Nők, akiknek terroristák ejtették rabul a szívét

Romantikus hősnek tűnnek egyes lányok szemében az iszlamista harcosok, de általában hamar eljön a kiábrándulás.

A szerelem vakká tesz – szól a közhely, amelyről azt gondolhatnánk, hogy kizárólag a latin-amerikai szappanoperákban működhet. Pedig dehogy, senki sincs biztonságban.

Adott egy jelenleg 38 éves, a hajdani Csehszlovákiában született, majd Münchenben egy Németországban állomásozó amerikai katonához feleségül ment asszony, akit a CNN oknyomozása Daniela Greene-ként azonosított. Miután férjével az Egyesült Államokba települt, történészdiplomát szerzett, majd folyékony némettudását kamatoztatva fordítóként helyezkedett el a Szövetségi Nyomozóirodánál, az FBI-nál. Ez azzal járt, hogy előéletének teljes átvizsgálása után bizonyos fokú hozzáférést adtak neki a titkos anyagokhoz is. 

A detroiti FBI-irodában dolgozott, amikor egy németországi illetőségű terrorista vizsgálatával bízták meg, akinek kódneve „A személy” volt. Az illető valódi neve Denis Cuspert, aki Németországban közepesen sikertelen rapper karriert tudhatott magáénak, mígnem egy halálközeli élmény (egy alig túlélt autóbaleset) hatására áttért az iszlám hitre és gyorsan radikalizálódott. Lelkesítő arab nyelvű dalokat kezdett írni, egyikben Oszama bin Ladent is dicsőítette, és a Facebookon is terjesztette a szélsőséges muszlim ideológiát. Amikor már a német titkosszolgálat is a nyomában járt, elmenekült Németországból, és egyiptomi, valamint líbiai kitérővel Szíriába ment, ahol csatlakozott az Iszlám Állam (IÁ) hadjáratához. Ott aztán megkapta azt a sikert, amit a zenében hiányolt: a szervezet egyik prominens parancsnoka, afféle helyi híresség lett, egy propagandavideón még egy levágott emberi fejet is felemelhetett.

Greene pedig beleszeretett ebbe az emberbe. Ennek folyamata egyelőre nem ismert, csak annyi bizonyos, hogy hamarosan egy, az FBI által nem ismert Skype-fiókon keresztül privát kapcsolatba lépett vele, és tájékoztatta arról, hogy az FBI vizsgálódik iránta. Magyarul árulóvá vált. Ugyancsak nem ismert, hogy hogyan szervezték meg a nő Szíriába utazását; márpedig ezt nagyon alapos szervezésnek kellett megelőznie, hiszen míg valaki elér az Iszlám Állam egyik parancsnokáig, addig több frontvonalon is épségben kell átjutnia. A nő kitöltött egy, az FBI-alkalmazottak számára külföldi utazások előtt kötelező nyomtatványt, azt állítva, hogy Münchenbe megy a szüleihez. Ehelyett Isztambulba repült, ahonnan a szír határhoz utazott. Onnan kapcsolatba lépett egymással az „ifjú pár”, a terrorista pedig elküldte az embereit az aráért. Szíriában aztán azon nyomban egybekeltek.

Úgy tűnik azonban, a mézes hetek mégsem voltak annyira mézesek, mert egy hónap múlva a nő már e-maileket kezdett írni egy ismerősének, amelyben leírta, hogy rájött, nagy hibát követett el, és az ottani életkörülményei – meglepetésére – „kemények”.

Azt is megírta, hogy ha sikerül visszajutnia az Egyesült Államokba, ott hosszú börtönbüntetés vár rá, hiszen hazudott, megszegte az esküjét. Megint csak rejtélyes módon alig néhány héttel eltűnése (és az ellene titokban kiadott elfogatóparancs) után sikerült visszatérnie az USA-ba, ahol azonnal letartóztatták. Ekkor már nagyon készségesnek bizonyult, bűnösnek vallotta magát, és mindenben együttműködött egykori munkaadóival.

Az együttműködésért cserébe (vagy legalábbis ez áll az iratokban) igen enyhe büntetéssel úszta meg a kalandot. Mindössze két év börtönt kapott, holott más esetekben, amikor valaki csak megpróbál kapcsolatba lépni az IÁ-val, akár 13 éves szabadságvesztésre is ítélhetik. Már ki is engedték, most Syracuse-ban lakik, egy hotel hoszteszeként dolgozik. A nagyon enyhe börtönbüntetés hallatán néhány elemzőben felvetődött, hogy talán teljesen más az igazság.

Elképzelhető, hogy a nő nem áruló, hanem fedett küldetésen volt és szándékosan építették be az IÁ-ba? A bírósági eljárás pedig csak álca volt?

