– Az ECR eurorealista pártként határozza meg magát. Ez mit jelent?
– Azt, hogy nem iratkozunk be abba a hidegháborús eszmei áramlatba, amely az Európai Egyesült Államok felépítését, de abba sem, amely az Európai Unió (EU) lerombolását képzeli el. Azt gondoljuk, hogy a dán, a holland és a brit népszavazások azt mutatták meg, hogy az EU nem tartható fenn úgy, ahogy most működik, és reformra van szükség. 2009-ben, mikor megalakultunk, az volt a mottónk, hogy Indítsuk be újra Európát. Némelyek azt állítják, több, mások azt, hogy kevesebb vagy semennyi Európára nincs szükség, de a realisták úgy tartják, egy jobb Európa kell. Az eurorealizmus azt jelenti, hogy először is hátra kell hagyni az ideológiát és az elavult dogmákat, mint például az egyre szorosabb unióét, ehelyett praktikusabb megoldásokat kell keresni. Európai szintű döntés minden tagállam egyetértésével születhet, kormányközi döntés pedig akkor, ha csak néhány tagország tartja az adott kérdést hasznosnak.
– Az uniós politikák közül melyeket tartja elhibázottnak?
– Az EU sok helyütt túlterjeszkedett. Brüsszel túl sok területen akar intézkedni, és mindig kudarcot vall. Az eurózóna túl sok különböző nemzetgazdaságot terelt egy pénzügyi ernyő alá, amely elkerülhetetlenül fizetési és adósságközösséghez vezetett. Az elmúlt években az unió egy kaptafára kezdett neki a szociális, egészségügyi, migrációs és adópolitikák harmonizációjának, ahelyett, hogy a tagállamok fenntartásait meghallgatta volna, vagy épp oda összpontosította volna erőit, ahol hozzáadott értéket tudott volna teremteni.
– Mi a brexit igazi kihívása az Egyesült Királyságnak és az EU-nak?
– A brexit történelmi pillanat, a tárgyalások mindkét fél részére kihívást jelentenek. Épp ezért a következő években London és Brüsszel közötti hídként szeretnék működni. Úgy gondolom, hogy mindkét félnek elsőrendű fontosságú egy kölcsönösen jó megállapodás. Biztos vagyok benne, hogy semelyik főváros sem akarja a briteket megbüntetni a kilépésért, mert 2019 után az EU27-ek együttesen és nemzetállamonként is erős gazdasági, kereskedelmi, biztonsági és egyéb együttműködést akarnak.
– A brexittel kapcsolatban az EU-tól még csak a sajnálatot lehetett hallani. Van arra terv, hogy további országok kedvét elvegyék a távozástól?
– A brüsszeli elit hajlamos elfeledkezni arról, hogy az EU szabad és szuverén államok közössége. A szerződések feltételeket szabnak a csatlakozáshoz és a kilépéshez is. Az EU-nak a kölcsönös bizalmon, elfogadáson és partnerségen alapulva kell működnie, nem pedig félelmekre és fenyegetésekre építve. Lehetett hallani olyan kijelentéseket, amelyek szerint a briteket meg kell büntetni azért, hogy más országokat elriasszanak a kilépéstől, de azt gondolom, ez nem annyira okos dolog.
– Az unióellenesség és a populizmus térhódítása nem éppen arra lenne jó, hogy elgondolkodtassa az EU intézményeit?
– A hosszú ideje tartó, egyre nagyobb integrációról szóló politikát sokan nem tartják problémamegoldásnak. Az emberek úgy érzik, az EU túl messze van tőlük és nem válaszol igényeikre. És míg Brüsszel a populizmus és a szélsőségesség erősödéséről beszél, mi épp növekvő brüsszeli központosítást látunk. A meghatározó politikusoknak épp ez az elégedetlenség kellene legyen ösztönző erő egy mélyreható és igazi váltás elindítására. A reformpárti, Európa-párti és nem föderalista ECR megalakulása után mindössze öt évvel a harmadik legnagyobb frakció lett az EP-ben, mégpedig azért, mert mi hallgattunk ezekre az aggodalmakra. Ha a többi párt képtelen válaszolni választóik nagy tömegei által kifejezett elégedetlenségére, akkor így őket rövid úton a szélsőbal vagy nemzetiszocialista pártok karjaiba löki.
– Kevesebb vagy több hatalmat adna az Európai Bizottság (EB) kezébe?
– Az EB elképesztően bürokratikus rendszer, amelyet a tagállamok alkottak azért, hogy azokon a területeken javasoljanak (és felügyeljenek) intézkedéseket, amelyeket uniós szintre engedtek át. A bizottság jól teszi a dolgát, mikor minden tagállam nevében cselekszik. Az utóbbi években azonban úgy tűnik, javaslatainak egy részét néhány uniós tagállam érdekei mentén vezette elő, más tagországok rovására. Előfordult, hogy én is olyan tárgyalások részese voltam, amelyek során a bizottság arrogáns módon viselkedett és elvárta, hogy egyes tagállamok igazodjanak a javaslataihoz, főnökként és nem szolgálóként viselkedve. Mint ahogy egyszer Ronald Reagan mondta: hacsak nem állunk ellent a bürokráciának, az le fogja bontani a közhatalmú kormányt és rátelepszik a demokráciára.
