Kilencvenkét éves korában, torokrák következtében kedden elhunyt Giovanni Sartori nemzetközi hírű olasz politológus – írta meg több olasz hírportál. Sartori májusban ünnepelhette volna 93. születésnapját. 1924-ben, Firenzében született, ugyanitt kezdte tudományos karrierjét is, történelmet és modern filozófiát oktatott. Később az általa alapított – Olaszországban akkor egyedülálló – politikatudományi tanszéket is vezette a Firenzei Egyetemen. 1979 és 1994 között az Egyesült Államokban, a Columbia Egyetemen is oktatott. A legnagyobb olasz napilap, a liberális–centrista Corriere della Sera publicistájaként is dolgozott, emellett sok könyvet írt a pártok és pártrendszerek, demokráciaelméletek témaköreiben. Éppen ezért politikai beállítottságtól függetlenül Sartorit mindig alapgondolatok szerzőjeként idézték a magyar politológusok is, a magyar pártrendszer leírásakor mindenki tőle indult és indul el.
Giovanni Sartori a pártrendszereket meglehetősen furcsán tipologizálta, ugyanis nemcsak a pártok számát, hanem egymáshoz viszonyított ideológiai távolságukat is meghatározó tényezőnek tekintette – írja Pártok és pártrendszerek c. könyvében Enyedi Zsolt és Körösényi András. Az egypártrendszerek között több altípust is meghatározott, így Sartorinál olvashatunk „valódi” egypártrendszerről, ahol egyáltalán nincs helye a pluralizmusnak (ezen belül totalitárius, autoriter és pragmatikus rendszerek léteznek szerinte); hegemonikus egypártrendszerről, ahol formálisan léteznek más alakulatok az állampárton kívül; valamint a predomináns egypártrendszerről, ahol ugyan folyik valódi verseny, de az egyik párt birtokolja az erőforrások és a támogatottság nagyját, amelyek révén képes egymás után három választáson is győzni. A többpártrendszerek között külön taglalta a kétpártrendszert, amelyben több párt létezik, de kettő váltogatja egymást a hatalomban Sartori szerint. 3-5 párt esetén korlátozott pluralizmusról, hat vagy annál több alakulat esetében pedig szélsőséges pluralizmusról beszélt. Az ideológiai távolságot figyelembe véve mérsékelt és polarizált pluralizmust különböztetett meg, előbbi 3-5 párt esetén, utóbbi 6 vagy annál több párt esetében fordul elő.
Kevés igazán klasszikus szerzője van a még viszonylag fiatal tudományágnak, a politológiának, Sartori volt az egyikük, aki több különböző díjat (pl. a Karl Deutsch- vagy Isaiah Berlin-díjakat) is megkapott több mint hatvanéves karrierje során.
