Ritka, hogy az amúgy bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt idegen nyelvű szórólapokat osztogasson. Frankfurt belvárosában azonban a párt aktivistái orosz nyelven is keresik a szavazókat. Alekszandr Lejbo áll az akció mögött, ő 1987-ben matematikusként érkezett a Szovjetunióból Németországba. Az állítólag német származású nyugdíjas manapság Koblenzből szervezi az AfD orosz tagozatát – azokét a bevándorlókét, akiket a párt szeret. De a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) se minden idegennel szemben kritikus. Horst Seehofer bajor miniszterelnök a Vlagyimir Putyin propagandacsatornájaként működő Russia Today televízión a héten például orosz nyelvű választási klipekben jelent meg. „Nem akarunk egy olyan köztársaságot, ahol baloldali erők uralkodnak” – szólt oroszul a CSU. De kikhez is?
Németországba a második világháború óta több mint kétmillió német vándorolt be az egykori Szovjetunió területéről. Felmenőiket még Nagy Katalin cárnő telepítette le a Volga mentén, de a sztálini terror idején sokan közülük közép-ázsiai tagköztársaságokba kerültek. A német törvények számukra kezdettől fogva lehetővé tették a visszavándorlást. Ma összesen négymillió olyan ember él Németországban, aki családilag valahogyan kötődik egy volt szovjet tagállamhoz. Többségük látszólag jól integrálódott, míg más bevándorlók között a tíz százalékot is meghaladja a munkanélküliség, az „orosz németek” között alig három százalék az arány. Persze a német állam is nagyobb bizalommal kezeli őket. Az „orosz németek” gyakorlatilag megérkezésük másnapján azonnal német állampolgárok lettek. Négymillió posztszovjet hátterű német állampolgár pedig legalább két és fél millió szavazót jelent. Így már értjük, miért keresi kegyeiket a politika.
Azonban éppen annak ténye, hogy oroszul teszik mindezt, mutatja, a beilleszkedés mégse volt annyira sikeres. A legtöbb német városban ma is sokszor elkülönülten élnek az „orosz németek”. Csak Berlinben háromszázezren vannak, többségükben kelet-berlini lakótelepi övezetekben. Orosz élelmiszerboltok vagy diszkók hozzák el nekik a hazai ízeket és dallamokat. „Kint németek voltak, itt oroszok maradtak” – mondja például Marina a szüleiről. A frankfurti egyetemista lány még Kazahsztánban született, de hároméves volt, amikor a szülei kivándoroltak. Németül értelemszerűen kiválóan beszél, de mint maga is bevallja lapunknak, az anyanyelve igazából az orosz. Ugyan mindkét szülője hivatalosan német (egykoron mérnökök voltak Alma-Atában), de offenbachi lakótelepi lakásukban oroszul beszélnek, és az orosz állami tévécsatornákat nézik. Marina kedveli a multikulturalizmust, s büszke „az orosz énjére” is – azonban a szüleivel az utóbbi időben rendszeresen politikai vitába keveredik. Ők ugyanis hiába élnek több mint húsz éve Németországban, az országról még mindig csak annyit tudnak, amennyit az orosz állami média sugároz. Különösen a menekültválság idején volt érezhető a különbség. Marina szülei az orosz adások hatására ki se mertek menni az utcára 2015 telén, mert azt hitték: kint már dúl a polgárháború. „Ha van paralleltársadalom, akkor ez az” – mondja kritikusan a szüleiről. Az egy éve kipattant, hamisnak bizonyuló történet az „elrabolt” berlini kislányról, Lisáról – akit valójában szülei rejtettek csupán el, hogy aztán a menekültekre foghassák az eltűnést – jól megmutatta: az „orosz német” közélet kiválóan mobilizálható Moszkva és persze az AfD céljaira. Az idén januárban létre is jött egy „Orosz–Német Koordinációs Központ”, amely intézményesíteni akarja a kapcsolatot a Kreml, az „orosz német” bevándorlók és az AfD között. Sőt a német alkotmányvédelmi hivatal múlt év végi jelentése már egyenesen azzal vádolja Putyint, hogy be akar avatkozni a német választásokba.
Az „orosz németek” nagy többsége eddig hagyományosan a keresztény uniópártokra (CDU/CSU) szavazott, hálából Helmut Kohlnak, amiért egykoron befogadta őket. Ám a későbbi menekülteket ők már nem látják szívesen. A mostani menekültválság idején ezért az „orosz németek” az AfD számára jelentenek komoly választói bázist. Marina szerint a szülei is bizonyosan oda fognak szavazni, „mert ezt látják jónak az orosz tévékben”. De a második generáció se mindig olyan jól integrálódott, mint Marina. A lány számos „orosz német” barátja péntekenként inkább helyi orosz diszkókba jár, orosz zenét hallgat. „Mint számos töröknek Erdogan, nekik Putyin ad öntudatot” – vonja le a kézenfekvő párhuzamot. Ám míg a németországi törökök fele se rendelkezik német útlevéllel, az „orosz németeknél” gyakorlatilag mindenki német állampolgár.
