A Kreml boszorkánykonyháiban már jó ideje folyik az egy év múlva sorra kerülő elnökválasztás kampánystratégiájának kidolgozása. A cél, hogy Vlagyimir Putyin a reformok felgyorsítását sürgető kihívások megoldásához széles mozgásteret adó felhatalmazással, 70 százalékos részvétel mellett nagyjából ugyanekkora támogatással vágjon neki jó eséllyel utolsó elnöki ciklusának. Az öt év után a hét végén újra az orosz nagyvárosok utcáin tiltakozó elégedetlenek éppen ezekre a szociális és belpolitikai kihívásokra emlékeztették a hatalmat. Az elemzők egy része már Putyin bukását vizionálva a rendszeren megjelent repedésekről beszél, míg mások jóval óvatosabbak, s a jelenlegi berendezkedéssel még hosszú ideig számolva inkább a hatalom lépéseit lesik. A Kreml azonban egyelőre hallgat. Abban megoszlanak a vélemények, hogy ez a meglepődés, a tanácstalanság jele, avagy inkább tudatos kivárásról van szó, s a politika alakítói már az egyébként a kampány szempontjából még időben jött figyelmeztetésre adandó válaszokon dolgoznak. Mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a hatalom a látszat ellenére sem megy el a történtek mellett.
Oroszország mintegy nyolcvan városában vonultak az utcára az ellenzéki Alekszej Navalnij hívására a rendszerrel elégedetlenek. A tüntetések apropója az évek óta a korrupció ellen harcoló bloggernek a kormányfő feltűnő, jótékonysági alapokon keresztül zajló és általuk lefedett vagyonosodását bizonyítani hivatott filmje. A puccos és patinás ingatlanokat, földbirtokot, jachtot, toszkánai szőlészetet és a kapcsolati hálókat bemutató, erősen kampányízű, ám kétségkívül látványos és hatásos leleplezés a Youtube-on már 12 millió megtekintés felett jár. A vonulásokon általában 1-2 ezren, Szentpéterváron 5 ezren, Moszkvában 10 ezren, országosan mintegy 60 ezren gyűltek össze. A korrupció elleni tiltakozások huszonegy városban a helyi hatóságokkal egyeztetve zajlottak, a többi felvonulás engedély hiányában a rendőrség határozott fellépésébe ütközött. A fővárosban több mint ezer tüntetőt tartóztattak le, köztük Navalnijt, akit már a metróból kilépve kiemeltek a tömegből.
A tiltakozások fő szervezője tizenöt napi elzárást és húszezer rubeles pénzbírságot kapott, ám egyáltalán nem volt szomorú. Sőt: a hét végi akcióval ugyanis egyértelműen igazolta, hogy Putyin első számú bírálójává, a rendszeren kívüli ellenzék vezérévé vált, akit nemcsak Moszkva és néhány nagyváros központjában, hanem immár egész Oroszországban ismernek. Míg öt éve a Bolotnaja téren Navalnij még csupán egy volt a tiltakozások szervezői között, addig mára az egyetlenné vált. Új jelenség, hogy a bírósági ítélete miatt a választásokból kizárt politikus ezúttal a nyílt konfliktust is vállalta a hatalommal.
Megváltozott az utcákra vonulók összetétele is. A tiltakozók derékhadát nem a hatalommal elégedetlen, az elmúlt években részben pacifikált középosztály tagjai, hanem diákok és iskolások adták. Az úgynevezett Z generáció, amely már Putyin országlása alatt szocializálódott, s nemcsak a hatalom korrupt természete idegesíti, de ebbe az állandóságba is belefáradt. Nagy kérdés, hogy ezt ismerte fel Navalnij, avagy őt is meglepve ezek a fiatalok csak kaptak az alkalmon, s a tiltakozás jelképévé vált sárga kacsáikkal csatlakoztak a meghirdetett akcióhoz.
A hét vége egyértelmű vesztese a sem a filmre, sem a tüntetésekre nem reagáló, ekkor éppen síelő Dmitrij Medvegyev. A korábban egyébként az ellenzék szemében is a reformok letéteményesének tartott miniszterelnök jogi értelemben nem kérhető számon, hiszen a filmben bemutatott javak iskolatársai által irányított alapítványok kezében vannak, ám morálisan lejáratódott. Így egyáltalán nem lenne meglepő, ha – a helyzet alakulásától függően – valamikor a választás előtt vagy után Putyin beáldozná. Ezzel kiengedhetné a gőzt, hiszen míg hozzá a köztudatban az ország talpra állítása, a nemzetközi elismertség kötődik, addig a kormányfőhöz az életszínvonal esése, a szociális és gazdasági problémák. Jellemző, hogy a képviselőház két házában a hatalom köreiből elhangzott első megszólalások is felvetik Medvegyev gazdagodásának kivizsgálását.
Mindez azonban még kevés az üdvösséghez. A hatalmat egy friss felmérés alapján a lakosság 79 százaléka, tehát a putyini többség szerint is átszövi a korrupció. A tiltások, a kemény fellépés, a „csavarok meghúzása” nem megoldás, és romba döntheti az elmúlt tizenhét év eredményeit is. A kivárással, a közbeszéd tematizálásával és egyéb technológiákkal időt lehet nyerni, közben azonban ki kell dolgozni a hiteles választ azokra a kérdésekre, amelyek miatt az emberek az utcákra mentek. Ez a stratégia lehet Putyin negyedik ciklusának központi eleme.
