A város, ahol fal választja el a szegényeket a gazdagoktól

Limában elválasztották magukat a tehetősebbek a vidéki bevándorlóktól. Ecuador pedig a csempészetet kívánja fallal megállítani.

A huzavona egészen 1940-ig húzódott, ekkor tört ki háború a két ország között. Peru elfoglalta a nyugat-ecuadori El Oro és az andoki Loja tartomány egy részét. 1941-ben kötöttek csak tűzszünetet, és aláírták a Rio Protocolt. A konfliktus Peru visszavonulásával zárult.

A végső határokat Argentína, Brazília, Chile és az Egyesült Államok diplomáciai közvetítésével az 1998-as békeszerződés után sikerült meghúzni 1999-ben. Ebben az is benne foglaltatott, hogy a határnál, a folyópart mentén minimum tízméteres szabad területet kell biztosítani mindkét oldalról. A perui kormány szerint ezt szegte meg Ecuador a mostani építkezéssel.

Manuel Zumba, az ecuadori kormány képviselője ezzel szemben az AFP hírügynökségnek azt mondta, hogy a 4,4 millió dollárból épülő fal tökéletesen megfelel a megállapodásban foglaltaknak, és a csempészetet hivatott megállítani, nem pedig az emberek szabad mozgását korlátozni. Azt is hozzátette, hogy a fal turisztikai szempontból is kiváló lesz, mivel folyóparti sétányt biztosít az arra látogatóknak. Zumba szerint lehetséges, hogy a déli végén egy piacot is felállítanak majd, hogy a kereskedők ott folytathassák tovább tevékenységüket.

Érdekes adalék, hogy miközben Ecuador a határán emel falat, a peruiak a saját fővárosukon belül is megtették ugyanezt. A Deutsche Welle májusi tudósítása szerint Szégyenfalnak nevezik a Limát kettéválasztó építményt, amit a tehetősebb fővárosiak emeltek a vidékről betelepülő „bevándorlók” és maguk közé.

A Deutsche Wellének Claudia Luna, az egyik betelepült lakos nyilatkozott. Arról beszélt, hogy a bevándorlók a limai domboldalon húzták fel sátraikat, később faházakat is, és szépen lassan belakták az egész területet. Vízellátás még nincs, áramot viszont már bevezettek. Az illegális területfoglalást végül sikerült hivatalossá tenniük. A helyi önkormányzat politikusai ugyanis ezzel a gesztussal vásároltak maguknak szavazatot – állítja Luna.

A Pueblo joven (vagyis fiatal község) nevű telep Lima Pamplona Alta kerületében épült fel, de a terjeszkedése nemsokára falakba ütközött. Egy tíz kilométer hosszú falba, amit a hegy túloldalán fekvő Casuarinas negyed lakói emeltek. A Deutsche Welle riportjában szereplő 52 éves Gloria Rosa Avila már egy éve a Pueblo jovenben lakott, amikor a falat felhúzták. Most a túloldalon dolgozik takarítóként havi 184 eurónak megfelelő összegért. A fal miatt közel két órát kell gyalogolnia 15 perc helyett, hogy átérjen a túloldalra. – Mi is peruiak vagyunk, csakúgy mint ők. Nem is értem ezt a hozzáállást. Nem bűnözők vagyunk, csak náluk szegényebbek – fakadt ki Avila.

A túloldalon persze ezt másképp látják. Az ellenőrző ponton csak fényképes igazolvánnyal lehet átmenni, és a házak négyzetméterára eléri a kétezer dollárt. Többségükben medence is van annak ellenére, hogy a vízkészlet elég szűkös ezen a területen.

A helyiek szerint a szegénységgel a bűnözés is betört a városba, ezért volt szükség a falakra. Abban azonban a gazdagok is egyetértenek, hogy az állam hibája, hogy ekkora társadalmi egyenlőtlenség uralkodik. Bár sokat ők sem tesznek ellene.