Még mindig nem tudom, kire szavazok – vallotta be egy jól szituáltnak tűnő idős hölgy a választás napján reggel a Budapest–Párizs repülőjáraton. „Macron a pénzügyhöz és a gazdasághoz ért, de egy politikusnak értenie kell a nemzetközi, védelmi kérdésekhez is. Macron túl fiatal és tapasztalatlan. Le Pen meg ki akar lépni az Európai Unióból. Arra meg nem most van itt az idő” – összegezte a helyzetet az utas, aki hozzátette, hogy ezúttal feszülten, nem jó érzésekkel járul majd az urnához.
„Megyünk Macronra szavazni” – magyarázta fennhangon gyerekének egy cigarettázó francia férfi már Párizs XX. kerületében. Szóba elegyedve velük rákérdeztünk, miért, mire azt válaszolta, Le Pen rasszista, és ő Európában szeretne maradni, viszont az euró helyett ő is szívesen viszontlátná a pénztárcájában a frankot.
Ha más nem is derült ki a két párbeszédből, az biztosan, hogy most tényleg nem indult mindenkinek megfelelő jelölt a francia elnökválasztáson. Az embereknek a legutolsó, 2 óra 40 perces elnökjelölti vita sem sokat segített, de a pénteken egy hackercsoport által nyilvánosságra hozott, Macron állítólagos eltitkolt pénzügyeire rávilágító dokumentumok se értek sokat. A közvélemény számára későn jött és visszhangtalan maradt az orosz propagandagépezet hackereinek tulajdonított akció, bár azt is érdemes megjegyezni, hogy némiképp érthetetlen módon a francia országos választási bizottság kifejezetten arra kérte a sajtót, ne adjanak teret a Macronnal és csapatával foglalkozó szivárogtatásoknak. Ez persze csak arra volt jó, hogy az összeesküvés-elmélet hívei többet lássanak a sokszor környezetükből kiragadott információk mögé. Olyan önmagukban szinte semmit nem jelentő adatok láttak napvilágot, mint például hogy a centrista jelölt, Emmanuel Macron aláírása szerepel egy adóparadicsomként ismert karib-tengeri szigeten bejegyzett, La Providence nevű cég papírján. Az információkra Macron és csapata se reagált.
Míg az első forduló előtti időszakot a kivárás és a két politikai szélsőség második fordulóba kerülésével kapcsolatos félelem jellemezte, a vasárnapi voksolást megelőzően már az volt a fő kérdés, mekkora lesz a részvétel és az érvénytelen szavazatok aránya. És míg az előbbi a várakozásokkal ellentétben szépen alakult – 78 százalék járult az urnákhoz –, addig az érvénytelenül szavazók aránya 2,6 százalék volt, közel egymillió. Szakértők most ennek a számnak a dupláját várják, már csak azért is, mert a tizenegy jelöltből most csak kettő közül lehetett választani.
2012-ben, a konzervatív Nicolas Sarkozy és a szocialista Francois Hollande párbajánál 5,8 százalék (2 millió 150 ezer fő) szavazott érvénytelenül. Akkor Hollande 51,6 százalékkal lett elnök úgy, hogy a részvétel 80 százalékos volt. A sajtó találgatásaiban tehát nagy szerepet játszottak az előző évek részvételi adatainak elemzése. A játszmát az átszavazási hajlandóság, valamint két alapvető érzelem, a düh és a lelkesedés dönti el, előbbi inkább Le Pent, utóbbi Macront erősíti.
Bizonyos, hogy sok Fillon-támogató és szocialista törzsszavazó választja – bár kelletlenül, de végtére – Macront, akinek tábora igen széles, de rendkívül vegyes és széttartó. Aki viszont máris feltétel nélkül megbízik a centralista jelöltben, az az üzleti világ. A fő párizsi tőzsdeindex, a CAC az első és második forduló között 6 százalékot emelkedett.
