A francia embereknek elegük van az eddig hatalmon lévő politikai elitből – nagyjából ezt a következtetést vonhatjuk le az elnökválasztás első körének eredményéből, a második fordulóban ugyanis a függetlenként induló Emmanuel Macron, valamint a radikális jobboldali Marine Le Pen küzdhet meg egymással. Ez azt jelenti, hogy a két hagyományosan legerősebb politikai erő, a kormányzó Szocialista Párt és a jobbközép köztársaságiak jelöltje is kihullott – erre az ötödik Francia Köztársaság több mint hatvanéves történetében egyetlenegyszer sem akadt példa. A kiábrándult francia választók Francois Hollande baloldali elnök pocsék vezetésének eredményeként mindössze az ötödik helyre sorolták Benoit Hamon szocialista jelöltet, a nagy rivális konzervatívok emberét, Francois Fillont pedig a kampány során előkerülő korrupciós ügyek végezték ki.
A végleges adatok szerint ugyanis Macron végzett az első helyen a voksok 23,75 százalékával, Marine Le Pen lett a második a szavazatok 21,53 százalékával, tőlük leszakadva, de nem jelentősen, a harmadik helyen végzett a konzervatív Francois Fillon 19,91 százalékkal, míg Jean-Luc Mélenchon radikális baloldali jelölt a voksok 19,64 százalékával a negyedik helyet szerezte meg.
Az már régóta világosan kitűnik a felmérésekből, hogy a franciák torkig vannak országuk helyzetével. Elegük van a viszonylag magas, tíz százalék körüli munkanélküliségből, a terrorizmusból, valamint a bevándorlási válság félrekezeléséből is. A választók haragja így kevéssé meglepő módon nemcsak a leszerepelt elnökre, Francois Hollande-ra, hanem az egész Szocialista Pártra kihatott.
Sokkal jobban az évtizedekig a baloldaliak hagyományos váltópártjának számító köztársaságiak sem jártak. A szocialisták kiesésével úgy tűnt, Francois Fillon komoly ellenfél híján vörös szőnyegen sétál be az Élysée-palotába, ám a sajtó kiderítette, hogy korábban éveken át alkalmazhatta szabálytalanul a családtagjait. Mindez annak fényében különösen érdekes, hogy a jobboldal fő elnökjelölt-aspiránsai közül Fillon tűnt a „jófiúnak”, fő ellenlábasainak, Nicholas Sarkozynek és Alain Juppének egyaránt meggyűlt már a baja a törvénnyel.
Liberális elemzők most annak örvendenek, hogy legalább a rémálom-forgatókönyvet elkerülték, vagyis Le Pen ellenfele a második körben nem a szintén globalizációellenes Mélenchon lesz. Ebben az esetben ugyanis két, a jelenlegi európai berendezkedéssel alapvetően szemben álló politikus mérkőzött volna meg egymással.
A két állva maradt jelölt közül Emmanuel Macron tűnik a május 7-i második kör esélyesének. Nagyon úgy néz ki ugyanis, hogy összefog Marine Le Pen ellen a többi politikai erő, vagyis létrehozzák a 2002-es választás második körében egyszer már Jean-Marie Le Pen vesztét okozó „köztársasági frontot”. A győzelemhez az kellene, hogy az első fordulóban kiesett mérsékelt politikai erők szavazói Macronra adják a voksukat, hogy megakadályozzák a radikális Marine Le Pen hatalomra jutását. A Szocialista Párt, illetve a köztársaságiak tegnap már meg is kérték erre szavazóikat. A már az első körben is megbízható eredményeket hozó közvélemény-kutatók úgy látják, többé-kevésbé sikerülni fog, Macron nagyjából 65 százalékkal nyerhet a második körben.
Míg sokan Macron és Le Pen párharcát úgy adják elő, mint a mérsékelt és radikális politikai erők nagy összecsapását, addig Le Pen szerint a tét Franciaország túlélése. Szerinte ugyanis ő az ország jövőjét jelenti, ellenben Macront a bankok, a pénzpiaci szereplők, a globalizáció és a multinacionális vállalatok jelöltjének állítja be. Valójában mindkét politikus azzal tudott jelentős számú szavazót szerezni, hogy az eddigi elit politikájával való szakítást hirdette meg.
Kérdéses azonban, hogy akármelyik jelölt nyer is, sikerül-e pártjával parlamenti többséget szereznie a júniusi törvényhozási választásokon. Macron ugyan talán számíthatna a mérsékelt erők támogatására, de a Nemzeti Fronttal senki nem közösködne. Önálló többség megszerzésére pedig egyiküknek sincs esélye.
