Azt már leszedték, ne keressék! – mondja egy helybéli, amikor az óriási Melania Trump-plakát után érdeklődünk. Az újdonsült amerikai first lady gyermekkorának helyszínén, a szlovéniai Sevnicában járunk, a csupán ötezer fős településen, amely első (és második) ránézésre elmenne egy svájci turisztikai katalógus címlapképének.
Már az odavezető út is szemet gyönyörködtető. Patak csordogál a gyönyörű, zöldellő erdő kacskaringós útjai mentén, amelyek a Száva folyó alsó völgyében fekvő településre vezetnek. A falvakban, amelyek mellett elhaladtunk, minden porta és ház rendezett, a háziállatok békésen csócsálják a füvet.
Ebbe az idilli környezetbe született 1970-ben Melanija Knavs (később Melania Knauss, majd Trump). Sevnica, mivel kisebb település, nem rendelkezik mindenre kiterjedő infrastruktúrával, így ruhagyári tervezőként dolgozó édesanyja az onnan ötven kilométerre lévő Novo Mestóban adott életet lányának. Ekkor Sevnica egyik ötemeletes házában élt a Knavs család, azaz a sofőrként dolgozó apa, két gyermeke és felesége. Onnan költöztek később a pár száz méterre fekvő kétemeletes családi házba. Elsétálunk, hogy megnézzük első otthonukat, de senki sem akar beszélni a kis Melanijáról és családjáról.
– Nem akarunk belegyalogolni a magánéletükbe – mondja egy idős nő, aki az ötemeletes házban él, és személyesen ismerte a családot, így Melaniját is.
Határozottságát látva nem is faggatózunk tovább. Inkább megnézzük, mi fán terem a sevnicai Trump-turizmus, illetve hogy hogyan élik meg a helyiek a hirtelen jött világszintű ismertséget.
Az amerikai elnök, Donald Trump beiktatási ceremóniáját követő három napban Sevnica first lady lázban égett. A polgármester ingyenes idegenvezetéseket tartott, a várban helyi specialitások – többek közt sevnicai kolbász és borok – kellették magukat, az itt élők ezzel látták vendégül az arra járókat. Akikből bőven akadt akkor.
Bár az óriásplakátot és a first lady arcképével ellátott különböző szuveníreket betiltatta a Trump család (ügyvédjükön keresztül kérték a kereskedőket és a várost, hogy ne éljenek vissza a nevükkel), így is akad bőven elmés megoldás a helyi híresség körüli őrület kiaknázására.
Az egyik közülük a Fehér Ház papucs. Sevnica híres cipőmanufaktúrája, a Kopitarna 1886 óta a település egyik fő bevételi forrása. A kis mintaboltban kitüntetett helyen áll a legújabb darab, az ezüst Fehér Ház papucs, amelynek a tetejét fehér pompon díszíti. Érdeklődünk, hogy megnézhetnénk-e a gyártási folyamatot, de nem lehet: ezt a modellt Szerbiában készítik.
– Húsz évvel ezelőtt ötszázan dolgoztak nálunk, azóta azonban ki kellett szerveznünk egyes gyártási folyamatokat. Mára százhúsz dolgozónk maradt, és főként fatalpú papucsok készülnek itt. Az a specialitásunk, mindenképp itt szerettük volna gyártani őket. Na meg a cipőfűzőket – meséli a Kopitarna kommunikációs munkatársa. Egy pillanatra bekukucskálunk a színfalak mögé. Idős férfiak pakolják a talpakat, miközben egy nő szorgalmasan varr és ragaszt.
Bár nagyon csábító, hogy Fehér Ház papucsban térjek haza, úgy döntök, hogy a polcon marad. Az 55 eurós árat sokallom érte, így aztán továbbállunk, hogy megtekintsük a következő attrakciót.
Ez pedig a Julija pékség Melanija tortája, amelyet már a bejáratnál felállított tábla is jelez.
