Nem zavarta a napokban Barcelonában elvégzett szemműtét Alekszej Navalnijt abban, hogy családjával és stábjával megjelenjen a vasárnap az orosz fővárosban az elavult ötemeletesek lebontása kapcsán szervezett tüntetésen. A parlamenten kívüli ellenzék vezéralakja elindult a felszólalók emelvénye felé, ám a rendőrök is, hogy néhány társával egyetemben kivegyék a tömegből. Az ellenzéki politikus közeledtét látva a szervezők egyike, Jekatyerina Vinokurova újságíró felháborodottan osztotta meg az egyik közösségi portálon, hogy az ellenzék ki akarja sajátítani a rendezvényt. „A tribün felé törekszik Navalnij, akinek semmi köze ehhez a tiltakozáshoz. Ez egyszerűen elképesztő. Udvariatlan” – írta. Nem így gondolta ezt az utcai tüntetések másik ismert alakja Dmitrij Gudkov, aki Navalnij fellépésének megakadályozása ellen tiltakozva nem mondta el beszédét. Az ő szerepeltetése és Navalnij megjelenése is mutatja azonban, hogy a választási kampány közeledtével mennyire átpolitizálttá válik az orosz közélet.
A tiltakozás előtti pénteken terjesztette be a városi dumába Szergej Szobjanyin az átköltöztetéssel kapcsolatosan újabb garanciákat biztosító tervezetet. Ennek megfelelően csak azok a tömbök vennének részt a projektben, amelyekben a lakók és tulajdonosok kétharmada támogatja azt, s a bontás és az átköltöztetés megkezdése előtt bármikor ki lehet lépni a programból. A moszkvai vezetés garantálja azt is, hogy az új lakások minőségi javulást hoznak az érintettek életében. Ezekben nem lehet kevesebb szoba, mint a hruscsovkában volt, a lakótér sem lehet kisebb, míg a konyha, a fürdőszoba, a vécé és a folyosó biztosan tágasabb lesz az előző lakásénál. Szobjanyin tervezete biztosítékokat ad az új házak megfelelő környezetének – utak, járdák, parkolók, üzletek, éttermek stb. – megteremtésére is. A hatóságok arra is garanciát vállalnak, hogy a költözők ugyanabban a kerületben kapnak lakást. Az önkormányzat garantálja azt is, hogy az új lakásokat az átköltöző tulajdonosok ingyen kapják meg, míg a bérlők továbbra is választhatják ezt a formát, de költségek nélkül saját tulajdonba is megkaphatják azt. Akinek pedig mindez nem felel meg, régi lakása árát is megkaphatja.
Elemzők ennek kapcsán megjegyzik, hogy a nem megfelelő kommunikáció miatti elégedetlenség láttán elkészült tervezet tűzoltásnak tűnik, s a tiltakozókat ígéretekkel már nem lehet leszerelni. Rámutatnak arra is, hogy a megnövekedett aktivitás jelzi a polgárok hatalommal szembeni bizalmatlanságát is, ami a közelgő önkormányzati és az elnökválasztások előtt nem jó előjel.
A „hruscsovkák” a családok millióinak életminőségét javító, az 50-es évek közepétől a 80-as évekig tartó hatalmas urbanizációs program keretében épültek. Szűk, kényelmetlen „betondobozok” voltak ezek, a házakban eleinte nem volt lift és szemétakna, mégis hatalmas előrelépést jelentettek. A népnyelv ezeket a házakat a főtitkár nevét és a nyomortanya jelentésű „truscsoba” szót összevonva „hruscsobáknak” vagy leegyszerűsítve „hruscsovkáknak” nevezte el. Csak a mai Oroszország területén több mint 290 millió négyzetméter alapterületű lakás épült, ami az elmúlt két évtizedben gőzerővel folyó építkezések ellenére még ma is az ország teljes lakásállományának a 10 százalékát teszi ki. A városokban egész negyedek épültek az ötszintes lakótelepi házakból. A 60-as elején a szovjet városok épületeinek 80 százaléka ilyen hosszú ötemeletes volt.
Lebontásuk hatalmas feladat. Nagyjából 25 millió négyzetméternyi lakóterületről, nyolcezer épületről és 1,6 millió moszkvai átköltöztetéséről van szó. Erre a célra 300 milliárd rubelt (4,8 milliárd euró) különítettek el. A dumában már folyik a jogi háttér kialakítása, s gőzerővel dolgoznak az illetékes minisztériumok is. Azonban nem Szergej Szobjanyin az első, aki szerint a „hruscsovkák” felett eljárt az idő. A 90-es évek végén az akkori polgármester Jurij Luzskov már elindította az ötemeletesek lebontásának és felújításának a programját. Ezt folytatta az utódja, s mára Moszkvában 1700 házat, mintegy 6 millió négyzetméternyi lakteret tettek a földdel egyenlővé. Helyükön 21 millió négyzetméternyi lakás épült, s 160 ezer moszkvai család költözhetett új otthonba. Az eredeti tervek szerint ennek a programnak 2010-re be kellett volna fejeződnie, ám még mindig folyik, hiszen maradt még 71 épület. Így most helyénvalóbb a „hruscsovkák” lebontásának 15-20 évre tervezett második szakaszáról beszélni. A főváros 234 millió négyzetméternyi lakóterületének mintegy fele szorul felújításra, ennek azonban az ötemeletesek esetében nincs értelme. Így eldőlt, hogy néhány kivételtől eltekintve mind a 8 ezer házra a bontás vár. Az itt lakók lehetőség szerint ugyanabban a kerületben kapnak nagyobb alapterületű, jóval komfortosabb lakásokat, amelyekben azonban nem lehet több szoba, mint a leadottban. Ez is mintegy 30 százalékos értéknövekedést jelent, hiszen e régi lakások négyzetméterének 140 ezer rubeles (2200 euró) ára nagyjából 20 százalékkal a moszkvai átlag alatt van. Egyszerre egész lakótelepeket költöztetnek ki, s a lebontott házak lakástulajdonosainak visszatérítik az eddig saját zsebükből általános felújításra költött összegeket is.