Ez talán örökre spekuláció marad, a rendelkezésre álló adatok alapján az a valószínűbb – bármennyire is szürreális –, hogy az FBI-ügynök tényleg belebolondult a nevesincs rapperből lett terroristába.

De hogyan képesek jól szituált nyugati lányok, asszonyok szerelembe esni olyan férfiak iránt, akiket nap mint nap láthatnak a tévében, amint narancssárga overallos túszokat nyakaznak? Amint sejthető, ezek az esetek többségükben nyugati országokban – főként Németországban, Angliában és Franciaországban – élő, ottani állampolgár, de muszlim vallású, második generációs bevándorló hátterű lányokat érintik. Bár arra is akad példa, mint látni fogjuk, hogy a többségi társadalomhoz tartozó „fehér, angolszász, protestáns” lány indul útnak.

2014 áprilisában tűnt el Bécsből két középosztálybeli bosnyák családból való barátnő, a 17 éves Samra Kesinovic és a 16 éves Sabina Selimovic. A feltételezések szerint egy ugyancsak bosnyák szélsőséges imám, Ebu Tejma radikalizálta és szervezte be őket az Iszlám Állam számára. A bevett útvonalon, Törökországon keresztül jutottak el Szíriába, ahol feleségül mentek – más források szerint szexuális játékszerül adták őket – terroristákhoz, és kezdetben, amennyire ezt egyáltalán meg lehet állapítani, jól érezték magukat.

Az IÁ a lányok mosolygós, Kalasnyikovval pózoló fotóit használta a Facebookon, Twitteren folytatott propaganda céljaira. Időnként a lányok – vagy valakik a nevükben – nyilatkoztak is a sajtónak SMS-ben, és persze azt mondták el (a férjük engedélyével), hogy minden szép és minden jó. „Itt vagyok igazán szabad. Itt úgy gyakorolhatom a vallásom, ahogyan Ausztriában nem tehettem” – írta Sabina a Paris Matchnak. De nem élhettek sokáig boldogan új hazájukban. 2014 decemberében Sabina meghalt a harcokban. Rá egy évre Samra megpróbált megszökni Rakkából, de nem járt sikerrel. Elfogták, és agyonverték. A két lány története egyáltalán nem egyedi. A feltételezések szerint Ausztriából legalább 130 ember utazott az Iszlám Állam oldalán harcolni.

Hasonlóan járt a Londonból indult 16 éves Kadiza Sultana is, aki éppen Samra Kesinovic nyilvános agyonverésétől megrettenve nem mert megszökni Rakkából, és meghalt egy bombázásban. Sultana egyike volt annak a három diáklánynak (társai Shamima Begum és Amira Abase voltak), akik 2015-ben országos döbbenetet keltve megszöktek otthonról, és a Gatwick repülőtéren keresztül Törökországba, majd Szíriába utaztak.

Utoljára egy isztambuli buszpályaudvar térfigyelő kamerájának képén látták őket, írja a The Guardian. A lányok, akik mind ugyanabba az iskolába jártak, egy negyedik, már korábban megszökött társukat követve csatlakoztak az IÁ-hoz. Sultana halála előtt még haza tudott telefonálni, és elmondta a családjának, hogy mennyire fél, és már rég kiábrándult az Iszlám Államból. Megszökni azonban nem mert, mert attól tartott, hogy ha sikerül is elszabadulnia a terroristáktól, kurdok által ellenőrzött területre jut, ahol pedig azért fogják megölni, mert korábban az IÁ-hoz tartozott. Úgy hiszik, hogy legalább 60 brit nő utazott harcolni (valójában szexuális tárgynak) az Iszlám Állam területére.

Hasonló jelenségek az egész világ terrorszervezeteiben előfordulnak. Nigériában az ugyancsak szélsőségesen iszlamista Boko Haram az utóbbi években lányok százait rabolta el szexrabszolgának, rabszolgának és öngyilkos merényletek végrehajtására. Különösen gyalázatos volt, amikor 276 diáklányt raboltak el Chibok város iskolájából.

Vannak azonban olyan nők, akik tartósnak bizonyult szerelemből csatlakoztak terrorszervezethez, hogy a parancsnokok feleségei legyenek. A News Deeply által megszólaltatott Aisha Mamman családjával a kameruni határ felől menekült Nigériába, amikor egy Boko Haram-parancsnok befogadta őket ideiglenesen a házába. A család néhány nappal később továbbállt, de a lány beleszeretett a férfiba, így amikor az megkérte a kezét, igent mondott, és három éven keresztül vele élt, negyedik feleségként.

