Vele együtt sok más indiai nő küzd hasonló aggályokkal. Ha úgy döntenek, inkább karriert építenek, vagy kilépnek a házasságból, akkor féltékenységgel, zaklatással, lenézéssel találják szembe magukat. Főként a rokonság férfi tagjainak részéről.
A stigmák követik őket, akármerre mennek. A Scroll.in az amerikai Jersey City indiai közösségében találkozott két elvált dolgozó nővel, akik
arra panaszkodtak, hogy még a Nyugaton élő indiai férfiak is megvetik és könnyűvérűnek kiáltják ki őket.
Biztosan állítható, hogy kevés Devakhoz hasonlóan kiváló képességű nő tud megszabadulni a családi vagy társadalmi béklyóktól. Az IndiaSpend gazdasági hírportál szerint csupán az indiai nők huszonhét százaléka dolgozik. Az arány a G20 országai közül csak Szaúd-Arábiában kisebb.
Az adat erős paradoxont mutat, ha tovább elemezzük a statisztikákat. Ugyanis úgy tűnik: ahogy a főiskolára járó indiai nők száma nő, a dolgozóké csökken. 2004 és 2012 között 19,6 millióan estek ki a munkaerőpiacról. A különös reláció miértjére a Világbank kutatása szerint a családi kassza stabilizálódása adhat választ. A tanult nők nagy része otthon dolgozik, vagy időről időre besegít a családi vállalkozásba. Idetartozik a főzés a beosztottakra, a kollégák szórakoztatása, a férj munkájának, napirendjének megkönnyítése.
Annak ellenére, hogy India rohamtempóban modernizálódik, a többségében hindu és muzulmán vallású országban, ahol a kasztrendszer szigorú szabályai is jelen vannak, nehéz kitörni.
A nők kasztokba, alkasztokba és szigorú vallási szabályok szerint élő családokba születnek, és bármennyire szeretnének önállósodni, ők is úgy érzik, nem maradhatnak magukra, szükségük van a szociális hálójukra. Ez pedig – bár egyre több a kis létszámú család: anya, apa, gyerekek – a vidéki területeken még mindig gyakran több generáció együttélését jelenti. A feleség általában a férje családjához költözik, az ő gazdasági tevékenységüket segíti.
