Hiába Kína tiltakozása, üzemel az amerikai rakétavédelem Dél-Koreában

Mindketten a békés megoldásban érdekeltek, mégis tovább romolhat Peking és Szöul viszonya.

Tovább nőhet a feszültség a Koreai-félszigeten azt követően, hogy a határ déli oldalán hadrendbe állították a THAAD rakétavédelmi rendszert. Az elméletileg az Észak-Koreából Dél-Korea, illetve Japán felé indított rakéták levadászására szolgáló amerikai rendszer ugyanis Pekinget is alaposan feldühítette, állításuk szerint a THAAD radarjainak segítségével az Egyesült Államok fél Kínát megfigyelheti. Washington ugyanakkor azt állítja, hogy a rendszerre Kim Dzsongun rezsimjének folyamatos rakétafejlesztései miatt van szükség.

Noha Donald Trump amerikai elnök korábban arról beszélt, hogy a rendszer kiépítésének egymilliárd dolláros költségét Dél-Koreának kellene kifizetnie, a kelet-ázsiai ország elnöki hivatala vasárnap közölte: az Egyesült Államok biztosította őket, hogy állni fogja a számlát. Közvetett módon azonban már így is fizetnek a dél-koreaiak, a Eurasia Group nevű agytröszt szerint ugyanis a THAAD kiépítése miatti – nem hivatalos – kínai válaszlépések komoly károkat okoznak az ország gazdaságának. Hetekkel ezelőtt bezáratták például a dél-koreai Lotte nevű vállalatóriás kínai üzleteit, valamint Kína területén blokkolják a dél-koreai áruk internetes adás-vételét. A THAAD egyébként éppen egy olyan, egykor golfpályának használt területen épült ki, melyet a Lotte adott át az államnak.

Azzal pedig, hogy Szöul szerint Peking akadályozza a Dél-Koreába szervezett turistautakat, egyes becslések szerint hetven százalékkal is csökkentheti a félsziget déli felére érkező kínai látogatók számát, ami dollármilliárdos kiesést is okozhat. A dél-koreai idegenforgalomnak ugyanis Kína óriási piacot jelent, a tavaly összesen érkező tizennégymillió turista nagyjából fele Kínából érkezett, a második helyen álló japánok mindössze harmadannyian voltak.

A THAAD körüli vita komolyan rányomta a bélyegét a kétoldalú kapcsolatok mellett Kína dél-koreai megítélésére. Egy márciusi felmérés szerint a távol-keleti óriás tetszési indexe 10-es skálán mindössze 3,3-es szintre esett, ezzel hosszú idő után vette át a „vezetést” Japántól, Korea egykori gyarmattartójától. Érdekes azonban, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök ennek ellenére is népszerűbb mind Donald Trumpnál, mind Abe Sinzó japán miniszterelnöknél.

A rakétavédelmi rendszer elkészültéről szóló bejelentés hatására Peking megismételte tiltakozását, és követelte, hogy azonnal függesszék fel a hadrendbe állítását. „Nem tettünk le arról, hogy érdekeink védelmében meghozzuk a szükséges intézkedéseket” – jelentette ki egy szóvivő a kínai külügyi tárca rendszeres napi sajtóértekezletén, de az esetleges válaszlépésekkel kapcsolatban részleteket nem árult el. Üdvözölte viszont Donald Trump azon hétfői nyilatkozatát, hogy az amerikai elnök „megfelelő körülmények között” szívesen találkozna Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel.

A vitákat márpedig minél előbb rendezni kellene, hiszen az észak-koreai helyzet anélkül is elég bonyolult, hogy azok is marakodni kezdjenek, akiknek egyaránt a béke lenne az érdekük. Észak-Korea csak ebben a hónapban már négyszer kísérletezett ballisztikus rakétákkal, amerikai részről pedig egyre gyakrabban merül fel a fegyveres konfliktus lehetősége. Pénteken Rex Tillerson külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén reálisnak nevezte a veszélyt, hogy Észak-Korea atomtámadást indít Dél-Korea vagy Japán ellen, és ezért „cselekedni kell, mielőtt megteszi”. Donald Trump pedig a Reutersnak adott interjújában elképzelhetőnek nevezett egy „nagy, nagy konfliktust” Észak-Koreával.

Márpedig egy ilyen konfliktust Dél-Korea akkor is alaposan megszenvedne, ha a THAAD segítségével sikerülne meggátolni, hogy északról atombombát dobjanak rá. A renitens atomhatalom ugyanis rengeteg hagyományos tüzérségi löveget tart a két Korea között húzódó demilitarizált övezet általa ellenőrzött oldalán, amivel tűz alá tudná venni a mindössze 56 kilométerre található Szöult, még a válaszcsapás előtt jelentős károkat okozva ezzel.