– Sokkal többet visznek belőle, mint a többiből – mondja tört angolsággal a bolt alkalmazottja, aki kérésünkre frissen készült, hófehér, aranyszínű hullámot formázó cukormázzal borított tortát mutat. – Fehér csokoládé a teste, karamellizált diós piskóta az alapja. Direkt választottuk a fehér színt, hiszen a first lady láthatóan szereti – teszi hozzá, mi pedig máris kóstoljuk a többi, általában két és fél euróba kerülő süteménynél valamivel drágább, háromeurós tortát. Egy falat után megállapítjuk, hogy nyugodtan lehetne a neve Lajos vagy Éva is, biztos mindenki ezt vinné, annyira finom.
A pékség tulajdonosa, hasonlóan a többi helybélihez, udvariasan válaszol az elnökfeleség körüli felhajtást firtató kérdéseinkre, de a mosolyán látszik, hogy az érdeklődés valójában már az agyára megy. A helyiek többsége egy kicsit sem beszél angolul, de a Melanija szó hallatán mindjárt bólogatnak, és szívesen útba igazítják a Trump-turistát. Volt módjuk gyakorolni: az elnök beiktatását követő héten nemcsak turisták, hanem ötven újságíró is érkezett a világ minden tájáról.
– Ott, ott, oda járt iskolába – mutatják készségesen. Így megtekinthetjük az egyébként tetszetős, ám egy átlagos iskolától semmiben sem különböző épületet, amelyben Melanija későbbi, igencsak eseménydúsra sikeredett életére készült.
Bár Melanija sokáig élt itt, modellkarrierje nem az erdők között megbúvó kistelepülés általános iskolájában indult be. Szlovénia függetlenedése után a Knavs család már Ljubljanában élt, ahol a Jana női magazin Look of the Year szépségversenyén a fiatal Melanija második helyezést ért el. Szerződést ajánlottak neki, így idő előtt abbahagyta tanulmányait, és beindította először nyugat-európai, majd amerikai modellkarrierjét. Nem sokkal később, 1998-ban egy partin megismerte későbbi férjét, a multimilliárdos Donald Trumpot.
Éppen a First Lady almás pitét szemléljük, amelyen porcukorból rajzolt M betű és apró amerikai koktélzászló ékeskedik, amikor beszélgetésünket meghallva egy lendvai úr szólít meg minket. Segít a pultnál dolgozó fiatalembernek, hogy mit is szeretnénk. Az idős szlovén férfi sokat jár Zalaegerszegre, boldogan beszélget velünk egy keveset. Tőle tudjuk meg, hogy japán és koreai turisták is érkeztek a beiktatás óta. A helyi turisztikai iroda is megülte a hullámot. A bent ülő hölgy 15 és 35 euró közti árú csoportos túrákat ajánl nekünk, amelyek leírásában szinte kivétel nélkül szerepel a Melania vagy a first lady kifejezés. Ott van például a „Sevnica, a bölcs first lady” elnevezésű túra. Ebbe többek között beletartozik egy várnézés, kis gasztronómiai élmények a helyben méltán híres kolbász és különböző borok kóstolásával, és persze a Knavs családról olyan információk, amelyek birtokába az egyszerű halandó embereket leszólítva nem juthatunk.
Erre most nem szánunk 32 eurót, pedig a program ára nem borsos a nyolcórás kikapcsolódásért. Inkább továbbmegyünk, hogy megkóstoljuk a Donald Trump hamburger után Presidential (elnöki) hamburgerre keresztelt ételt. Nem tudjuk, tudatos döntés volt-e a Rondo étterem szakácsától, hogy a valóban ízletes, az elnök hajára hajazó sült, sárga sajtdarab mellett mexikói jalapeño paprikát is álmodott a burgerbe, mi mindenesetre értékeljük a gesztust.
Rajtunk kívül két család ül az étteremben. Kollégám értetlenkedik is, hogy miért csak lézengenek az emberek az utcán. Túl csendes és békés minden ahhoz képest, hogy ötezren laknak itt. A beiktatás után és a turistaszezon előtt vagyunk, így valóban csak a helyiekre számíthatunk. Kérdésünkre hamar választ kapunk, következő utunk Sevnica polgármesteréhez, Srečko Ocvirkhez vezet.
