Kemény feltételek árán jön a siker Pekingben

Zöld utat kaphat a Budapest–Belgrád-vasútvonal. Nem minden fideszes rajong a keleti nyitásért.

Hivatalos látogatásra érkezett Orbán Viktor miniszterelnök Kínába, és az eddig megjelent hírek sűrű programról árulkodnak. A kormányfő Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel tárgyalt, ezt követően Orbán megkoszorúzta a pekingi Tienanmen téren található Hősök emlékművét. Helyi idő szerint délelőtt a kormányfő kínai kollégáival találkozott. Orbán tárgyalt Hszi Csin-ping kínai államfővel, majd találkozott az ázsiai hatalom második emberével, Li Ko-csiang miniszterelnökkel is. A találkozók során több megállapodás született hazánk és Kína között. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a közmédiának arról beszélt, a kínai fejlesztési bank 79 millió dolláros hitellel bővítené a magyarországi Wanhua-BorsodChem üzemet. A vizit során a két ország közötti stratégai partnerségről szóló megállapodást is aláírtak. A kormánykommunikáció máris diadalmenetnek láttatja Orbán pekingi útját, a képet azonban árnyalja, hogy valójában egy elhúzódó, bakikkal tűzdelt diplomáciai projektet zár most le a kormány.

Mit csinál Orbán Pekingben?

A hétvége után aligha marad kétség afelől, hogy Kína már nemcsak a piacokon, de a politikai erőtérben is globális vezetői szerepre tör. Vasárnap mintegy huszonkilenc állam- és kormányfő látogat el Pekingbe, hogy részt vegyen az itthon Új Selyemútként emlegetett, hivatalos nevén Egy övezet, egy út (One Belt One Road – OBOR) nemzetközi program első csúcstalálkozóján. A 2013-ban meghirdetett program célja, hogy az eurázsiai kontinens államait infrastrukturális beruházások, pénzügyi intézményrendszer kiépítésével szorosabb gazdasági és kereskedelmi együttműködésre ösztönözzék. Ha az OBOR megvalósul, legnagyobb nyertese Kína lesz: miközben a partnerállamoknak nyújtott hitelek kamatoznak, az azokból épült úthálózat kínai cégeknek biztosít megrendeléseket, s olcsóbbá és gyorsabbá teszi az áruk és szolgáltatások nyugatra irányuló exportját (az OBOR-ról lásd alább).
A keletközpontú világrend kialakulásáról tárgyalnak tehát Pekingben, s a többnapos esemény súlyát már az előkészületek mértéke is jelzi. A kínai fővárosban egyes közúti korlátozásokra már tegnap sor került, biztonsági megfontolásokból több metróállomást is lezártak. De felpörgött a kínai tőzsde is. Sokan spekulálnak a vasárnap és hétfőn várható nagyobb horderejű bejelentésekre. A várakozásokat alátámasztja az eseményre meghívottak névsora. A nyitóbeszédet a kínai államfő, Hszi Csin-ping vasárnap reggel mondja majd el, melyet kerekasztal-beszélgetések követnek. Ezeken a nyugati  intézményrendszer képviselői, mint António Guterres ENSZ-főtitkár vagy Christine Lagarde IMF-igazgató mellett döntően a keleti világ nagyágyúi képviseltetik magukat. Magas rangú kínai vezetők mellett ott lesz Vlagyimir Putyin orosz elnök, Recep Tayyip Erdogan, Törökország vezetője és a Fülöp-szigetek hírhedten keménykezű elnöke, Rodrigo Duterte. Az olasz, spanyol és görög kormányfők mellett pedig jelen lesznek a kelet-közép-európai illiberalizmus képviselői is. Beata Szydlo, Lengyelország miniszterelnöke, Aleksandar Vucic szerb kormányfő, Milos Zeman cseh elnök mellett személyesen képviseli hazánkat Orbán Viktor miniszterelnök is. Az Egyesült Államokból és Nyugat-Európából alacsonyabb szintű delegáció érkezik majd. 

