Bejöttek az előrejelzések, Matteo Renzi volt miniszterelnök több mint 70 százalékkal elsöprő győzelmet aratott a Demokrata Párt (PD) vasárnapi főtitkárválasztásán, megelőzve az igazságügy-minisztert, Andrea Orlandót (19,5) és Puglia régió kormányzóját, Michele Emilianót (10,5). A kormányzó balközép párt kétmillió szavazója döntött a főtitkár személyéről. Ez a szám jóval meghaladja az előzetes várakozásokat, melyek csupán pár százezerre jósolták a részvételt. Egyébként a PD az egyetlen párt Olaszországban, mely nyitott szavazással dönt vezetőjéről: nemcsak párttagok, de bármely olasz vagy uniós állampolgár, aki rendelkezik szavazólappal, és befizeti a jelképes két eurót, szavazhat. És hogy minek köszönhető a nagy érdeklődés és figyelem?
Egy 70 felé járó olasz úr, Giorgio kérdésünkre elmondta, mindig is az egykori konzervatív Kereszténydemokrata Párt (DC) szavazója volt. Ez a párt meghatározó szerepet töltött be az olasz belpolitikában a második világháború végétől egészen a 90-es évek közepéig, amikor korrupciós botrányok sora a DC felszámolásához vezetett. Az elmúlt 20 évben az egykori legnagyobb olasz jobbközép párt szavazói őrlődtek Silvio Berlusconi, a szocialista párt és az egyre erősödő populista pártok között. Giorgio azért vett részt a balközép Demokrata Párt főtitkárválasztásán, mert elmondása szerint „végre Matteo Renziben megtalálta azt az egyesítő, centrista politikust, aki a populista pártokkal szemben konkrét reformokkal tud szolgálni az olasz fejlődés érdekében, akár egy jobbközép nagykoalíción keresztül is”.
Egy másik szavazó, a 92 éves Maria, annak ellenére, hogy tolószékhez van kötve, mindenképpen részt akart venni a választáson, kifejezve ezzel nemtetszését a nemrég a PD-ben lezajlott belső csatározásokkal kapcsolatban. Februárban egy Massimo D’Alema volt miniszterelnök által vezetett kisebb, de jelentős szociáldemokrata politikusokból álló csoport kivált a PD-ből és új pártot alakított (Demokrata és Progresszív Mozgalom). Maria, mint sokan mások, Renzire leadott szavazatával a kivált politikusok ellen kívánt tiltakozni, remélve, hogy megerősödik a PD egysége és megáll a baloldal szétmorzsolódása.
Matteo Renzi 2016 decemberében volt kénytelen lemondani a miniszterelnöki posztról, miután reformjait egy referendum keretében elutasították az olaszok. Ez lehetőséget adott a pártján belüli ellenzéki politikusoknak arra, hogy Renzit nyíltan kritizálják. Mivel a legfontosabb kérdés jelenleg Olaszországban, hogy mikor lesznek a következő parlamentáris választások, és milyen választási törvényen fognak alapulni, Renzi nem engedhette meg magának, hogy egy széthúzó párt és egy meggyengült vezető üljön le a tárgyalóasztalhoz. Még a pártszakadás előtt lemondott főtitkári posztjáról, így rögtön új választásokat írtak ki, azzal a céllal, hogy a széthúzó politikusok a párton belül mérjék össze magukat. Mostani győzelmével Renzi nemcsak új és biztos mandátumot kapott szavazóitól, de sokkal erősebben tud kiállni a PD számára előnyösebb választási törvény mellett.
Akik viszont egyáltalán nem akarnak tárgyalni a választási törvény átalakításáról, az az euroszkeptikus 5 Csillag Mozgalom (M5S) és a szélsőjobboldali Északi Liga. Az egyetlen dolog, amit az M5S el tud képzelni, az a jelenlegi választási törvény érvényben tartása, amely lehetővé teszi, hogy az a párt, amelyik 30–35 százalékot elér a választáson, többséget szerezhessen a parlamentben, és kormányt alakíthasson. Néhány felmérés szerint az M5S már 32 százalékon áll, és folyamatosan erősíti az az euroszkeptikus hullám, ami jelenleg Európán végigsöpör. Az Északi Liga álláspontjára magyarázat, hogy napjainkban a párt a története során az egyik legmagasabb támogatottsággal bír (13,2). Esélyeit tovább növeli a jobboldali pártok folyamatos gyengülése és a migrációs kérdés fokozódása.
