Vesztett a rossz fajta populizmus Hollandiában – jelentette ki Mark Rutte konzervatív-liberális kormányfő, miután véglegessé vált, hogy nagy fölénnyel a Szabadság és Demokrácia Néppártja (VVD) győzött a parlamenti választáson, jócskán maga mögé utasítva a radikális Szabadságpártot (PVV). Rutte 33 mandátumnak örülhet a 150 tagú holland parlamentben, ám ez nyolc székkel kevesebb, mint amennyi eddig jutott nekik. A nemzetközi sajtó az ordas kirekesztő eszmék feletti józan erők diadalát ünnepli, azt azonban pillanatnyilag kevesebben mérlegelik, hogy ha a bevándorlásellenes Geert Wilders lenne a rossz fajta populizmus megtestesítője, akkor Rutte méltán vihetné a „jó fajta populista” címet. Ugyanis győzelmét a rendkívül magas, nyolcvan százalék feletti részvétel mellett nem kis részben annak is köszönheti, hogy másolta a szabadságpártiak szlogenjeit. Újsághirdetésekben beilleszkedni nem akaró külföldiekről lehetett olvasni a VVD neve mellett, és hozzájuk köthető a „Viselkedj normálisan, vagy távozz” felhívás is. Az amúgy is a bevándorlásról szóló kampány méltó betetőzése, a saját népszavazásuk mellett kampányolni szándékozó török miniszterek kitiltása is a kormánypárt számlájára írható. Az intézkedést nem lehetett félreérteni: Rutte és kormánya a kemény kéz politikáját alkalmazva igyekezett túllicitálni a felmérésekben nyomukban loholó, az iszlám térhódítással riogató ellenzéki PVV-n.
Az ujjongó nyilatkozatok a szélsőséges populista európai trend megtöréséről szólnak, a mögöttük meghúzódó tények viszont nem feltétlenül ezt támasztják alá, inkább azt, hogy a meghatározó, ám mégis kicsit meggyengült mérsékelt erő, a VVD mögött alaposan átrendeződött a politikai paletta. Wildersék megerősödtek, hiszen 15 helyett 20 képviselőt küldhetnek az országgyűlésbe. Ugyanez mondható el a kereszténydemokratákról, akik 6-tal több, immár 19 képviselőre támaszkodhatnak. A legnagyobb bukást a szocialisták könyvelték el, a Munkáspárt szavazóinak háromnegyedét elvesztette, őket leginkább az 50Plus nyugdíjaspártnál, a progresszív-liberális D66-nál és a Zöldbaloldalnál lehet megtalálni. A Munkáspárt katasztrofális veresége egyben azt is jelenti, hogy a pártban politizáló Jeroen Dijsselbloem eddigi pénzügyminiszter nem vezetheti tovább a pénzügyi tárcát. Amiből az következik, hogy a görög adósságleírásról hallani sem akaró, az eurót használó országok gyorsított integrációját szorgalmazó politikusnak egyben búcsút kell vennie az Eurócsoporttól, attól az testülettől, amelyben az euróövezeti tagállamok miniszterei az euróval kapcsolatos kérdéseket vitatják meg, s amelynek jelenleg ő az elnöke.
Telefonon elértük Dirk Beljaarts-ot, Magyarország amszterdami tiszteletbeli konzulját, hogy árnyalja a holland politikában végbemenő változásokat. Szerinte a szocialisták vereségéhez az is hozzájárult, hogy a VVD-vel kormányzó Munkáspárt úgy akart önálló arculatra szert tenni, így megkülönböztetve magukat a legnagyobb párttól, hogy kritizálni kezdte Ruttéékat. Ez viszont visszafele sült el. Ami Rutte sikerét illeti, ahhoz valóban hozzájárultak az utolsó két-három hétben felpörgött események, élükön a török politikusok kitiltásával. Geert Wilders kénytelen volt időlegesen felfüggeszteni kampányát, mivel kiderült, hogy biztonsági csapatából egyvalaki szivárogtat. Ez eleve csökkentette az érintkezési lehetőséget a választóival, emiatt nem vállalt el minden tévés fellépést sem.
A közvélemény-kutatók a holland választással ismét felsültek, mert ahhoz képest, hogy szinte mindvégig Rutte és Wilders fej-fej melletti harcát jelentették, majd később Rutte kis előnyét, ilyen nagy különbségre a két párt között, valamint a szocialisták széthullására senki sem számított. Ennek oka Beljaarts szerint a pártválasztásukat a legutolsó pillanatra hagyók rendkívül nagy aránya volt. Mint mondta, tévéstábok kérdezgették a sorban álló szavazókat, mi a preferenciájuk, és sokan válaszoltak \"Még nem tudom\"-mal. Azt azonban kétségesnek tartotta, hogy Rutte a kampányban bemutatott keményvonalas bevándorlási politikáját kormányával is folytatni fogja, mivel ezt majd a koalíciós társak (akikre mindenképpen szüksége lesz) vérmérsékletéhez kell igazítania. Ebben persze nagy gyakorlata van a hollandoknak, hiszen 25-30 éve folyamatosan három-négy párt alkotja a kormányt.
A holland választásokra reagált Brüsszelben Ujhelyi István szocialista európai parlamenti képviselő, aki Kati Piri magyar származású holland képviselőtársát kérte meg, hogy kamera előtt mondja el véleményét a voksolásról. Ujhelyi videóján a Munkáspárt politikusa magyar nyelven úgy értékelt, hogy Hollandia megmutatta, hogy nem fasiszta ország. Emellett szerinte az egyetlen kedvező fordulat, hogy a \"populista extrém-jobboldal\" nem lett a legnagyobb párt, ugyanakkor a Munkáspárt történelmének legnagyobb bukását volt kénytelen elkönyvelni. Szerinte ennek az lehet az oka, hogy eddigi négy éves kormányzati tevékenységük nem bizonyult meggyőzőnek választóiknál. \"Tizenhárom párt került be a 150 fős parlamentbe, ez mond valamit arról, mennyire fragmentált a politikai spektrum.\" - összegzett Kati Piri.
Ami a lehetséges koalíciós együttműködést illeti, a VVD és Rutte kénye-kedvére van bízva, hogy inkább konzervatív vagy balliberális irányultságú kormányt pakol össze. Elképzelhető egy VVD-CDA-D66-CU-SGP koalíció, vagyis a konzervatív-liberálisok a kereszténydemokratákkal, a progresszívokkal és két kisebb keresztény párttal (Keresztény Unió, Protestáns Politikai Párt) állnának össze. Így 78 képviselő adná a többséget. Ha Rutte a balliberális irányban lát nagyobb fantáziát, akkor a Szocialista Párt (SP), a Zöldek (GL) és megintcsak a D66 jöhet szóba, velük 80 képviselői hely jönne össze.
„Tiszteletben tartjuk a holland választópolgárok döntését” – ezt mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a holland választásokról tegnapi sajtótájékoztatóján. Gratulált Mark Rutte miniszterelnöknek a győzelemhez, és örömét fejezte ki, hogy a kereszténydemokraták jól szerepeltek. Arra az újságírói kérdésre, hogy a holland választás hogyan viszonyul Orbán 2017-es, a lázadás évéről szóló víziójához, Szijjártó kijelentette, „a kifejezetten establishmenten és mainstreamen kívülinek tartott párt” (a Szabadságpárt) a második lett. – A „nagyon okos politikai elemzők” majd eldöntik, hogy ez mennyiben tekinthető európai vagy globális folyamat részének, azt mennyire erősíti vagy gyengíti – közölte a tárcavezető.
