Atlanti pályán tartható-e Törökország?

Szívélyes látogatást tett Washingtonban Erdogan, de komoly ellentétek feszülnek a felek között.

Ami a legközvetlenebb problémát jelenti, az az, hogy az Egyesült Államok Iszlám Állam (IÁ) elleni stratégiája Szíriában a kurdokra épít, arra a de jure állam nélküli, sokmilliós népcsoportra, amelyet a szomszédos Törökország a biztonságára, az integritására nézve a legnagyobb veszélynek tart. A Washington által korábban fedetten, most már nyíltan, katonailag – a legutóbbi hírek szerint dandárnyi erővel, azaz néhány ezer fővel – támogatott Szíriai demokratikus erők (SDF) gerincét ugyanis a Kurd Népvédelmi Egységek alkotja, amelyet Ankara a terrorcsoportnak tartott, függetlenségért küzdő Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) itteni szárnyának tekint. Ha ez nem lenne elég, a Trump-adminisztráció a múlt héten jelentette be, hogy az IÁ legyőzésének felgyorsítása, különösen „fővárosának”, Rakkának a mielőbbi elfoglalásáért fel is fegyverzi védenceit, ami pláne megszólaltatta a vészcsengőket Törökországban. Nem indokolatlanul attól tartanak, hogy az amerikai fegyverek így a PKK-hoz jutnak, amellyel szemben Ankara hosszas tűzszünet után két éve ismét háborút vív. A veszély azonban nem egyoldalú: a török haderő az elmúlt hetekben mind Szíriában az YPG, mind Irakban a PKK ellen légicsapásokat hajtott végre, amelyekről előzetesen nem tájékoztatta az amerikai szövetségeseket, így annak katonái néhány kilométerrel kerülték csak el, hogy „baráti tűzbe” tévedjenek. Bár bizonyosra vehető, hogy a törökök körültekintően jártak el, és amerikai életek egy pillanatig sem voltak veszélyben, a kommunikáció kihagyásával demonstrálták: szemrebbenés nélkül, mintegy demonstratíve megkerülik az amerikaiak vezette IÁ-ellenes koalíció hadműveleteit.

Ugyancsak „nyílt seb” a kapcsolatokban a tavaly nyári Erdogan-ellenes puccs ügye. Ha a szervezéssel vádolt, Amerikában élő Fethullah Gülen hitszónok kiadatása nem várható is, a demokratikus értékek vonatkozásában „pragmatikusabb” viszonyulásra is hajlandó Trump-adminisztráció részéről nem kizárt valamilyen engedmény. Miként Törökország szövetségesi fontossága a katonai junták idején is megingathatatlan volt Washington szemében, most, Erdogan „neoottomán” kísérlete idején is feláldozhatják az úgynevezett értékalapú szempontokat az érdekek oltárán.