„Felszolgálóvízum” bevezetését tervezi az Egyesült Királyság annak érdekében, hogy megoldást találjon a vendéglátóipar előrevetített súlyos munkaerőhiányára az Európai Unióból való kilépés utáni időkre. Fiatal európai állampolgárok két évre jelentkezhetnének erre a vízumra, ami megengedné nekik, hogy a vendéglátóiparban dolgozzanak. Szociális juttatások nem járnának ezeknek a fiataloknak, tartózkodásuk ideje pedig, ahogy Lord Green, a javaslat benyújtója fogalmazott, „szigorúan két év” lenne.
Azonban a tervezet nem biztos, hogy megáll a kiszolgálók helyettesítésénél. Az Oxfordi Egyetem kutatásai szerint 2016 első negyedévében 2,2 millió uniós állampolgár volt alkalmazott Nagy-Britanniában. Ez közel hét százaléka a harmincmilliós brit munkapiacnak. A hotelekben és éttermekben, illetve a nagy- és kiskereskedelemben dolgozók körében is 14-14 százalék volt az európai bevándorlók aránya. A brit statisztikai hivatal nyolc százalékra teszi a gyáriparban dolgozó uniós dolgozók arányát is, míg több mint félmillióan különböző alapfokú képzettséggel végezhető foglalkozást űznek. A 2004 után csatlakozott tagállamokból származó munkások aránya a vendéglátó- és az építőiparban a legmagasabb. Feltehetőleg tehát ezek azok az iparágak, amik leginkább küszködni fognak azzal, hogy betömjék a 2,2 milliós lyukat, ami a végleges kilépés, 2019 márciusa után fog tátongani.
Valójában azonban nem csak arról van szó, hogy a „migránsok idejönnek, és elveszik a munkát”. Sok esetben a brit állampolgárok egyszerűen nem is próbálkoznak adott szektorokban. A Pret Á Manger gyorsétteremlánc adatai szerint a felszolgálói munkára hozzájuk jelentkezők csupán két százaléka brit – ami talán még jobban megmutatja, hogy miért lenne szükség a „felszolgálóvízumra”. Jack Tabeart, aki brit állampolgárként dolgozik a vendéglátóiparban, alapvetően jó ötletnek tartja a vízumot. – Viszonylag kis hotelben van munkám, ahol maximum kilencen dolgoztak egyszerre. Az elmúlt két évben volt két spanyol, két német és egy lengyel munkatársam, illetve rengeteg francia jelentkezést is kapunk – nyilatkozta lapunknak. – Úgy érzem, a vendéglátóipar stigmatizálva van az Egyesült Királyságban – válaszolt arra a kérdésünkre, hogy vajon mi az oka a britek alacsony arányának bizonyos szektorokban. – Az az általános vélekedés, hogy nem elég jól fizetett állások, amik egyéb téren sem túl gyümölcsözőek. Továbbá azok, akik nem dolgoztak ezekben a szektorokban, sokszor előítéletesek azokkal szemben, akiknek ez a jelenlegi állása – azt tartják, hogy ők kevésbé ambiciózusak, intelligensek vagy dolgosak. Ez persze nem igaz. – A másik fontos dolog, amit figyelembe kell venni, hogy sok európai fiatal mellékállásban dolgozik, egyetem mellett, annak érdekében, hogy fenntarthassák magukat. Erre a brit fiatalok nincsenek rászorulva, akik évente ezer és háromezer font közötti összeget kaphatnak az államtól, szüleik gazdasági helyzetétől függően.
Az érmének azonban van másik oldala is. A minimálbér óránként 7,05 font, ez árfolyamtól függően három-négyezer forintot is érhet. A vendéglátóiparban az évi átlagfizetés 25 507 font, ami közel tízmillió forintnak felel meg. A pincéreknél és felszolgálóknál ez a szám alacsonyabb, 17-19 ezer font körül van, ami még mindig több mint 550 ezer forintos fizetést jelent. Ez ugyan sokkal alacsonyabb, mint az Egyesült Királyság 35 ezer fontos éves átlagfizetése, de Kelet-Közép-Európából nézve még mindig elég csábító kezdő fizetés ahhoz, hogy – akár csak két évre is – az ember felcsapjon pincérnek.
