A bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt kezdi összerakni az őszi országos választásra a tartományi listáit. Mivel a párt teljesen bázisdemokratikusan működik, azaz bármely párttag részt vehet a kongresszusokon, a folyamat nem csupán hosszú, de sokszor felettébb hangos is. A párttagság eleve jobbrább áll, mint a vezetés, és éppen a mostani listaállítások alkalmával próbálja meg az ismert neveket kigolyózni. Frauke Petry pártelnököt szűkebb pátriájában, Szászországban például a tagság majdnem még a választási listára se akarta feltenni, ami annyira megviselte őt, hogy a pódiumon elsírta magát. Petry 2015 nyarán maga is ismeretlenként került előtérbe, amikor a tagság őt tette elnökké a mérsékeltebb Bernd Lucke professzor ellenében. Hiába volt Lucke a pártalapító, azon a kongresszuson az AfD több tagja leköpte, sőt meg is ütötte őt. Az azóta egy másik pártot szervező Lucke már akkor arra figyelmeztetett, hogy a kontrollálatlan bázisdemokrácia miatt főleg szélsőjobboldali elemek lesznek a kongresszusokon a hangadóak – és bár Petryt éppen ők emelték magasba, ugyanígy el is taszíthatják majd maguktól.
Most már maga Petry is érzi, hogy talán ő sem lehet sokáig elnök. Hiába próbálta meg a széljobbról jött Björn Höcke türingiai elnököt a pártból februárban – annak holokauszt-relativizáló mondatai miatt – kiszorítani, Höcke biztos pozíciókkal rendelkezik a párttagság körében. Petrynek kellett ezért inkább visszavonulót fújnia, pedig ő sem számít különösebben mérsékeltnek. Elkeseredettségét bizonyítja egy pénteki interjúja: a berlini Tagesspiegel napilapnak az AfD jelenlegi elnöke azt nyilatkozta, hogy „számomra sem a politika, sem az AfD nem alternatívátlan”. Azaz el tudja képzelni, hogy még az őszi választás előtt bedobja a törülközőt. Petryt pártelnökként az dühíthette fel, hogy az AfD fél évvel a választás előtt sem döntötte még el, ki is lesz az országos listavezetője. Petryvel szemben nem csak Höcke, de a konzervatív értelmiségi Alexander Gauland is szervezkedik. Gaulandot és Höckét eleve összeköti, hogy
mindketten elleneznék, hogy egy nő vezesse az AfD listáját.
Az AfD hangos belső vitái a párt népszerűségére is kihatnak. Míg tavaly év végén tizenöt százalék körül járt az EU-ellenes párt, mostanra hét-nyolc százalékra esett vissza, és a zöldekkel meg a kommunistákkal kell megharcolnia a harmadik helyért. Az AfD-hez felettébb közelálló, jobboldali Junge Freiheit hetilap elemzője egyenesen mazochisztikus vonásokat vél felfedezni kedvenc pártjánál, amikor ugyanis az AfD tagsága a legismertebb politikusaik ellen szervezkedik, és helyükbe ismeretlen hőzöngőket ültetne, egyszerűen saját pártjuk esélyeit rontja. Baden-Württemberg tartományban például az AfD csak azért lehet alternatíva számos polgári liberális szavazó számára is, mert Alice Weidel személyében egy leszbikus, jobboldali üzletasszony az „arca” – a párt helyi tagsága viszont majdnem megtorpedózta volna Weidel indítását, aki végül csak Petry közrehatása miatt került fel a listára. Bajorországban viszont tényleg sikeresen elüldözte a tagság az országosan is ismert Petr Bystront. Míg Bystron a bajor kormánypárt CSU számos hívét is meg tudta volna szólítani, a helyébe ültetett új elnök szélsőjobb nézetei taszítják a polgári választókat. „A hasból hozott döntés sokszor felülírja a politikai értelmet” – állapította meg aggódva a Junge Freiheit az AfD belső vitái kapcsán.