„Jól bánt velem, hiányzik. Ő volt életem szerelme, de tudom, hogy soha többé nem láthatom” – nyilatkozta Mamman. A hozzá hasonló nők nehéz helyzetbe hozzák a központi nigériai kormányzatot, mivel nem egyszerű a szerencsésen megmenekült, egykori terroristafeleségek visszailleszkedése a társadalomba. Hiszen olyan férfiakat szerettek és szolgáltak ki minden tekintetben, akik végigfosztogatták és -gyilkolták a vidéket. Az afrikai menekült nők természetesen más helyzetből indulnak, mint a nyugati civilizációban élő társaik. Nincstelenek, éheznek, kiszolgáltatottak, így amikor megjelennek a harcosok a faluban, imponáló lehet számukra a magabiztosságuk. A hozzájuk való csatlakozástól azt remélhetik, hogy erősödik a létbiztonságuk. De ennek ára van. Sok önkéntes nőt is kivégeznek, sorozatosan megerőszakolnak, és lojalitásuk bizonyítékaként arra kényszerítik őket, hogy maguk is részt vegyenek a gyilkosságokban, merényletekben. Vannak, akiktől a csoporthoz való csatlakozás fejében családjuk megölését követelik. Mamman elismerte, hogy „annyi fogoly kivégzését látta, hogy a végére már teljesen hozzászokott”.

Az amerikai tinik sem immúnisak, amikor a kalandfilmbe illő hős szerepében tetszelgő terroristák megkörnyékezik őket. Az FBI volt igazgatója két éve kijelentette, hogy több mint kilencszáz nyitott ügyet visz a szervezet, amelyek az IÁ-val szimpatizáló amerikaiakkal kapcsolatosak.

Jaelyn Young valószínűleg az utolsó lett volna, akiről ismerősei azt feltételeznék, hogy terroristafeleségnek szegődne. A lány apja haditengerészetnél szolgált, majd leszerelése után rendőr lett, ő maga a Mississippi Állami Egyetem orvosi fakultásán akart tanulni. Aztán megismerkedett Muhammad Dakhlallával, akinek apja megbecsült, ismert tagja volt a helyi muszlim közösségnek. Az apa rendszeresen vendégül látta a fél várost, mindenki a toleráns iszlám megtestesítőjének tartotta.

A pár járni kezdett, Young néhány hónappal később áttért az iszlámra. Hamarosan eljegyezték egymást, de azt senkivel sem osztották meg, hogy az interneten kapcsolatba léptek több IÁ-toborzóval is. Tőlük lelkesen kérdezgették, hogy milyen az élet a szíriai harcmezőkön, hogyan kell viselkedni, le kell-e majd vizsgázniuk iszlámtudásukból – olvasható a The Atlanticben. Eldöntötték hát, hogy csatlakoznak az iszlamistákhoz, a lány szanitéc akart lenni, a fiú pedig harcos. Eljött az indulás napja, senkinek sem szóltak. A helyi reptéren aztán megjelent az FBI, és őrizetbe vették őket. Kiderült, hogy az egész beszervezés csak csapda volt. Az IÁ-toborzók valójában mindvégig fedett FBI-ügynökök voltak, akik csak arra vártak, hogy a pár elkövessen valamit, amiért el lehet ítélni őket (az utazás megkísérlése már ilyen). A fiút és a lányt 12-13 éves börtönbüntetésre ítélték, mindkettőt 15 évre felfüggesztve.

Hasonlóan zárult a denveri Shannon Conley története is, akit három évvel ezelőtt a reptéren vett őrizetbe az FBI, minthogy épp el akarta hagyni az Egyesült Államokat, hogy csatlakozzon az IÁ-hoz. Conley 19 éves volt és az interneten ismerkedett össze egy magát 32 éves tunéziainak kiadó terroristával. A lány beleszeretett a férfiba, áttért az iszlámra, és ápolói végzettségével kívánta segíteni a dzsihád ügyét Szíria Törökországhoz közeli részén. A lánynak az volt a szerencséje, hogy naivitása pocsék konspirációs készségekkel párosult. Már korábban is gyanúsan viselkedett, és nem is rejtette véka alá, hogy csatlakozni akar az IÁ-hoz. Az amerikai hadsereg előkészítő foglalkozásaira is jelentkezett, azzal a céllal, hogy az ott tanult hadi ismereteket is Szíriában fogja alkalmazni. Az FBI megfigyelés alatt tartotta, így amikor fel akart szállni egy frankfurti gépre (ahonnan Törökországba repült volna tovább), letartóztatták mint olyan személyt, aki veszélyt jelent mindenkire, aki vele egy repülőn utazik. A kihallgatása során sem tagadta, hogy segített volna a terroristáknak. Ezért ítélték el négy évre, jelenleg is börtönben ül.