– Ön hogyan alakítaná át az uniós intézményrendszert, hogy az hatékonyabb, jobb és fenntarthatóbb legyen?
– Más államok költségvetésével összehasonlítva az EU költései nem magasak, ám rengeteg megtakarításra van mód. Az ECR minden évben előterjeszt egy ilyen csomagot, amely megközelítőleg 400 millió euróról szól. A havi strasbourgi ülések elhagyásával 200 millió euróval lennénk beljebb, és ez erős jelzés lenne arra nézve, hogy az EU nem szórja feleslegesen az adófizetők pénzét. Sajnos azonban az EP többsége évről évre növelni szándékozik a költést.
– Mit gondol az EP-képviselők átláthatóságáról? Részben például az elharapózó euroszkepticizmust tekintetbe véve szükséges volna-e az erről szóló rendelkezések átírása? Eddig mindig megszakadt a beszélgetés azokkal a képviselőkkel, akiket erről kérdeztem volna. Remélem, Önnel nem így járok
– Az ECR örömére az EP az utóbbi években növelte az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot. A választóknak joguk van belelátni, hogy működik a parlament és hogy költi el a pénzüket. Azonban további intézkedéseket szeretnénk látni e téren, például fel kellene hagyni az egyes pártok között zajló zárt ajtós megegyezések szokásával, egyben szélesebb irathozzáférést kellene biztosítani. Az átlátható és nyílt munkavégzés mindig nagyobb bizalmat szül a választókban.
– Az ECR politikusai több országból érkeznek, durván negyedük lengyel. Mi a különbség a közép-európai és a nyugati politikusok világlátása között?
– Lehet, hogy sokféle helyről érkezünk, de 2009-ben azért alakultunk, mert közös volt az unió jövőjéről szóló elképzelésünk. A nagy pártokban a szavazási fegyelmet sokszor kierőszakolják, és nagyon kevés tér marad az eltérő vélemény hangoztatására. Az ECR ereje a sokféleség és a különféle nemzeti érdekek elfogadásában rejlik, de abban is, hogy a nézetkülönbségeket nyíltan meg tudjuk beszélni és közös nevezőt találni anélkül, hogy egységes elképzelést erőltessünk mindenkire. Ennek fényében nem csoda, hogy tagjaink lojalitása rendkívül előkelő helyen áll a statisztikákban.
– Az ECR az eurót az EU egyetlen és végső megoldásának tartja?
– A pártban mindenki erős és fejlődő Európát akar attól függetlenül, hogy országa be akarja-e vezetni az eurót vagy nem. De csalódást keltőek a kezdettől rosszul megszerkesztett eurózóna által okozott negatív következmények. Naiv volt azt hinni, hogy az egységes valuta bevezetése fájdalommentes gazdasági konvergenciát hoz. Az eurózóna egyetlen fizetési és adósságközösséggé vált, és ezért változtatásra szorul meg arra, hogy minden állam betartsa a szabályokat. A csatlakozni nem kívánó országokat nem szabad belekényszeríteni, mivel az eurózóna idővel radikálisan megváltozott.
– Hisz az ECR az egyre szorosabb unióban, mert ha nem, akkor mi lehet a nemzetek együttműködésének megfelelő alapja?
– Röviden az egyre szorosabb unió dogmája megbukott. A brüsszeli intézmények világán és az EU-párti médián kívül nagyon kevesen hisznek benne. És habár az európai projekt megalkotói egy európai szuperállamban hittek, a legtöbb választópolgár és egyenként az országok nem. Míg az egyes tagállami kormányok által bátorított EB egyre több hatalmat adna az EU-s intézményeknek, mi úgy véljük, a tagállamok vissza kell követeljék azt. Az EU jövője a tagállamok jobb együttműködésében rejlik, lehetővé téve a további integrációt az azt szándékozóknak, és nem erőltetve a többiekre a politikai-gazdasági integráció egy kaptafa modelljét.
– Sokan emlegetik, hogy Orbán Viktornak és pártjának nincs helye az Európai Néppártban a magyar politikai fejlemények miatt. Befogadná a magyarokat?
– Mi mindig tartottuk magunkat egy egyszerű demokratikus elvhez. A megválasztott kormányok mindig a választóiknak felelősek, és joguk van törvények meghozására. Az pedig az EB uniós szerződésekben foglalt kötelessége, hogy felmérje, a magyar kormány ténykedései megfelelnek-e az uniós törvényeknek. Ezért tehát az EP-nek meg kell várnia a bizottság vizsgálatát. De nem kaptunk felvételi kérelmet a 12 magyar néppárti képviselőtől.
