Valóban megpróbált-e beavatkozni az amerikai elnök a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) vizsgálatába, amely volt nemzetbiztonsági tanácsadójának orosz kapcsolatait kutatta? Ha ezt sikerül bizonyítani, a Trump-adminisztrációra hónapok óta Moszkvához fűződő viszonya miatt zúduló pergőtűz végül célt érhet: meginoghat Trump elnöksége.
Bár Donald Trumpot az amerikai liberális sajtó eddig is gyakran próbálta olyan színben feltüntetni, mint akinek Oroszországgal szembeni, vagy épp melletti, politikája súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent – vagy egyenesen Putyin által hatalomra segített elnöknek beállítani őt –, a támadásokat eddig sikerült úgy-ahogy kezelnie a Fehér Háznak. Olyannyira, hogy a Barack Obama egészségbiztosítási rendszerének lebontását célzó törvényjavaslat mögött már szépen sikerült felsorakoztatni a republikánusok színe-javát – akik már-már egy igazi, egységes és hatékony politikai pártra kezdtek emlékeztetni.
Most azonban lehet, hogy az elnök túl messzire ment. A republikánus képviselők és szenátorok szerint is. Legalábbis – megannyi amerikai lap és hírportál mellett – erről tudósít a washingtoni politikai körökben meglehetősen otthonosan mozgó hírportál, a Politico szerdai cikkében. A Politico azt pedzegeti, hogy a Trump körül kialakult botrányok miatt már nemcsak a Demokrata Párt politikusai között, hanem a republikánusoknál is egyre nyíltabban beszélnek az elnök eltávolításáról.
Ez a mostanság ismét sokat emlegetett impeachmentet jelenti, vagyis azt a kongresszusban lefolytatott eljárást, amelyet az elnök ellen is el lehet indítani, és amelynek sikere esetén meg lehet fosztani hivatalától. (Persze nem eszik olyan forrón a kását: ehhez a képviselőház és a szenátus kétharmados többsége is szükséges.)
Washingtont legújabban James Comey feljegyzése tartja lázban, amelyben a Szövetségi Nyomozóiroda nemrég kirúgott főigazgatója azt rögzítette, mire kérte őt az amerikai elnök egy februári, kettejük között zajlott személyes találkozón.
A feljegyzés szerint – amelyet a The New York Timesban szellőztettek meg – az elnök azt szerette volna elérni Comey-nál, hogy az FBI ejtse Trump akkor már lemondott nemzetbiztonsági tanácsadója, Michael Flynn ügyében zajló nyomozást. Flynnt az – elhárítás feladatait is ellátó – FBI az orosz kapcsolatai miatt vizsgálta, Donald Trump pedig azt mondta Comey-nak, reméli, „el tudja engedni” az ügyet, hiszen Flynn jó srác
.
„Amikor valaki a Fehér Házból az igazságügyi minisztériumnak vagy az FBI-nak azt mondja, hogy hagyjanak fel egy vizsgálattal, akkor kezdenek beszélni az emberek az igazságszolgáltatás folyamatának akadályozásáról”
– jelentette ki a Texasi Egyetem jogászprofesszora, Stephen Vladeck a Politico egy másik cikkében.
A hírportált – és lapot – persze nem lehet azzal vádolni, hogy lelkesedne Trumpért, de azért ez nem játék: az igazságszolgáltatás folyamatának akadályozása komoly vád.
A Politicónak egyébként név nélkül nyilatkozott James Comey egy barátja is, aki azt állítja: a kirúgott FBI-igazgató feljegyzései rendkívül részletesek, és hogy Comey minden Trumppal folytatott megbeszélése után készített ilyet. Amint csak tudta, Trump minden szavát lejegyezte
– nyilatkozta a meg nem nevezett ismerős. Ez a gyakorlat egyébként nem meglepő, mondhatni rutinszerűnek tűnik az FBI igazgatóinál.
A Fehér Ház persze tagadta, hogy az elnök ilyen kérést fogalmazott volna meg, de eddig úgy tűnik, nekik se feljegyzésük, se hangfelvételük nincs az egyeztetésről – vagyis aligha tudják majd bizonyítani Trump állítását.
Illetve, ki tudja?
Néhány napja ugyanis az elnök még ezt posztolta a Twitterre: „James Comey jobb ha elkezd reménykedni abban, hogy nincsenek titkos felvételek az elnökkel folytatott beszélgetésekről – mielőtt szivárogtat a sajtónak.”
Van-e felvétel, vagy nincs felvétel? Ez így izgalmas ügynek ígérkezik. Legutóbb ugyanis annak az amerikai elnöknek a hivatali ideje alatt működött a Fehér Házban a tisztviselőkkel folytatott elnöki megbeszéléseket (is) rögzítő audiorendszer, aki épp ilyen hangfelvételek miatt kényszerült lemondani elnökségéről – még mielőtt az elmozdításáról szóló eljárást hivatalosan megkezdte volna a törvényhozás. Ő Richard Nixon, akinek viharosan véget érő elnökségét egyre többen próbálják Trump elnökségéhez hasonlítani. (Amúgy Trump olykor mintha tudatosan rájátszana erre: néha olybá tűnik, mintha a Watergate-ügyet követően nagy időszakát élő amerikai sajtón próbálna most revansot venni elődje nevében.)
