Szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a szélsőjobboldali eszme gyakorlatilag mindig is létezett a Bundeswehren belül, ami részben a náci Németország hadserege, a második világháborúban Európán keresztülgázoló Wehrmacht „csodálatából” ered. Philipp Liesenhoff, a German Marshall Fund Európa-programjának kutatója a Foreign Policy nevű folyóiratnak például arról beszélt, hogy sokan a mai német fegyveresek közül a Wehrmacht egyenruhásait kemény és tapasztalt katonáknak tartják, akikre gyakran pozitív példaként is hivatkoznak. Vizsgálatok során egyes táborokban találtak állítólag a náci korszakból származó relikviákat, például acélsisakokat, fegyvereket és képeket is.
Miközben Németország pozitív példa abból a szempontból, hogy komolyan próbál szembenézni a náci múlttal, 2001 óta folyamatosan növekszik a szélsőjobbos indíttatású bűncselekmények száma, a menekültválsággal felszínre törő társadalmi feszültségek pedig komoly bázist szolgáltatnak a radikális jobboldali eszméknek. Elég csak az Alternatíva Németországnak (AfD) párt viszonylagos – bár most éppen csökkenő – sikerességére gondolni. A néhány éve még senki által nem ismert, öt éve pedig még nem is létező politikai alakulat, ha a világot nem váltja is meg a tartományi választásokon, de mára többezres demonstrációkat hoz össze, és 5-10 százalékra bármikor jó. Jellemző, hogy a párt legjobb eredményeit keleten, az egykori NDK területén aratta, Mecklenburg–Elő-Pomerániában 20,8 százalékot, Szász-Anhaltban 24,3 százalékot kapott. Mindez jól mutatja, hogy az idegenellenesség jellemzőbb keleten, mint az egykori NSZK területén, márpedig a hadseregbe a hajdani NDK területéről a lakosság számához képest jóval többen lépnek be. Míg Németország lakosságának ötöde él keleten, a Bundeswehr tagjainak harmada jön ezekből a tartományokból.
