Több jel is arra mutat, hogy nem tartja megfelelőképpen a kezét a magyar diplomácia az európai politika ütőerén. A magyar kormány végzetesen eltaktikázta magát azzal, hogy a francia elnökválasztási kampányban mindvégig egykapuzott. A Fidesz ugyanis ideológiai testvérpártja, a Köztársaságiak mögé állt be, így kellemetlen meglepetésként érte, hogy Francois Fillon már az első fordulóban elvérzett. A második, nem túl biztató fordulat a magyar kormány kínosan szűkszavú, semmitmondó reakciója volt Macron megválasztásának hírére. A gyorsan pörgő francia események hátterében ráadásul már nem is az a nyugtalanító a Fidesz számára, hogy Fillonék pártja agonizálva próbálja kitalálni, hogyan tovább, hanem hogy a semmiből elnökké avanzsáló politikus, Emmanuel Macron hátországát kellene hirtelen megismerni s megértenie az okokat, amelyek sikeréhez vezettek. A tanulás márpedig lehet, hogy majd előnyre váltható például a Momentum ellenében.
De az európai politika ritmusából való kiesést az uniós porondon való nem túl fényes szereplésünk is jól jelzi. Orbán Viktor bár a múlt hónap végén Brüsszelben utasította vissza a CEU-val kapcsolatos támadásokat és a magyar jogállamiság sérülésére vonatkozó vádakat, ezzel még korántsem helyezte nyugvópontra a hazánkról szóló élénk vitát. A tétet ráadásul tegnap tovább emelte Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki arról beszélt, hogy szuverenitásunk alapjai sérülnének, ha a kvótaperben nem nekünk adna igazat az Európai Unió Bírósága.
De ha a bíróság előtt még nem, az Európai Néppárt berkeiben bizonyosan szorul a hurok Magyarország körül. Az atv.hu szerint már jónéhány néppárti képviselő is megszavazná az Európai Parlament szocialista, zöld és liberális széksorokból jövő határozattervezetét a sokat emlegetett 7-es cikkely hazánk elleni bevetéséről. De még ha ez így is alakulna, Magyarország csupán szimbolikusan volna szamárpadba küldve, hiszen hazánk uniós szavazati jogának felfüggesztésére ilyen módon nincs lehetőség. Ahhoz arra lenne szükség, hogy bizonyítást nyerjen az uniós jog megsértése. Hogy valóban nem vált kedvezőbbé hazánk fekvése Brüsszelben, még egy fideszes európai parlamenti képviselő is alátámasztotta egy, a Magyar Időknek adott interjújában. Gyürk András a kormányközeli lap tegnapi számában megjelent cikkben arról beszélt, hogy a legfontosabb szereplők részéről sajnos nem közeledtek az álláspontok, a nemzeti konzultációval kapcsolatos bírálatokra adott magyar érvek ellenére nem vált érthetőbbé a kormány álláspontja Brüsszelben. Továbbra sem lehet tehát kizárni, hogy az Orbán-kabinet belefut egy jókora uniós sallerba, de miközben országszerte ritkulnak az Állítsuk meg Brüsszelt! kezdetű óriásplakátok, könnyen lehet, hogy a büntetőintézkedés gépezetét már nem lehet megállítani.
Az uniós arénában zajló eseményekkel párhuzamosan ugyanakkor fordulatokban gazdag a francia belpolitika is, amely iránt élénken érdeklődik a magyar diplomácia. A párizsi magyar nagykövetség információink szerint éjjel-nappal jelentéseket ír a szocialisták vergődéséről, a konzervatív Köztársaságiak útkereséséről, és a politikai paletta radikális átrendeződéséről. A történetben főszerepet játszik Károlyi György nagykövet. A diplomáciai körökben gyakran gróf úrként emlegetett csúcsdiplomata, aki 1978-tól a Fiat francia vállalatánál építette karrierjét, fogadott hazájában is elismert szaktekintélynek számít, ám ezúttal visszaütött túlzott Fillon-közelisége. Felkészültségét amúgy nem vonja kétségbe senki, elismerést váltott ki 2017 év eleji szenátusi meghallgatása is a Magyarországot ért 2015-ös menekülthullámról, ahol alaposan kifejtette az érvényben lévő magyar menekültügyi eljárást.
Információink szerint a nagykövet még pár nappal az első elnökválasztási forduló előtt is találkozott Fillonnal, és a politikus jó esélyeiről számolt be budapesti feletteseinek. Ami megnyugtatólag hathatott a döntéshozókra, és később ez is hozzájárulhatott a külügy zavarodottságára, ami Macron győzelmével tapasztalható. Ráadásul tarkítja a helyzetet egy diplomáciai baki is, és ez nem csupán annyi, hogy a centrista politikus győzelmére eddig mindössze egy két mondatos kormányfői gratuláció a magyar reagálás, megtámogatva egy, a két elnökválasztási forduló között született, valamivel bővebb külügyminiszteri nyilatkozattal.
Egy, a protokollügyekre rálátó forrásunk szerint a magyar-francia nyelven íródott hétfői miniszterelnöki levél meglehetősen suta záróformulával rendelkezik, ami illetlenségnek számít Franciaország legfőbb közjogi méltóságának várományosával szemben. Az avec tout mon respect (teljes tisztelettel) búcsúformula csak nagyon távolról közelíti az elfogadott Je vous prie d’agréer l’expression de mon profond respect (kérem, fogadja legmélyebb tiszteletem kifejezését) lezárást. Különösen kellemetlen ez annak tudatában, hogy a francia hivatalos levelezési nyelv kifinomultsága igen magas szinten áll, ennek ellenére az internetről könnyedén elérhetők a legcirkalmasabb fordulatok is.
Ilyenkor megszokott, hogy az adott ország nagykövetségének is van javaslattételi joga az üdvözlő, gratuláló levél tartalmának kiegészítésében, ilyen módon is megágyazva a jövőbeli zökkenőmentes kapcsolattartásnak. Ez esetben nem ez történt, a levelet minden bizonnyal változtatás nélkül küldték tovább Macron csapatának. Mint ismert, a választás másnapján Orbán Viktor ezt írta a leendő elnöknek: Várakozással tekintek együttműködésünk elé, és bízom benne, hogy a jövőben alkalmunk lesz kétoldalú kapcsolataink fejlesztésére, egyben az Európa jövőjével kapcsolatos elképzeléseink megvitatására
. A diplomácia már csak azért is zavarodott lehet, mert Emmanuel Macron a kampány véghajrájában alaposan beolvasott a magyar kormánynak, mondván, Orbán és Putyin Le Pen szövetségesei, és ezekben a rezsimekben nincsen nyílt és szabad demokrácia
.
