A régiót jól ismerő szakértők felhívják arra a figyelmet, hogy Csecsenföldön, de általában a Kaukázusban a sajátos szexuális irányultságú embereknek kevés az esélyük a túlélésre. Már a homoszexualitással csupán meggyanúsítottakat sem védi meg a családjuk sem. Az emiatt begyűjtöttekért nem emeli fel a hangját a család, amely még a letartóztatás tényét is igyekszik eltitkolni, s ha a „delikvens” bizonyítottság hiányában hazakerül, akkor a családon esett szégyent „becsületgyilkossággal” lemosni igyekvő rokonságtól félhet.
Látványosan demonstrálják ezt a hozzáállást a lap információira adott, az értesüléseket cáfoló helyi hivatalos reagálások is. A csecsen elnök mellett működő emberjogi tanács tagja, Heda Szaratova például az egyik moszkvai rádióállomásnak nyilatkozva azt magyarázta, hogy nemcsak a társadalom, de a bíróságok is megértően viszonyulnak a homoszexuálisok meggyilkolásához. Mint fogalmazott, ez a szexuális irányultság szembemegy a csecsen lakosság hagyományaival és értékeivel. „A homoszexualitás rosszabb a háborúnál! Ha most szemet hunyunk e jelenség felett, akkor a társadalom szétesik. Biztosíthatom, hogy annak a csecsennek, aki becsüli önmagát, s tiszteli a hagyományokat, a szokásokat, nincs szüksége semmilyen állami struktúrára ahhoz, hogy üldözze a homoszexuálisokat, s mindent megtegyen azért, hogy ebben a társadalomban ne legyenek ilyen emberek. Velük szemben a legszélsőségesebb fellépést sem ítéli el a társadalom! Ha például egy homoszexuálist megölnek a rokonai, a közösség mindent megtesz az eset eltitkolására, s az igazságszolgáltatás is megértő lesz velük. Az ilyen emberekért nem fog senki könnyeket ejteni! Hozzám sem fordult még senki, hogy védjem meg őket!” – nyilatkozta Szaratova.
