Oroszországból gyűlölettel – ezt a címet kapta a Political Capital konferenciája, amelynek előadói arra keresték a választ, hogyan kíván a Kreml befolyást szerezni a régiónkban. Szerintük a szélesebb értelemben vett putyini stratégia nem más, mint hogy aláássa régiónk stabilitását és a kétoldalú kapcsolatokat Ukrajnával. A cél érdekében térségünk igazi bajkeverőit támogatják, akik tovább fűtik a szeparatista, revizionista, ultranacionalista érzelmeket. Így minél több az országok közti vitás kérdés, minél több sérelem támad fel a határok mentén, annál jobb a Kremlnek, hiszen ezzel ki tudja aknázni a kelet-közép-európai régió gyengeségeit. Arról nem esett szó, hogy az országok közvéleményét Moszkván kívül más hatalmak is megpróbálják-e befolyásolni. Esetleg épp Oroszország ellen hangolni. Bár komplex, a világpolitika számos területét lefedő témák kerültek napirendre, véleménykülönbségnek jelét sem lehetett látni, a résztvevők szinte mindenben egyetértettek egymással. Jót tett volna a rendezvénynek, ha olyan előadókat is meghívnak, akikkel vitázni lehet.
Kik is azok a bajkeverők, akiket az előadók szerint Oroszország támogat? Habár a lengyel politika alapvetőn távolságtartó Oroszországgal szemben, a Kremlnek itt is megvan a maga partnere. Lukasz Wenerski, az Institute for Public Affairs szakértője szerint Lengyelországban az oroszok Mateusz Piskorski mozgalmára, az Önvédelem nevű szélsőjobboldali pártra támaszkodhatnak. A politikus 2007-ben hozta létre a Geopolitikai Elemzések Európai Központját, ami innentől a Kreml közvetítőjeként szolgált.
Miroslav Mares, a brnói Masaryk Egyetem professzora elmondta: Csehországban a szélsőséges pártok folyamatosan biztosítják Moszkvát korlátlan támogatásukról. Ilyen a Közvetlen Demokrácia, a Nemzeti Demokrácia és a Társadalmi Igazságosság Munkáspártja. Újabban az oroszbarát félkatonai mozgalmak is növekedni kezdtek. A két éve alakult Csehszlovák Tartalékos Katonák nevű szervezet tagjai például elutasítják, hogy a NATO soraiban részt vegyenek bármilyen katonai beavatkozásban Oroszország vagy más szláv ország ellen. Ekkor hozták létre a Nemzeti Gárdát is: ők a migrációs válság nyomán alakultak azzal a céllal, hogy megvédjék az országot a menekültektől.
Szlovákiában már más a helyzet: ott a szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk Néppárt vált az oroszbarát politikai pánszlávizmus mozgató erejévé. Vezetőjük, Marian Kotleba petíciót nyújtott be a parlamentnek, hogy kérje Szlovákia kilépését az Európai Unióból és a NATO-ból. Grigorij Meseznikov, az Institute for Public Affairs elnöke szerint azonban itt is jelen vannak az oroszbarát félkatonai szervezetek, ilyen a Kysuce Ellenálló Akciócsoport, ami nyílt követője Tisónak és helyesli a holokausztot. De ilyen csoport a Szlovák Sorkatonák is, amely tagjainak az orosz szpecnaz átfogó katonai kiképzést is nyújtott.
Ausztria sem maradt ki a sorból: Bernhard Weidinger, az Osztrák Ellenállás Dokumentációs Központ kutatója szerint náluk a legnépszerűbb ellenzéki párt, az Osztrák Szabadságpárt az egyetlen politikai szereplő, amely hivatalos együttműködést kötött Vlagyimir Putyin pártjával, az Egységes Oroszországgal.
Miért fontos Magyarország Moszkvának? – többek között erre kereste a választ Rácz Andás, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának oktatója, aki hazánk ellen zajló orosz információs hadviselésre hívta fel a figyelmet. A szakértő szerint ahogy mi, úgy régiónk országai sem önmagukban fontosak Oroszország számára, hanem azért, mert a NATO és az unió tagjai. Így inkább eszköz, mint partner vagyunk számukra, és mivel hazánkban alapvetően nem oroszbarát a közvélemény, inkább az elitet célozzák meg, hogy elérjék a hazai stratégiai szektorokat.
Rácz szerint az oroszbarát hozzáállás a fősodratú magyar médiában is jelen van, így a közmédiából sokszor hiányzik az Oroszországgal szembeni kritika, máskor az Oroszország Ma és a Szputnyik nevű hírcsatornának híreit egy az egyben átveszik.
Azonban ennél is fontosabbak azok az esetek, amikor Magyarország lett az orosz információs hadviselés célpontja. A szakértő úgy látja, hogy az elmúlt időszakban négy ilyen eset is volt. Az egyik az úgynevezett Szent István Légióban harcoló magyarokról szóló hír (ennek a tagjai állítólag Doneckben harcoltak), de az ukrán válsághoz kapcsolódott a fénykép is, amit egy kevésbé ismert portál közölt arról, hogy tankokat szállítunk Oroszországba. Tavaly az állami orosz televízió egy műsorában az első „színes forradalomnak” nevezte 1956-ot, és azt sejttette, hogy nyugati hatalmak, vagyis az Egyesült Államok állt a forradalom mögött. Rácz szerint itt Magyarország inkább eszköz volt, mint célpont, hiszen ez a mondat az orosz nézőközönségnek szólt. Nem úgy az a hír, amely Orbán Viktor állítólagos korrupciós ügyéről szólt: február 2-án (vagyis Putyin budapesti látogatásának napján) a The Insider nevű orosz portál feszegette, hogy az orosz elnöknek kompromittáló videója lehet Orbán Viktorról.
Oroszországnak más eszközei is vannak, hogy információs hadviselést folytasson. Aivar Jaeski, a NATO Stratcom igazgatóhelyettese példaként említette a Malaysia Airlines 17-es járatának katasztrófáját: itt az oroszok először azt a hírt terjesztették, hogy valójában az ukránok lőtték le a maláj gépet, de később olyan összeesküvés-elméletek is szárnyra kaptak, hogy az amerikaiak lehetnek a tragédia mögött. Jaeski szerint ezt a hírt az oroszok azért terjesztették el, hogy elfedjék az orosz szerepvállalást az ukrajnai konfliktusban, és hogy összezavarják azokat, akik követik az eseményeket.
A szakértő szerint Oroszország a Nyugat ellen is információs háborút folytat. Itt bevett módszer, hogy nácinak bélyegzik az ellenérdekelteket, de az orosz diplomácia és az állami hírcsatornák is hatékonyak ezen a területen. A közösségi oldalak pedig a trollok számára jelentenek ideális terepet: közéjük tartoznak az úgynevezett konspirációs trollok is, akik különböző összeesküvés-elméletekkel viszik félre a beszélgetéseket.
A NATO Stratcom igazgatóhelyettese mégis bizakodó: szerinte néhány éve Putyin még azt hitte, hogy a Nyugat megosztott, így könnyű lesz befolyást szereznie. Napjainkra azonban kiderült, hogy a Nyugat egységes maradt, és éppen Oroszország került nehéz helyzetbe az ellene foganatosított gazdasági szankciók miatt – vélte a szakember.
