Nem árt, ha van bukósisak és gázálarc az emberen Caracasban, mert bármikor kormányellenes tüntetésbe botolhat, ahol nem spórol a hatóság a könnygázzal. Az olajár drasztikus zuhanása mindent magával sodort, csak a politikai rendszert és a szocialista vezetőt, Nicolás Madurót nem. A harmincmilliós dél-amerikai országban állandósult a gyógyszer- és élelmiszerhiány, de segélyszállítmányok nem érhetik el a nélkülözőket, mert a hivatalos propaganda szerint nincsenek problémák, csak a hazug média és a CIA megtévesztő tevékenysége okozzák a zavart. Az infláció 700 százalékos, a boltokban üres polcok hirdetik az összeomlást. Ha érkezik is valami, egy két évvel ezelőtti törvény értelmében
tilos az embereknek sorban állniuk az üzletek előtt.
És ha nem lehet sorban állni, hát más módon gyülekeznek. Például tüntetnek. A hírügynökségektől egyre-másra érkeznek fotók a Molotov-koktélt, köveket dobáló, vagy éppen járőrökkel összecsapó emberekről. Április eleje óta szinte mindennaposak a tüntetések Venezuelában, a biztonsági erők és a tüntetők közötti csetepatékban eddig legkevesebb 43-an vesztették életüket, több száz a sebesültek száma. De ez csak a történések felszíne, közben az ország gyakorlatilag nem működik, a társadalom szövete ezerfelé szakad az egyre mélyebb morális színvonalra csúszó közállapotok miatt. A Népjóléti (!) Minisztérium friss statisztikája szerint 2015-ről 2016-ra 30 százalékkal nőtt a gyermekhalandóság az országban, és 64 százalékkal több édesanya halt meg terhessége alatt vagy a szülés utáni 42 napon belül. Ennek oka egyértelműen a higiénés viszonyokban keresendő, az embereknek sokszor maguknak kell orvosi eszközökről gondoskodniuk, hogy ellátáshoz jussanak.
A csökkenő olajár csak szikra volt a bombához, a gazdaságot a négy évvel ezelőtt főként ideológiai okokból elkezdett államosítás verte szét teljesen – ezt már Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója mondta lapunk megkeresésére. A venezuelai eseményeket Mexikóból követő szakértő arról számolt be: az élelmiszerhiány elérte azt a szintet, hogy fegyveres szabadcsapatok rabolnak ki élelmiszerüzemeket, ahonnan persze nem élelmiszert, hanem azt előállító berendezéseket visznek el. A földeket megművelés híján benőtte a gaz, évek munkája ment tönkre azzal, hogy a nagygazdasági rendszert szétverték. Ha valaki mégis ültetéssel próbálkozna, másnapra ellopják a magokat, vagy a még meg sem érett termést – szinte visszafordíthatatlan folyamatok zajlanak az országban. Ugyanakkor Maduro rendszerét még mindig két erős pillér tartja, a hadsereg és a chavezista fegyveres munkásőrség, amely gondolkodás nélkül a tömegbe lő, ha parancsba kapja. Ezenkívül az ellenzék megtörése is fokozott erővel zajlik. A külföldi konferenciára induló ellenzékiek útlevelét arra hivatkozva kobozzák el, hogy az már lejárt, mert a nyilvántartásban úgy szerepel. A parlament alelnöke is épp így járt – részletezte a szakértő. Igényelni persze lehet, de elképzelhetjük, hogy abban az országban, ahol a WC-papír hiánycikk, az útlevél elkészítéséhez szükséges speciális alapanyag nyilván nem beszerezhető. Az ország állapotáról újságírók számára szinte lehetetlen a helyszínen tájékozódni, legutóbb a spanyol állami tévé forgatócsoportját fordították vissza a határról.
