Látványos mélyrepülésbe kezdtek Donald Trump amerikai elnökké választása óta az európai radikális jobboldali pártok. Bár vannak, akik 2017-et a „lázadás” lehetséges éveként emlegetik, mely során a populista-szélsőjobboldali pártok mind több országban juthatnak jelentős pozíciókhoz, erre valójában egyre kisebb az esély. Annak ellenére is igaz ez, hogy tavaly mind Trump megválasztása, mind az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépését megalapozó népszavazás – ahol a távozásért kampányolók egyik zászlóshajója volt az euroszkeptikus UKIP – azt mutatta, hogy a hagyományos politikai erők teret veszítettek a populistákkal szemben. Maguk a fősodorhoz tartozó politikai erők sem készülnek átrendeződésre. Korábban például a lapunknak nyilatkozó veterán német kereszténydemokrata politikus, Elmar Brok egyenesen kizárta, hogy idén radikális jobboldali áttörés jönne kontinensünkön.
Az eddig eltelt negyedév valóban nem azt mutatja, hogy idén mélyreható változásokra kellene számítani. A márciusi holland parlamenti választáson például úgy kapott ki Geert Wilders holland Szabadságpártja, hogy korábban sokáig vezette a népszerűségi listákat, az iszlámellenes politikai alakulatot azonban viszonylag könnyen legyőzte a mérsékelt Szabad Demokrata Néppárt. Érdekesség, hogy a kampány legvégén a demokraták vezetője, Mark Rutte miniszterelnök is elővette a muszlim kártyát, kerek perec kijelentette, hogy aki képtelen beilleszkedni Hollandiában, csomagoljon, és menjen haza.
A Treffpunkteuropa.de nevű oldal elemzése szerint a radikálisok visszaesése nem csak holland jelenség, szerte Európában hasonló folyamat zajlik. Számításaik szerint az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) öt, a német Alternatíva Németországnak (AfD) 6,5, az egykor Jan Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt pedig négy százalékot veszített Trump megválasztása óta.
Németországban az AfD legutóbb a vasárnap tartott Saar-vidéki tartományi választáson mutathatta volna meg az erejét, de 6,2 százalékos eredményével most sem váltotta meg a világot. A türelem pedig fogyni kezdett, a sorozatos eredménytelenség és a belső feszültségek hatására Frauke Petry pártelnök már a lemondását is meglebegtette a berlini Tagesspiegelnek adott interjújában. Bajban lehet a francia Nemzeti Front is, az elemzés szerint négy százalékot veszített. Az elnökválasztás áprilisi első körére készülő Marine Le Pen sokáig vezette a népszerűségi listát, az utóbbi hetekben viszont megelőzte a függetlenként induló Emmanuel Macron. A francia elnökválasztás második körébe az első forduló két legjobbja jut, vagyis Le Pennek még mindig jó esélyei vannak a „továbbjutásra”, ott azonban majdnem biztosan veszíteni fog, az első menetben kieső mérsékeltebb jelöltek szavazói ugyanis több mint valószínű, hogy Le Pen ellenfelére voksolnak majd – bárki legyen is az.
Több oka is lehet annak, hogy visszaesett a radikális jobboldali pártok népszerűsége. Ezek egyike, hogy az Európai Unió és Törökország közötti paktum megkötésével jelentősen mérséklődött az Égei-tengeren át érkező menekültáradat. Márpedig a radikális jobboldali pártok támogatottságán jókorát dobott, amikor az európai polgárok szembesültek a határaikhoz özönlő ázsiai és afrikai embertömegekkel, valamint azzal, hogy Európa milyen mértékben kezelte félre az egész jelenséget.
A radikálisok gyengüléséből leginkább a jobbközép pártok, valamint a szociáldemokraták húztak hasznot. A visszaesés egyébként lehet csak átmeneti is, ráadásul a törökökkel folytatott, egyre durvuló vita is könnyedén egy második menekültválságba torkollhat, erősítve ezzel a bevándorlásellenes pártok hátországát.
