírálták, amiért nem reagál keményebben a Schulz jelentette kihívásra. A Saar-vidéki eredmény azonban a merkeli taktikát látszik igazolni, elvégre Annegret Kramp-Karrenbauer sem bocsátkozott politikai vitákba. Martin Schulz hiába akar több érzelmet vinni a német politikába, ha az ellenfele csak unott arccal nézi őt. A CDU a kezdeti imbolygás után tehát megtalálni látszik Schulz ellenszerét: Merkel nyugalmát, szótlanságát fogja kínálni. A stabilitást mindennél fontosabb értéknek tartó német szavazóknál pedig láthatóan bejön ez a stílus. Noha Merkel alapvetően neoliberális politikát folytat, nem áll le a baloldallal ideológiai vitákat folytatni. Ősszel Németországban nem is elsősorban két világnézet fog összecsapni, hanem két politikustípus. Míg Schulz a politikát érzelmi alapon közelíti meg, és azt a nagy víziók terepének tartja, Merkel a szorgalmas, szürke hivatalnok étoszát kínálja: nincsenek nagy tervek, csak pontos ügymenet. Kramp-Karrenbauer ezzel tudott győzni vasárnap Saarbrückenben, és a rövid hajú, szikár politikusnőt egyesek már Merkel utódjának tartják.
A Saar-vidéki választás az SPD-nek a vereségen túl még egy okból okoz fejtörést. A párt úgy érzi, talán túl hamar mondott igent a Linkével való esetleges együttműködésre. Az egykori keletnémet utódpártból kinőtt szélsőbaloldaliaktól a nyugatnémet szavazók még mindig ódzkodnak. Ha Schulz országosan továbbra is nyíltan egy vörös-vörös-zöld koalíció mellett kampányol, a társadalmi közép inkább a CDU mögött marad.