Tízpercnyi sétára van a hivatal, melynek kertje rendezett. Maga az épület a többihez hasonlóan még a szocialista időket idézi, de gyönyörűen felújították. Srečko Ocvirk mögött a város és az Európai Unió zászlaja mellett a szlovén is helyet kapott. Felcsillan a szeme, amikor Sevnicáról és nem csak Melania Trumpról kérdezzük.
– Textil-, gumi-, fémgyártás és famegmunkálás is folyik nálunk, tehát nem kell az embereknek máshova menniük, hogy munkát találjanak – kezdi, amivel választ kapunk arra a kérdésre is, miért van olyan sok fiatal családos a településen. És miért olyan kevesen az utcán napközben. – Nagyon kevesen mennek el a szomszédos városokba dolgozni, inkább az a jellemző, hogy hozzánk járnak be munkát keresni. Itt fontos megjegyezni, hogy Sevnica nemcsak egy település, hanem egy 272 négyzetkilométernyi megye 18 ezer lakossal – mondja a polgármester.
Nyilván nem lehet sokáig kerülni a Melania Trumpot érintő kérdéseket, mivel ahogy Ocvirk is mondja, ha ez az őrület nem üt be, valószínűleg most mi sem ülnénk itt.
– Turizmusunk már korábban is volt, de inkább a sportturizmus volt a jellemző. Sok az erdőnk, sok a kiépített bicikli- és túraútvonalunk. De most már természetesen a first lady miatt is érkeznek a turisták. Sokan azonban nem tudják, hogy 2014-ben itt rendezték a fiatal horgászok világbajnokságát, közel negyven ország részvételével, mivel a szervező beleszeretett a Száva-partunkba. Ez is legalább annyira fontos.
A polgármester nem titkolja, hogy pozitív élmények mellett negatívak is érték a nagy érdeklődésnek köszönhetően.
– A Knavs család is a közösségünk tagja volt, és a helyiek közül sokan nem örültek a pletykaéhes újságíróknak. Nekem is sok ímélre kellett válaszolnom, csak úgy özönlöttek a kérdések. Jobban szeretném, ha arról is híresek lennénk, hogy milyen magas életszínvonalat biztosítunk az itt élőknek.
Ocvirk szerint ennek a titka nagyon egyszerű.
– Abban a pillanatban, ahogy felüti a fejét egy probléma, azon nyomban megoldjuk. Addig beszélünk róla minden érintett felet bevonva és velük együtt dolgozva, amíg megoldás nem születik. Környezetvédők, iparban dolgozók, helyi lakosok vagy akit érint. Nincs apelláta. Beszélni kell, gondolkodni – mondja.
Ocvirk szerint az ide érkező újságírókat meglepte, hogy ilyen fejlett és gyönyörű helyre érkeztek. Többen azt hitték, hogy Szlovákiába vagy a régi Szovjetunióba jönnek.
– Egyikük csak pislogott, hogy van nálunk internet. Nem értettem a rácsodálkozását – nevet Ocvirk. – Az amerikai újságíróknak Európa kicsi. Két részre osztják: nyugatra és keletre. Hallottak Németországról és Franciaországról, amelyek pedig ezektől keletre esnek, azok sokuk téves információi szerint ötven évvel elmaradtak a történelemben. Még most is a kommunizmusról faggattak minket.
Bár mi nem csodálkoztunk rá, hogy van internet Sevnicán, való igaz, hogy bennünket is megdöbbentett a kiemelkedően magas jóléti színvonal és a sok fiatal család egy ilyen kis településen.
Míg Sevnica tovább várja a turistákat, addig a tengerentúlon az új first lady első komoly megnyilvánulására vár a sajtó. Hiába. Ő már előre leszögezte, hogy Michelle Obamával ellentétben inkább visszahúzódó, klasszikus elnökfeleség szeretne lenni, mint Betty Ford vagy Jackie Kennedy. Egyelőre egy biztosan jó húzása volt – bár nem rajta múlott. Feltette ezt a Budapesttől csupán négy és fél órányi autóútra lévő gyöngyszemet a térképre.
