Ha tartja magát korábbi ígéreteihez, Theresa May brit kormányfő szerdán aktiválja a lisszaboni szerződés 50. cikkét, elindítva egy mindeddig példátlan és sokáig képtelenségnek hitt procedúrát: az Egyesült Királyság kiválását az Európai Unióból. Hogy egy ilyen döntés mennyire volt korábban elképzelhetetlen, jól példázza az az érdekesség, hogy a közösségről szóló korábbi nagyszabású szerződések (a nizzai, a maastrichti, az amszterdami, a római, és így tovább) nem is szabályozták a kilépés folyamatát, csak a 2009 óta hatályos, Lisszabonban aláírt okmány rendelkezései között lelhetők fel a megfelelő passzusok. Ugrás tehát ez a sötétbe, melynek messze tovagyűrűző hatásai lehetnek nemcsak a britekre, hanem a szigetország súlyánál fogva az egész világra nézve.
Az Egyesült Királyság ugyanis az EU harmadik legnépesebb országa Németországot és Franciaországot követően, az exittel több mint 60 millió fővel, az össznépesség nyolcadával csökken majd az unió lakossága. A briteké továbbá a közösség második legnagyobb gazdasága a németeké után, és – nyilván a gyarmatbirodalmi múltnak is betudhatóan – igen előkelő, dobogó környéki helyet foglalnak el a világkereskedelemben is, legyen szó akár az Európán belüli, akár az azon kívüli áruforgalomról. Nem beszélve a londoni City szerepéről, mely a globális pénzügyek (egyik) központjának tekinthető – nem kis részben uniós szabályozásoknak is köszönhetően. Magyar szempontból az sem mellékes, hogy Nagy-Britannia nettó befizető ország, a búcsúval tehát apad a szétosztható uniós büdzsé is, illetve az sem, hogy számos honfitársunk él, tanul és/vagy dolgozik a szigetországban, az ő további sorsuk pedig egyelőre finoman szólva is kérdéses. Könnyen belátható tehát, hogy a távozás földcsuszamlásszerű változásokat indíthat be, melyek végső soron mind a britek, mind pedig az európai blokk gyengülését is eredményezhetik a világporondon. Minden azon múlik, hogy a feleknek milyen konkrét kilépési feltételekben sikerül megállapodniuk, és hogy az előttünk álló tárgyalássorozat közben milyen egyéb érdekérvényesítési kísérletek történnek, milyen harmadik féltől származó, különalkukról szóló lehetőségek merülnek fel.
Innen indulunk tehát neki az előttünk álló két évnek. Közben a brexit nyomán reális eshetőséggé vált az unió további darabolódása is. A brit kiválás mögötti hajtóerőt egyértelműen a társadalom peremére szorult, alacsony jövedelmű és alacsonyan képzett emberek adták. Olyanok, akik vesztesei voltak a világ kinyílásának, konkrétabban a keleti bővítésnek, melynek révén a bevándorlók egyes területeken lenyomták a béreket vagy helyettesítették a brit munkavállalókat. Olyanok, akiket nem vigasztal az, hogy közben viszont (számos tanulmány szerint) a gazdaság egészének jót tett az uniós tagság. Ilyen rétegek pedig számos egyéb tagállamban is vannak, így például Franciaországban, Hollandiában, Svédországban vagy akár Ausztriában. Így ma reális a veszély, hogy a szociális egyenlőtlenségek vezetnek ki más országokat is az EU-ból.
