Reggel 7 óra van, hajléktalanok ébredeznek minden második kapualjban, páran már a nyitott kávézók és boltok bejáratánál esedeznek alamizsnáért. Napközben megtelnek a terek karkötőárusokkal; sok a galambcsalogató és a rózsaárus is. A hely, ahol ez a kép vár minket, Olaszország legfejlettebb és leggazdagabb városa, Milánó, a szereplők nagy része pedig bevándorló. Buszon, kávézókban, de még az uszodák öltözőjében is arról beszélgetnek, vitatkoznak az emberek, mennyire lehetetlenné vált a helyzet az utóbbi években. Bár az olaszok többsége tisztában van vele, hogy fontos lenne lehetőséget adni a bevándorlóknak, mert korábban az olaszok közül is rengetegen emigráltak, azt is hozzáteszik, hogy az ország jelenlegi állapotában nem lehet kezelni a helyzetet.
Az olasz gazdaság más európai fejlett országokhoz képest még nem tudott visszatérni arra a fejlődési szintre, ahol a 2008-as gazdasági válság előtt állt. Franciaország és Németország már 2011-ben behozta a lemaradást, és azóta előbbi négy, utóbbi nyolc százalékkal növelte GDP-jét. Ehhez képest Olaszország hét százalékkal van elmaradva a GDP 2008 eleji szintjétől, és 2017-re is csak 0,8 százalékos emelkedést vár az IMF, a legalacsonyabbat a fejlett gazdaságok között. Ráadásul a 11,9 százalékon álló munkanélküliségi ráta a negyedik legmagasabb az eurózónában. Ilyen viszonyok közepette nemcsak a bevándorlók nem találnak munkát, de egyre több olasz is kénytelen külföldön keresgélni: csak 2015-ben majdnem 108 ezren próbáltak az országon kívül boldogulni. Közben csak húsvét hétvégéjén újabb 8300 bevándorlót mentettek ki Szicília partjainál. Ez az egyik legnagyobb áradat eddig idén. Ne felejtsük el, hogy még csak április van, a hajók, illetve inkább gumicsónakok nagy része majd a nyári hónapokban érkezik. Ma már megelőzve Görögországot Olaszország fogadja be a legtöbb bevándorlót: 2015-ben 153 ezren, 2016-ban összesen 181 ezren érkeztek Európába csak ebből az irányból. A számok hatalmas mértékben növekednek, és egyelőre sem az európai, sem az olasz régiós kvótarendszer nem működik. A bevándorlók túlnyomó többsége férfi, de ma már egyre több nő és gyermek jön. Az olasz partokhoz elsősorban Líbián keresztül jutnak el az afrikai országokból (Nigéria, Eritrea, Elefántcsontpart, Szenegál, Szudán). A kultúrájukban és nyelvükben nagyon különböző népcsoportok integrációja is nehezebb, mint például a volt olasz gyarmat Albániából érkezettek vagy a nyelvükben hasonló román vendégmunkások beilleszkedése volt. Szomorú példa erre az a tragédia, ami egy északkeleti olasz kistelepülésen, Malintradában történt. A helyi fogadós átalakította szobáit, hogy alkalmasak legyenek menekültek befogadására, ahogy arról a helyi önkormányzattal megállapodott. Ám a lakosok olyannyira nem tudták elfogadni a migránsok betelepítését, hogy folyamatosan inzultálták a fogadóst, aki egy idő után nem bírta tovább, és véget vetett az életének.