Olyan berendezés tehát, amely az FBI igazgatójával folytatott elnöki megbeszélést rögzítette volna, hivatalosan nincs a Fehér Házban Nixon óta. Ez nem véletlen: Nixon utódai már ügyeltek arra, hogy ne hagyjanak ilyen hangnyomot
bizalmas beszélgetéseik után. Jóllehet a hangrögzítés titkos elnöki gyakorlatát már 1940-ben bevezette a Fehér Házban Franklin D. Roosevelt elnök, hivatalosan a magnószalagos elnöki rendszert 1973. július 18-án kikapcsolták.
Ha tehát Comey feljegyzésével szemben Trump valóban tud hangfelvételt produkálni, akkor az azt jelenti, hogy a Fehér Házban ismét üzemel ilyen berendezés. Ami azért is lenne érdekes, mert ebben az esetben biztos akadnak majd olyanok, akik megpróbálják valamilyen ürüggyel kikényszeríteni más, érzékeny megbeszélések során készült felvételek nyilvánosságát.
Erre vonatkozóan persze csak találgathat a sajtó, ahogy azt például a CNN idevágó cikke is jelzi: senki nem lehet biztos abban, hogy Trump készít-e hangfelvételt megbeszéléseiről, állítják.
Mindenesetre Nixon kezd igen hosszú árnyékot vetni most Trump elnökségére. Érdemes itt megjegyezni, hogy az akkori elnök bukásában oroszlánrésze volt az FBI-nak: amikor az akkori FBI-igazgató, Edgar J. Hoover 1972-ben bekövetkezett halála után Nixon megpróbálta rövid pórázra fogni a nagy autonómiát élvező Szövetségi Nyomozóirodát – és például az utódlásnál is saját elképzeléseit erőltetni –, akkor lépett elő az árnyékból a The Washington Post riportereinek a Watergate-ügyről információkat szivárogtató „Mély Torok”. Mint ahogy ez évtizedekkel később kiderült, ő nem volt más, mint Mark Felt, az FBI igazgatóhelyettese.
A sorozatos botrányok miatt a Fehér Házban most mindenki teljesen bizonytalan. „Azt kérdezgetjük egymástól: mi jöhet még?” – mondta egy alkalmazott a Politico másik cikke szerint. Egy másik ott dolgozó azt állította a riporternek, hogy Trump nem is mondta el nekik pontosan, mi hangzott el Comey és közte, azaz úgy kell védeniük az elnököt, hogy fogalmuk sincs, mi történt a februári találkozón.
Jól jelzi a bizonytalanságot az is, hogy végül úgy döntöttek, senki nem nyilatkozik az ügyben, és végül közleményt sem adtak ki e témában kedd éjjel.
„Csak reménykedünk, hogy az elnök nem posztol a Twitterre. Csuriban a kezünk!” – jelentette ki egy alkalmazott a Politico cikkében.
A jogászok szerint Donald Trumppal a kongresszus éppenséggel tudna mit kezdeni, a republikánus többségű törvényhozás azonban eddig mindig megvédte a pártjuk színeiben elnökválasztást nyert ingatlanmágnást. Most azonban mintha változna a helyzet: több republikánus képviselő és szenátor is közölte, hogy a teljes képhez látniuk kell Comey feljegyzését is az említett találkozóról, az a néhány republikánus pedig, aki az elnököt eddig is hangosan kritizálta, még inkább kiabál Trump ellen.
A Politicónak névtelenül nyilatkozó vezető republikánus politikusok arról számoltak be, hogy már mindenki elbizonytalanodott a pártban Trumpot illetően, hiszen
Comey kirúgása és az oroszoknak való információátadás beismerése után ez már a harmadik hatalmas botrány bő egy héten belül.
Az elnök ezzel megnehezíti a republikánusok törvényhozási munkáját – több olyan reformra is készülnek, amelyhez egységes republikánus támogatás kell. Ezek közül az Obamacare egészségbiztosítási rendszer lebontását célzó javaslat már átment a képviselőházon, ám az adóreform a kialakult felfordulásban egyre reménytelenebb vállalkozásnak tűnik. A Wall Street gyakorlatilag szerdán már azt árazta be, hogy Trump nem lesz képes az általa ígért nyereségadó- és jövedelemadó-csökkentésre.
Ez pedig, szokás szerint, a republikánusok egyik fő választási ígérete volt.
Márpedig jövő novemberben kongresszusi választás is lesz, ahol a republikánusok célja a képviselőházban és a szenátusban élvezett többségük megőrzése.
E cél elérése egyre bizonytalanabb.Az elmaradt adóreform mellett a korteshadjáratra készülő jelölteknek James Comey feljegyzése miatt is fájhat a fejük. Hiszen a demokraták impeachment nélkül is azzal fognak majd kampányolni, hogy Donald Trump beavatkozott az igazságszolgáltatás munkájába. Emiatt a mérsékelt republikánusok, akik billegő államokban készülnek a választásra, és eddig is rettegtek amiatt, hogy Trump ámokfutása milyen hatással lehet a saját eredményükre, akár nyíltan is szakíthatnak az elnökkel.
Donald Trump számára tehát akkor sem rózsás a helyzet, ha egyelőre nem indul ellene semmilyen eljárás. Elnökségét ugyanis teljesen megbénítják ezek az ügyek, ami egyre nagyobb káoszhoz vezet a republikánus hátországban.
