A tiltakozások fő szervezője tizenöt napi elzárást és húszezer rubeles pénzbírságot kapott, ám egyáltalán nem volt szomorú. Sőt: a hét végi akcióval ugyanis egyértelműen igazolta, hogy Putyin első számú bírálójává, a rendszeren kívüli ellenzék vezérévé vált, akit nemcsak Moszkva és néhány nagyváros központjában, hanem immár egész Oroszországban ismernek. Míg öt éve a Bolotnaja téren Navalnij még csupán egy volt a tiltakozások szervezői között, addig mára az egyetlenné vált. Új jelenség, hogy a bírósági ítélete miatt a választásokból kizárt politikus ezúttal a nyílt konfliktust is vállalta a hatalommal.
Megváltozott az utcákra vonulók összetétele is. A tiltakozók derékhadát nem a hatalommal elégedetlen, az elmúlt években részben pacifikált középosztály tagjai, hanem diákok és iskolások adták. Az úgynevezett Z generáció, amely már Putyin országlása alatt szocializálódott, s nemcsak a hatalom korrupt természete idegesíti, de ebbe az állandóságba is belefáradt. Nagy kérdés, hogy ezt ismerte fel Navalnij, avagy őt is meglepve ezek a fiatalok csak kaptak az alkalmon, s a tiltakozás jelképévé vált sárga kacsáikkal csatlakoztak a meghirdetett akcióhoz.
A hét vége egyértelmű vesztese a sem a filmre, sem a tüntetésekre nem reagáló, ekkor éppen síelő Dmitrij Medvegyev. A korábban egyébként az ellenzék szemében is a reformok letéteményesének tartott miniszterelnök jogi értelemben nem kérhető számon, hiszen a filmben bemutatott javak iskolatársai által irányított alapítványok kezében vannak, ám morálisan lejáratódott. Így egyáltalán nem lenne meglepő, ha – a helyzet alakulásától függően – valamikor a választás előtt vagy után Putyin beáldozná. Ezzel kiengedhetné a gőzt, hiszen míg hozzá a köztudatban az ország talpra állítása, a nemzetközi elismertség kötődik, addig a kormányfőhöz az életszínvonal esése, a szociális és gazdasági problémák. Jellemző, hogy a képviselőház két házában a hatalom köreiből elhangzott első megszólalások is felvetik Medvegyev gazdagodásának kivizsgálását.
