Moszuli érsek: A békák is több embert érdekelnek, mint mi

Hiába az Iszlám Állam elleni sikerek, sok keresztény még nem költözhet vissza szülőföldjére. Moszul érsekével beszélgettünk.

Az iraki és szíriai keresztényeket, döntő többségében szír ortodox hitű asszírokat 1915-ben már megpróbálták kiirtani, akkor a közösségük fele-harmada élte túl a genocídiumot. Nicodemus Daoud Matti Sharaf elődadásában arra figyelmeztetett, hogy a keresztény közösség mára töredékére olvadt, s fennáll a veszélye, hogy ezúttal végleg eltűnik a keresztény kultúra Irakból.

Másfél hónapja jártam Moszulban utoljára – válaszolja kérdésemre az érsek. Felkerestem a Szent Afrém Katedrálist is, amit az Iszlám Állam (ISIS) mecsetté alakított. És hogy mikor térhetnek vissza a békeidőben kétmilliós, de mára kevesebb mint egymillió lakót számláló, lerombolt és még mindig ostromlott Moszulba a keresztények?

– Szerintem addig nem mehetünk vissza Moszulba, amíg a bagdadi kormány a térségben helyre nem állítja a törvény uralmát és amíg nem tudja garantálni azt, hogy Moszul biztonságos város legyen. De ezt a garanciát csak Bagdadtól nem kaphatjuk meg, ahhoz Kurdisztán és a nagyhatalmak garanciája is kell. Hiszen az összes olyan ok, mely miatt Moszulból el kellett jönnünk, még mindig fennáll. A város felszabadítása az IÁ uralma alól bekövetkezhet ugyan, de a fanatikusok továbbra is jelen vannak. Nem mehetünk vissza úgy, hogy nincsenek törvények, nincsen biztonság, nincs rendőrség. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de még nem mehetünk vissza – mondja.

De vajon megkapják ezt a garanciát az iraki Kurdisztán menekülttáboraiban tengődő keresztények? Megkapják-e a Nyugattól a szükséges figyelmet az üldözöttek? A válasz határozott nem.

– Nagyon csodálkozom, amikor olyan tudósításokat látok, hogy hányan mozdulnak meg és mi mindent képesek megtenni az emberek, amikor például egy macska megmentéséért kell cselekedni vagy amikor meg kell menteni egy veszélyeztetett állatfajt, mondjuk egy békafaj fennmaradásáért kell cselekedni. Én azt látom, hogy az állatok jogait sokkal jobban védik, mint a mi jogainkat. Persze én nem vagyok az állatok jogai ellen, szeretem az állatokat, de ez nem jelentheti azt, hogy nekik több joguk legyen, mint az embereknek. Mi arámi nyelvű szírek vagyunk, mi vagyunk az utolsó nemzet, amelyik még mindig beszéli Krisztus nyelvét. Ha nem segítenek nekünk, hogy szülőföldünkön maradjunk, akkor ki fogunk halni.

A felelősökről kérdezem az egyházi vezetőt: vajon ki tehet szenvedésükről? – Tudja, én egyházi ember vagyok, nem politikus. A nagyhatalmak politikusait kellene megkérdezni arról, hogy ki a felelős mindezért. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de itt a Nyugatot kellene megemlíteni, persze nem az emberekre, hanem a kormányokra gondolok. És persze ott van az arab országok butasága is. Ahol a nyugati gonoszság az arab népek butaságával találkozik, ott megjelenik az ördög.