Macron–Merkel-szövetség Európa élén?

A párizsi győzelmi ünnepségen a nemzeti himnusz előtt eljátszották az unió himnuszaként is ismert Örömódát.

Macronhoz hasonlóan Merkel is a többsebességes Európa híve, igaz, ő nem kampányol közös pénzügyminiszterrel, sőt Macron egyes ötletei egy kicsit túlzottan is meredekek a német kereszténydemokratáknak. Németországban az ősszel tartanak választásokat, amikor is eldől Merkel és vele együtt az EU jövőjének sorsa is.

Macron ugyanakkor kampánya során is világossá tette, hogy ismét az Európai Unió motorjává tenné a francia–német együttműködést, Merkel pedig egyértelműen Macront támogatta a választás előtt. Ha Merkelt újraválasztják, komoly szövetség alakulhat ki.

Bár Macron Európa-pártiságát sokan talán túlzásnak gondolják, érdemes áttekinteni, mi volt az alternatíva! Le Pen egyfajta bezárkózó Franciaországot képzelt el nemzeti határokkal, euró nélkül (ez alighanem a teljes eurózónát veszélyeztette volna), miközben kőkeményen védi a francia piacot és termékeket. Elemzők nagyrészt egyetértenek abban, hogy Le Pen megválasztása a brexitet már így is megsínylő Európa gondjait csak tetézte volna.

Szintén jól járhat Európa azzal, hogy Macron igyekezne rendbe tenni a gyengélkedő francia gazdaságot, többek közt csökkentené a bürokráciát, mérsékelné a vállalatok adóterheit, illetve mintegy 50 milliárd euróból segítené elő beruházások megindítását. A francia választók vasárnap végső soron többségükben Európára adták a voksukat, még akkor is, ha két teljesen eltérő világnézet versengett egymással úgy, hogy mindkettő valamilyen szinten szakítást jelentett a hagyományos politikai erőkkel – az ötödik francia köztársaság történetében még sosem fordult elő, hogy az elnökválasztás második körébe sem a konzervatívok, sem a szocialisták jelöltje ne jutott volna be.

Bár az eredmény azt jelenti, hogy a brexitnépszavazás sikere, valamint Donald Trump amerikai elnökké választása után Franciaországban nem sikerült nyernie a jobboldal populista ágának, ez még nem jelent végső vereséget. Le Penre több mint tízmillióan szavaztak – ez jól jelzi a francia társadalom kiábrándultságát a fősodorbeli pártokból –, sokan közülük kifejezetten fiatalok, vagyis a következő, 2022-es választáson akár egy még jobb eredmény is benne lehet a pakliban.

Sőt a mostani játszma sincs még lefutva, június 11-én és 18-án tartják a sorsdöntő parlamenti választásokat. Mert ugyan vasárnapi beiktatása után Macron Franciaország első számú vezetőjévé válik majd, az általa vezetett és alig egy éve létező, „Indulás” nevű szervezetnek jelenleg egyetlen képviselője sincs a törvényhozásban. Ha sikerül abszolút többséget szerezniük – amire egy múlt heti felmérés szerint akár esélyük is lehet –, könnyű dolguk lesz, de ha a többség nem közülük kerül ki, Macronnak kellemetlen percei lehetnek majd, amikor keresztül akarja majd vinni ötleteit a törvényhozáson.