Ahogyan azt korábban megírtuk, a keleti nyitás politikájának dacára Magyarország – szemben a kormánykommunikáció állításaival – a régióban sem jár élen a Kínával épített diplomáciai kapcsolatok terén. Térségünkbe Hszi többször is ellátogatott hivatali ideje alatt, Magyarországra azonban valamiért a mai napig sem került sor. A kínai államfő csak tavaly Lengyelországban, Csehországban és Szerbiában tette tiszteletét. A kínos helyzeten kétségkívül szépít, hogy a magyar vezető végre találkozhat kínai kollégájával. Akkor is, ha egy multilaterális találkozó apropóján, rövid ideig kerül sor a megbeszélésre. A bejelentett stratégiai partnerséget is csak komoly erőfeszítések árán lehetett kicsikarni a kínai féltől. Peking már több mint ötven országot, köztük több kelet-közép-európai államot vett fel a gazdasági, adminisztratív kiváltságokkal járó kínai elitklubba. Hogy Magyarország nélkülözése mennyire volt kínos a kormány számára, azt mutatja az is, hogy korábban maga Orbán Viktor is nyilvánosan pedzegette annak fontosságát. Tavaly ősszel a Kínai Kommunista Párt Budapesten rendezte meg a regionális politikai pártok közötti találkozót. Itt tartott beszédében a magyar miniszterelnök kezdeményezte, hogy egy éven belül a kelet-közép-európai régió országai és Kína multilaterális szinten kössenek egymással stratégiai partnerségi megállapodást. A felvetés vélhetően célzás volt Peking irányába, a magyar–kínai diplomáciai kapcsolatok további elmélyítésére. Legalábbis erre utalt, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter idén februárban tartott, évkezdő sajtótájékoztatóján lapunk kérdésére közölte: a miniszterelnök korábbi felvetése inkább volt konstruktív ötlet, mint kiforrott javaslat. Vagyis, a kormány sem gondolta komolyan, hogy stratégiai partnerséget építhet ki a régió és Kína között.

A diplomáciai blöff, és a szívós lobbi látszólag megtette hatását, Magyarország és Kína között végre megszületett az áhított megállapodás. Lapunk azonban megismerte a ma aláírt, „Kínai Népköztársaság és Magyarország Közös Nyilatkozata az Átfogó Stratégiai Partnerség Létrehozásáról” című dokumentum egy izgalmas részletét. A megállapodás ugyanis, szokatlan módon külön kitér a Budapest–Belgrád-vasútvonalra is. A két ország leszögezi, hogy „közösen előmozdítja a magyar–szerb vasút Magyarországon levő szakaszának a megépítését”. Diplomáciai forrásaink szerint a stratégiai partnerségben foglalt kitétel arra utal, Kína a vasút megépítését várja el a megadott stratégiai partnerségért cserébe.

Stratégiai partnerek

A stratégiai partnerség koncepcióját Peking a hidegháború idején dolgozta ki, majd az első megállapodást az ázsiai ország Brazíliával kötötte, 1993-ban. Hosszú múltja ellenére, a koncepció a mai napig sem teljesen kiforrott. Sinológusok és Kína-kutatók, ahogyan a diplomaták is kritizálják a gyakorlatot, annak ellenére, hogy Kína az utóbbi években igyekezett sztenderdizálni, konkretizálni annak jelentését. Az eddig több mint 50 országgal megkötött partnerség tartalma ugyanis nem mindenben egyezik. Általánosságban azonban elmondható, hogy a stratégiai partnerség segíti a Kínával mélyebb gazdasági, politikai kapcsolatokra törekvő országokat. Kétoldalú, bilaterális szinten különböző bizottságok alakulnak, ezáltal a stratégiai partner gyorsabban és hatékonyabban tudja tartani a kapcsolatot a kínai adminisztrációval. Gazdasági bizottság minden partnerország esetén felállításra kerül, de indokolt esetben politikai vagy védelmi testületek is létrejöhetnek. A stratégiai partnerség jellemzően ösztönzi a kulturális, oktatási, tudományos együttműködést is. 

Szakmai körökben ugyanis köztudott, hogy Peking ideges a vasúti beruházás késése miatt, ezért várhatóan Orbán pekingi útja során is központi téma lesz. Ezt igazolta, hogy Szijjártó ma a közmédiának adott nyilatkozatában közölte: a kormány megkapta a Budapest–Belgrád-vasútvonalra a kínai Eximbank finanszírozási ajánlatát, amely 20 éves lejáratú, 2,5 százalékos hitelkamatot előirányzó, dolláralapú hitelajánlat. Szerinte ez jó kiindulási alapnak tekinthető. – Ha sikerül gyorsan lezárni a tárgyalásokat, az őszi Kína–Közép-Európa miniszterelnöki csúcstalálkozóig – amelyet Budapesten tartanak – elkészíthető lesz a tenderkiírás is – tette hozzá a politikus. Szijjártó elmondta azt is, hogy a Budapest–Belgrád-vasútvonal beruházásának összértéke 550 milliárd forintra tehető, a hitelajánlat pedig a teljes beruházási érték 85 százalékára vonatkozik. 

A homályos infrastrukturális beruházás részleteit lapunk több cikkben tárta fel, többek között megtudtuk, hogy a kínai hitelből, vélhetően kínai mérnökök és beszállítók által épített vasúti beruházást az Európai Bizottság leállította. A Bizottság tavaly májusban indított kötelezettségszegési eljárást (EU Pilot), miután aggályosnak találta a beruházásról készült szerződés, közbeszerzési eljárásaira vonatkozó rendelkezéseket. A vasútvonal lenne az első, kínai tőkéből és technológiával épült közúti beruházás, ezáltal a későbbi európai megrendelések számára referenciára szolgálnak. Csakhogy a beruházás jelentős csúszásban van. Az eredeti tervek szerint idén kellene átadni az új pályaszakaszt villamosítva, miközben még egyetlen kapavágás sem történt.

