Félelem uralta a francia elnökválasztást

Soha nem volt annyira nagy a határozatlanság a francia lakosságban, mint most. Macron és Le Pen fej fej mellett.

Míg szombat estére még egy utolsó vicces bajuszrajzolást hirdetett Párizsban egy kevéssé ismert baloldali szervezet Marine Le Pen plakátjaira, addig vasárnapra komolyra fordult a helyzet a francia választókörökben, ahova emelt biztonsági intézkedések közepette több mint negyvenhárommillió szavazókorú állampolgárt vártak. Sokan történelmi szavazásról beszéltek, és talán soha nem volt annyira nagy a határozatlanság a lakosságban, mint most, amikor négy, 5-6 százalékos különbséggel szinte egyforma népszerűségű politikus küzdött meg egymással.

Ráadásul négyük közül ketten – Emmanuel Macron és Jean-Luc Mélenchon – nem is hagyományos párt, hanem azokból kinőtt mozgalmak élén mutatkoztak be, hírét hozva annak a mély társadalmi folyamatnak, amelynek során az újfajta politikai erők elrugaszkodnak a bal- és jobboldali besorolástól, és többek között a föderalista-szuverenista gondolat tengelyén helyezik el magukat. Természetesen ennek a változásnak a kivetülése Marine Le Pen Nemzeti Frontja is, és mint ahogy egy párizsi nyugdíjas a metrón suttogva vallotta be, szerinte csakis Le Pen képes megvédeni az országot és a nemzet önbecsülését visszaadni. A Le Pentől való rettegés ugyanakkor kézzelfogható Párizsban, annak ellenére vagy talán éppen azért, mert az utcán megszólított járókelők közül senkit nem sikerült rávenni, hogy a politikusról mást is mondjon, mint azt, hogy szélsőséges és félelemkeltő. Ehhez képest igencsak jól szerepelt a politikus asszony, ahogy a felmérések is jelezték, fej fej mellett haladt Macronnal. 

Egy szavazatát éppen leadó nő azt mondta, úgy voksolt, hogy „valaminek az elkerülése lehetséges legyen”. Ez a körülményes fogalmazás is jellemzi, mennyire tabutéma a radikális jelölt ideológiája, amelyre leginkább a fasiszta jelzőt aggatják. Ám Le Pen kevésbé sem leírt politikus a melegek körében, akik közül bevallottan számosan Le Pent támogatják, mégpedig a muszlimellenessége miatt, ők ugyanis úgy gondolják, megfelelő védelmet csak ő tudna nyújtani nekik a hagyományos családmodellt kizárólagosnak tartó, szalafista muszlim bevándorlók ellenében. Egy Párizs külvárosában vállalati orvosként dolgozó fiatal férfi viszont tömören összefoglalta, mi a legnagyobb tét a mostani szavazáson: Európa. És valóban nem beszélt a levegőbe, legalábbis ha a szélsőbal és a szélsőjobb ajánlatait nézzük.

A posztmodern marxista Jean-Luc Mélenchon ki akar lépni a NATO-ból és az Európai Unióból, de legalábbis minimálprogramként újra akarja írni Franciaország és az EU viszonyát. Terveiben szó szerint az olvasható, hogy vagy az egyes uniós szabályozásoktól való visszavonulást jelentheti be, vagy pedig az ország egyoldalú leválását és egy új viszonyrendszer kitárgyalását. A nacionalista Marine Le Pen pedig folyamatosan arról beszélt a kampányban, hogy a franciáknak a föderalista berendezkedésű EU nem engedte meg, hogy patrióták legyenek. Az ő minimálprogramja az eurózónából való fokozatos, rendezett visszavonulás, és ennek az akaratnak népszavazás bejelentésével szerezne érvényt. Le Pen a nemzetközi kereskedelmi szerződéseket is megkérdőjelezné, és előnyt adna a francia cégeknek minden téren, így a közbeszerzések esetében is, büntetővámot vetne ki az importra, és extra adóval sújtaná a külföldieket foglalkoztató cégeket. A világvégejóslatok szerint egy Mélenchon–Le Pen párharc mindenképp az EU-projekt végét jelenthette volna.

– 2012-ben a franciák határozottan el akarták söpörni Nicolas Sarkozyt, és Francois Hollande fényes győzelmével meg is tették. Öt éve érezni lehetett a lelkesedést, most nem – magyarázta magyar nyelven lapunknak Paul-Victor Desarbres klasszika-filológus egyetemi tanár, aki szintén azt erősítette meg, hogy most az emberek arra szavaztak, aki a kisebbik rossz. Mint emlékeztetett, nem véletlenül kampányolt azzal Francois Fillon, a jobboldal jelöltje a vele kapcsolatos botrány kirobbanása után, hogy „lehet, hogy nem én vagyok a tökéletes jelölt, de nem kérem, hogy szeressetek”.

A választás sötét tónusát a csütörtöki rendőrgyilkosság kellően aláfestette, szombaton pedig az egyik pályaudvaron kellett lefegyverezni egy késsel hadonászó egyént. A felszín alatti aggodalmak oldásához a rengeteg járőr és kommandós látványa biztos nem járult hozzá. Mint azt a Pierre Foncin utcai szavazókör elnökétől, Gérard Blancheteau-tól megtudtuk, forródrótjuk volt a rendőrséghez arra az esetre, ha a szavazás rendjét megzavaró rendellenességet tapasztaltak volna. A fokozott terrorkészültség miatt arra törekedtek, hogy folyamatos legyen a szavazás, és ne alakulhasson ki sor az utcán, amely esetleg célpontja lehet egy fegyveres támadásnak. Nem mintha minden sarkon ettől lehetne tartani, de a hatóságok összes erejüket bevetve figyelték a rendet Párizsban. A rendőri erők most tényleg mozdultak mindenre, vasárnap kora délután húsz percre le kellett zárni egy fővárosi szavazókört egy gyanús gépkocsi miatt. Akik az alacsony részvétel miatt aggódtak, végül csalatkoztak, a franciák hozták a tőlük elvárt szintet, Montrealban, Londonban, Berlinben is hosszú sorok álltak a helyi nagykövetségek előtt.