Algoritmussal az álhírek ellen

Szétesőben a demokrácia, a globalizáció vesztesei most vonják kérdőre az elitet. De már késő van igazságosabb világot követelni.

– Az amerikai választás az álhírek és a tények közötti választásról is szólt. Ebben a helyzetben találja most magát Franciaország is?
– Érezhetően igen. Az emberek itt is ott is rendkívüli módon aktivizálódtak, ráadásul a hagyományos médiumok válságát éljük meg. Rengeteg információ ér el mindenkit, de nem kevés hamis információ is. Információs telítettségben élünk, és a médiavállalatok e felett szeretnének rendelkezni. A Le Monde, a L’Observateur, a L’Humanité olyan projektbe fogott, hogy megvizsgálják, hogyan lehet egy algoritmussal nyomába eredni a hamis híreknek. Mert az álhírek világában rá kell találni azokra az ellenalgoritmusokra is, amelyek rámutatnak az álhír hamis voltára.

– Az, hogy algoritmusok válogatják ki számunkra, mi az igazi és mi a hamis, egy filozófus számára nem igazán örvendetes, mert inkább a szellemi kapacitásunknak kellene ezt megtennie, nem?

– Valóban, de ez mind már nem elégséges. Annyi minden információ ér minket, a valóságot illetően nagy a kétkedés és a bizonytalanság. Na de az embernek arra is képesnek kell lennie, hogy a technikát segítségül hívva és azt szolgálatba állítva szelektáljon. Mindez az információs technológia területének etikai, filozófiai jellegű visszaszerzése lenne. Az amerikai elnökválasztási kampányban a konspirációs híroldalak domináltak. De úgy hiszem, hogy a tényfeltáró, szivárogtató oldalak, a citizen-újságírás és az újmédia olyan új eszközök, amelyek hatékonyabban védik a demokráciát.

– De a Facebook épp olyan safe space-t teremt, ami a nekünk tetsző véleményeket kiemeli és az ellentmondásosakat elrejti. Ez rendben van?
– Én csak azt mondom, hogy olyan algoritmusra van szükség, ami értékalapon védi a demokrácia elveivel összeegyeztethető tartalmakat. Ez hasonló a holnap feladataihoz, mert meg kell alkotni mesterséges intelligencia használatával kapcsolatos szabályokat is, mert ott már az önálló döntéshozatalról van szó. A technológia önmagában semmit nem akar. A mögötte lévő pénzügyi érdekek akarnak rátelepedni az életünkre, és ez ellen kell felvennie a harcot az értelemnek, hogy ellenőrzés alatt tarthassuk. Na ez a feladata a politikának, az etikai megközelítésnek, a tudománynak. Ez a 21. század iszonyatos nagy kihívása. Mégpedig azért, mert a demokrácia a hatalmi ágak szétválasztását végzi, de a technológia épp ezt a szétválasztást törli el.

– És ezért kedvez a helyzet a populizmusnak?
– Igen. De a populizmus egyszerre több dolgot jelent. Először is az elit kemény kritikája. Másodszor a nép hangjának kifejeződése. De mindenekelőtt a nemzeti értékekbe való bezárkózás. Ennek része a xenofóbiára, az erős határvédelemre való rájátszás, a külföldiek mint bűnbakok emlegetése, az értelmiség, a kulturális élet, a média kritizálása. Külső és belső ellenségeket kreálunk. És mindez együttesen alkotja azt a széles spektrumot, amelyet populizmusnak hívunk. És ez zajlik Franciaországban, Amerikában, Nagy-Britanniában, Magyarországon, Európában.