A Brüsszel által stoppolt beruházás zöld utat kaphat. Lapunk megszerezte a Bizottság és a magyar kormány közötti kommunikációról készült jelentést, melyből kiderült, a 2016 augusztusa és idén március közötti párbeszéd a végéhez közelít. A dokumentumból az is kiderül, Czepek Gábor, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára vezette a Brüsszel és a kormány közötti vitát. Czepek tavaly októberben vezetett delegációt Brüsszelben, ahol igyekeztek meggyőzni arról a Bizottságot: a beruházást végző, kínai–magyar vasúti vegyesvállalat joggal nyerte el közbeszerzés kiírása nélkül a független kalkulációk szerint akár 8-900 milliárd forintos költséggel járó beruházást. 2017. január 26-án szakértői szintű egyeztetésre került sor a brüsszeli magyar képviselet és a Bizottság között, amelyen komoly fenntartásokat már nem jeleztek. A kormány márciusban elküldte válaszlevelét, s ha a Bizottság ezt elégségesnek tartja, akár el is indulhat. A Bizottság kommunikációja nem cáfolt rá a kiszivárgott jelentésben foglaltakra. Míg ugyanis korábban uniós tisztviselők élesen kritizálták a korrupciógyanús beruházást, a napokban küldött kérdésünkre egész más hangnemben válaszoltak. Elmondták, az Európai Unió sosem lépett fel a beruházással szemben, az pedig, hogy egy tagállammal egyeztetésekre kerül sor, „sztenderd eljárásnak számít”.

Hiába érkezett azonban jó hírekkel Orbán Pekingbe, elkötelezett Kína-politikája egyes hírek szerint már saját pártjában sem arat osztatlan sikert. Sőt, a keleti elköteleződés miatt a nyugati szövetségesektől érkezett jelzéseket a Fidesz atlantista szárnya látszólag konkrét lépésekben is próbálja érvényesíteni. Ezt támasztják alá az Országgyűlés külügyi bizottságának múlt heti ülésén történtek is. Az Emberi Erőforrások Minisztériumán (Emmi) belül működő, az üldözött keresztényeket segítő helyettes államtitkárság vezetőjét, Török Tamást hallgatta meg a testület. A beszámolót követően pedig nem a jelen lévő ellenzéki politikusok, hanem a Bizottság fideszes elnöke, Németh Zsolt hozta fel a Kínában zajló keresztényüldözés ügyét. Németh ugyanis kérdései során számon kérte Töröktől, hogy a kormány felemelte-e a szavát a vallásgyakorlásukban korlátozott kínai keresztények mellett. A kérdésre a helyettes államtitkár kitérő választ adott. Az ülést követően megkérdeztük Németh Zsoltot: nem gondolja-e, hogy javaslata ütközik pártjának a Kína-kapcsolatok terén elkötelezett álláspontjával. A külügyi bizottság elnöke erre leszögezte: létezik emberi jogi párbeszéd Magyarország és Kína között, s ezt a fórumot hazánknak a keresztények védelmében ki kell használnia.

Pekingi mesterterv

Nem kínai Marshall-terv – szól Peking hivatalos válasza, mikor az  Egy övezet, egy út (OBOR) programot a második világháborút követő amerikai politikához hasonlítják. Pedig nem alaptalan párhuzamot látni a nyugati világrendhez hozzájáruló hitelprogram és Peking mesterterve között. Az OBOR tehát mint átfogó infrastruktúra-fejlesztési stratégia a gazdaság minden területére kiterjed. Közúti hálózatok, vasútvonalak, vezetékek, optikai kábelhálózatok segítségével köti össze az országokat. Az OBOR ugyanis, miközben infrastrukturális fejlesztéseket finanszíroz, gazdasági-pénzügyi intézményrendszert is kiépít. Ennek egyik vezető testülete az Ázsiai Infrastrukturális és Befektetési Bank, melynek Magyarország szintén tagja. De Peking nagy energiát fektet az OBOR mentén kiépítendő tudományos, technológiai kapcsolatok ápolására is. A stratégiába tartozó kelet-közép-európai regionális együttműködési szerkezet, a 16+1 Együttműködés (mely a tizenhat európai államra, valamint Kínára utal) erre a területre kiváltképp jó példa. Az agytrösztök közötti kooperáció a 16+1 Együttműködésben különösen aktív, s a hetekben éppen Budapesten jött létre az ezt támogató regionális iroda. Felvetődik tehát a kérdés, hogy Budapest a jövőben egy Peking-központú új világrend pillérévé válhat-e.