A város, ahol fal választja el a szegényeket a gazdagoktól

Limában elválasztották magukat a tehetősebbek a vidéki bevándorlóktól. Ecuador pedig a csempészetet kívánja fallal megállítani.

Úgy tűnik, hogy újra a fal- és kerítésemelések időszakát éljük. Nem csak Magyarország húz akadályt a határán. Nem csak az amerikai elnök, Donald Trump vitt sikerre úgy egy választási kampányt, hogy az emberek félelmére épített és egy óriási falat ígért az Egyesült Államok és Mexikó közé. Délebbre, a latin-amerikai Ecuador is védelmi vonalat készül emelni szomszédja, Peru és maga közé.

A közös határ összesen 1529 kilométer hosszú, és a falat a Zarumilla folyó mentén építik, amely elválasztja az ecuadori Huaquillas városát a perui Aguas Verdestől. Az elkerítés – amelynek munkálatai már közel két hónapja zajlanak – összesen 25 ezer négyzetkilométert érint.

– Mi a perui oldalon azt látjuk, hogy egy négy méter magas fal választ el minket Ecuadortól, és már nem tudjuk folytatni az eddigi kereskedelmi tevékenységünket. Az összes árus munka nélkül maradt. Több mint tízezer család megélhetése került veszélybe – mondta az egyik érintett kiskereskedő, Abel Jiménez az El Universo napilapnak.

Az ecuadori kormány azért döntött a fal megépítése mellett, mert a határőreik képtelenek voltak megállítani a vámolást kijátszó csempészeket. Jiménez szerint azonban a csalók mostantól is meg fogják oldani az áruk átjuttatását, a lépés csak a kiskereskedőket érinti majd rosszul. Az ugyanakkor nem világos, hogy a tisztességes kiskereskedők számára miért jelent akadályt egy zöldhatáron húzódó fal, hiszen ha betartották a törvényeket, akkor eddig is a hivatalos átkelőhelyeket kellett használniuk.

De nem csak a kereskedők tiltakoznak. A perui külügyminisztérium június 5-én szólította fel északi szomszédját, hogy azonnali hatállyal függessze fel az építkezést. – Nem csak a határon keresztüli integrációt sérti az építmény, de megzavarja a két város között húzódó folyó medrének a sodrását, ami árvízveszéllyel fenyeget egyes perui településeket – áll az ecuadori nagyköveten keresztül eljuttatott levélben.

Nem ez az első alkalom, hogy a két dél-amerikai ország határvitába keveredik. Először 1840-ben, a függetlenségi háború során merült fel a kérdés, hogy az egykor Spanyolországhoz tartozó telepek, Ecuador és Peru határai hol húzódnak. Ecuador szerint a területe az Andok mögött az Amazonas folyóig terjed, Peru ezt vitatta. Mivel a két ország nem jutott dűlőre, az 1887-ben aláírt kétoldalú egyezményben a spanyol királyt kérték fel ítélőbírónak. A Herrera–Garcia-megállapodásból végül nem lett semmi. Peru több módosítást is belevett, ami Ecuadornak nem tetszett, és a király sem volt hajlandó döntést hozni.

A huzavona egészen 1940-ig húzódott, ekkor tört ki háború a két ország között. Peru elfoglalta a nyugat-ecuadori El Oro és az andoki Loja tartomány egy részét. 1941-ben kötöttek csak tűzszünetet, és aláírták a Rio Protocolt. A konfliktus Peru visszavonulásával zárult.

A végső határokat Argentína, Brazília, Chile és az Egyesült Államok diplomáciai közvetítésével az 1998-as békeszerződés után sikerült meghúzni 1999-ben. Ebben az is benne foglaltatott, hogy a határnál, a folyópart mentén minimum tízméteres szabad területet kell biztosítani mindkét oldalról. A perui kormány szerint ezt szegte meg Ecuador a mostani építkezéssel.

Manuel Zumba, az ecuadori kormány képviselője ezzel szemben az AFP hírügynökségnek azt mondta, hogy a 4,4 millió dollárból épülő fal tökéletesen megfelel a megállapodásban foglaltaknak, és a csempészetet hivatott megállítani, nem pedig az emberek szabad mozgását korlátozni. Azt is hozzátette, hogy a fal turisztikai szempontból is kiváló lesz, mivel folyóparti sétányt biztosít az arra látogatóknak. Zumba szerint lehetséges, hogy a déli végén egy piacot is felállítanak majd, hogy a kereskedők ott folytathassák tovább tevékenységüket.

Érdekes adalék, hogy miközben Ecuador a határán emel falat, a peruiak a saját fővárosukon belül is megtették ugyanezt. A Deutsche Welle májusi tudósítása szerint Szégyenfalnak nevezik a Limát kettéválasztó építményt, amit a tehetősebb fővárosiak emeltek a vidékről betelepülő „bevándorlók” és maguk közé.

A Deutsche Wellének Claudia Luna, az egyik betelepült lakos nyilatkozott. Arról beszélt, hogy a bevándorlók a limai domboldalon húzták fel sátraikat, később faházakat is, és szépen lassan belakták az egész területet. Vízellátás még nincs, áramot viszont már bevezettek. Az illegális területfoglalást végül sikerült hivatalossá tenniük. A helyi önkormányzat politikusai ugyanis ezzel a gesztussal vásároltak maguknak szavazatot – állítja Luna.

A Pueblo joven (vagyis fiatal község) nevű telep Lima Pamplona Alta kerületében épült fel, de a terjeszkedése nemsokára falakba ütközött. Egy tíz kilométer hosszú falba, amit a hegy túloldalán fekvő Casuarinas negyed lakói emeltek. A Deutsche Welle riportjában szereplő 52 éves Gloria Rosa Avila már egy éve a Pueblo jovenben lakott, amikor a falat felhúzták. Most a túloldalon dolgozik takarítóként havi 184 eurónak megfelelő összegért. A fal miatt közel két órát kell gyalogolnia 15 perc helyett, hogy átérjen a túloldalra. – Mi is peruiak vagyunk, csakúgy mint ők. Nem is értem ezt a hozzáállást. Nem bűnözők vagyunk, csak náluk szegényebbek – fakadt ki Avila.

A túloldalon persze ezt másképp látják. Az ellenőrző ponton csak fényképes igazolvánnyal lehet átmenni, és a házak négyzetméterára eléri a kétezer dollárt. Többségükben medence is van annak ellenére, hogy a vízkészlet elég szűkös ezen a területen.

A helyiek szerint a szegénységgel a bűnözés is betört a városba, ezért volt szükség a falakra. Abban azonban a gazdagok is egyetértenek, hogy az állam hibája, hogy ekkora társadalmi egyenlőtlenség uralkodik. Bár sokat ők sem tesznek ellene.