Apró hangsúlyeltolódásokkal, de a jelenlegi francia külpolitika folytatását várja Emmanuel Macron elnökségétől Arnaud Dubien a L’Observatoire elemző központ igazgatója. A politológus optimista, s lapunknak nyilatkozva kiemelte, élénkülhet a párbeszéd Párizs és Berlin között, megújulhat a francia–német tengely, így új lendületet kaphat az európai projekt. Ám, mint fogalmazott, ahogy a problémák és az euroszkeptikus erők előretörése ellenére tavaly nem dőlt össze az Európai Unió, úgy most sem lehet csodát várni, nem fog egyik pillanatról a másikra megújulni.
„Nehéz örökséget hagy utódjára a külpolitika terén is Francois Hollande. Sokak szemében úgy tűnt, hogy a francia diplomácia elveszítette arculatát, színtelenné vált, mintha nem lett volna eléggé francia. Macrontól most azt várják, hogy állítsa vissza az ország hagyományos súlyát” – vázolta az alaphelyzetet a francia elemző.
Macron a jelenleginél várhatóan európaibb irányt ad a francia külpolitikának, és az Olaszországgal, legfőképpen pedig Németországgal szorosabbá váló kapcsolatok felgyorsíthatják az Európai Unió elkerülhetetlen megreformálását. Ezt az együttműködést befolyásolhatja Berlin aránytalan megerősödése és a potenciális európai partnerek gyengülése. További problémát jelenthet, hogy Macron jelenleg egyáltalán nem erős elnök, a 66 százalékot meglehetősen alacsony részvétel mellett érte el, és még előtte áll a parlamenti választás két fordulója. A problémák számára csak most kezdődnek, így aztán egyelőre nehezen diktálhat Brüsszelben.
„Elvitathatatlan, hogy Franciaország az elmúlt tíz évben látványosan meggyengült. Különösen szembetűnő ez Németországgal összehasonlítva, de ne feledjük el, hogy Berlinnek nem érdeke, hogy Franciaország gyenge legyen. Ezért aztán Németország segíteni fog Macronnak már csak azért is, hogy az integráció elmélyítésének támogatói kihasználhassák a győzelme adta lendületet” – véli Dubien.
A francia–német együttműködés szorosabbá válása Angela Merkel várható győzelme után lehetőséget ad arra, hogy az EU belső körén belül mélyüljön az integráció. Ez persze a magon kívül maradó Közép-Európát automatikusan a perifériára szorítja, s megnöveli a feszültséget az unió keleti és nyugati fele között.
„A sok tekintetben liberális elveket valló Macron nem nézi jó szemmel az ezzel szembemenő lengyel és magyar törekvéseket. Szankciókat is kilátásba helyezve keményen üzent Varsónak, amely írható a kampány számlájára, ám egyben jelzi azt is, hogy mit gondol a lengyel és a magyar kormányzó elit értékrendszeréről. Egyértelmű, hogy az Európai Unió országai különböző sebességgel haladnak az integráció útján, ami feszültségekkel jár” – konstatálta az elemző.
Az internacionalista, globalista Macrontól eddigi kijelentései alapján többen azt várják, hogy ütközni fog az alapkérdésekben vele ellentétesen gondolkodó Donald Trumppal és Vlagyimir Putyinnal. Hogy ez tényleg így lesz-e, az már nyáron, első találkozójukon, a G20-ak hamburgi csúcsán kiderülhet.
„Nem gondolom, hogy Berlin és Párizs kockáztatná a kapcsolatok megromlását, és mindenáron szembe menne Trumppal és Putyinnal. Sokkal inkább felülkerekedik majd e kapcsolatrendszerekben a pragmatizmus, és ideológiai szembenállásuk ellenére Macron is a jelenlegi status quo fenntartására törekszik” – fogalmazott Arnaud Dubien.
