Berthold a bevándorlási rendszer másik oldalán áll. Lelkesedésből meg az aránylag jó fizetésért lett másfél éve egy müncheni menekültszálláson felügyelő. Szerinte a német politika nem tesz meg mindent a menekültekért. Amíg nem bírálják el az ügyüket, addig például nem dolgozhatnak. „De közben meg szidjuk őket, hogy egész nap nem csinálnak semmit.”
Nem tagadja persze ő sem, hogy a helyzet roppant összetett. Alig van éjszaka, amikor ne kéne a rendőrséget kihívni, mert a menedékkérő fiatalok összebalhéztak egymással. „Főleg az alkohol nagy probléma.” Sokan olyan családból jönnek, ahol a szesz tabu volt – Németországban ezért nem is tudnak vele rendesen élni. Vannak, akik akár hetekre eltűnnek a szállásról – mivel nem börtön az, szabadon ki-be lehet járni. Berthold szerint sokan már rég elmúltak tizennyolc évesek, mégis fiatalkorúként regisztrálták magukat. A német kormány az év elején kötelező orvosi ellenőrzést akart volna bevezetni az életkor megállapítására, de számos orvos lelkiismereti okokból nem működik ebben közre. Nem éppen egyszerű azonban, amikor huszonéves bajor nevelőknek kéne akár már harmincéves közel-keleti „fiatalkorúakra” hatni. A menekültszállás lakói pedig nem lettek „baloldaliak”, mint Mathan. A szexizmus, az egymás közötti rasszizmus mindennapos.
Mathan is tudja, hogy neki azért volt könnyebb, mert ő már otthon is a nyugati értékek szerint élt. A müncheni menedékkérő fiatalkorúak egy része azonban még csak az alkoholt látja a Nyugat szabadságából.
