– Egy korábbi nemzeti konzultáció „veszélyes lépésnek” nevezte az ön által gondozott energiaunió tervét, mondván, Brüsszel el akarja venni a kormánytól a rezsicsökkentés eszközét. Veszélyesnek érzi a munkáját?
– Azért utaztam Magyarországra, hogy bemutassam az Energia Unió pozitív oldalát. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak találkozásunk alkalmával elmondtam, hogy a mi célunk is a megfizethető energia biztosítása. Ezt azonban fenntartható és tiszta források felhasználásával akarjuk elérni.
– Mit gondol a magyar kormány Brüsszel-ellenes kommunikációjáról?
– Az ’56-os forradalom, illetve a ’68-as prágai tavasz után országainknak értékelniük kell azt a biztonságot és jólétet, melyet az Európai Unió ad nekünk. Ezzel szemben az ön által is említett konzultációs kérdőív hamis színben tünteti fel az uniót. Erre a Bizottságnak reagálnia is kellett. Mikor ezt szóvá tettem Orbán Viktor miniszterelnöknek, ő erre csak annyit mondott: a kormány és a Bizottság között indult vita fontos tanulsággal szolgált valamennyi fél számára, miszerint Magyarország egy büszke, európai ország.
– Az energiaunióval kapcsolatos konfliktus alapja, hogy az ön által képviselt koncepció piaci árhoz kötné az energiafelhasználás rezsijét, míg a kormány a kiszámítható, alacsony költségek biztosítása érdekében központilag határozza azt meg. Miért jobb a fogyasztónak, ha a piac dönt az energiaárakról?
– Ez a kérdés a magyar féllel történt találkozókon is szóba került. Az energiaunió tervével elemeztük az unió energiapiacának várható változásait. Arra jutottunk, hogy ezt új alapokra kell helyezni. Ahogyan azt a kormánnyal történt egyeztetéseken is elmondtam, Magyarországnak több olyan uniós forrást biztosítanánk, amely a háztartásokat támogatná a megújuló, tiszta energiaforrásokhoz való könnyebb hozzáférésért. A zöldforrásokra támaszkodó modellre való áttérés során a fogyasztók érdekeinek érvényesülését is biztosítani kell. Ezt azonban mi másként képzeljük el. Úgy gondoljuk, hogy nem járhat ugyanakkora állami támogatás azoknak az embereknek, akik télen a medencéjüket fűtik elektromos árammal, mint annak az 50 millió európai polgárnak, akiknek az energiaszámla befizetése és a vacsora megvásárlása között kell döntenie.
– Az elmondottak alapján mintha egy politikai alku körvonalazódna: az unió több forrást biztosít az átállásra Magyarországnak, cserébe a kormány lemond a rezsiárak feletti kontrollról.
– Korai lenne még politikai alkukról beszélni. Egyelőre az Energia Unió tervének részleteit, előnyeit ismertetem a tagállamokkal, melyet mind nemzetállami, mind az uniós intézmények szintjén megvitatunk. Ha a folyamat zökkenőmentesen zajlik, konkrét megállapodásokra jövő év elején kerül majd sor.
– Látogatása túlmutat az Energia Unió népszerűsítésén, hiszen a korábban kitűzött, nemzeti energetikai és klímatervek kidolgozásának folyamatát is ellenőrzi. Hogy áll ebben Magyarország?
– A nemzeti terv elkészítése elsősorban a tagállamoknak fontos, mert ennek segítségével tudnak majd energetikai beruházásokra szert tenni. Ezt nemcsak én gondolom így, az üzleti szektor képviselői is. Energetikai cégek több milliárd euró tőkét fektetnének be, sok tagállam esetében azonban nincs meg az üzleti szereplők és a kormányok közötti kölcsönös bizalom. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, a jogállamiság erősítésére, a jogalkotás korszerűsítésére van szükség. A nemzeti energetikai és klímatervekkel a tagállamok kormányai ennek függvényében mutatják be, hogyan illeszkednek majd a globális energiapiachoz. A magyar kormány elkezdte a terv kidolgozását, és idén év végéig elkészül majd az első verzió.
– Készülőben van egy beruházás Magyarországon, amely aligha illeszkedik a Bizottság megújuló energiaforrásokat preferáló jövőképébe. Mit gondol a paksi atomerőmű bővítéséről?
– A beruházással kapcsolatban részletesen egyeztettünk a magyar kormánnyal, a jogi, közbeszerzési aggályokat is sikerült tisztázni. Orbán Viktor egyértelművé tette számomra, hogy az atomerőmű az áramellátás egyik alappillére, ezen a téren pedig a tagállamoknak döntési jogosultsága van. Az Európai Bizottság feladata, hogy biztosítsa az uniós jogszabályok betartását, illetve hogy a paksi atomerőmű második üteme is a biztonsági sztenderdeknek megfelelően működjön. Ugyanakkor az egyeztetések során mindig hangsúlyoztam: a megújulóenergia-beruházások megtérülése gyorsan változik. A megújuló energiahordozók ára egyre csökken, ezért hosszú távú tervezésnél ezzel számolni kell.
– A V4-országok energiapolitikája sok ponton egyezik. Előfordulhat, hogy a kétsebességes Európában külön blokkot alkossanak a „periféria” és a nyugat-európai magországok?
– Természetes, hogy az egyes energiapolitikák a földrajzi térségek alapján térjenek el egymástól. Az északi országok például a szélenergia iránt érdeklődnek, a Baltikum mindig az energiabiztonság szempontjából közelít a kérdéshez. A V4-ek problémái is megegyeznek. Részben az ellátás biztonsága kulcskérdés, hiszen régiónknak van negatív tapasztalata az orosz–ukrán konfliktusokból adódó energiaválságokból. Kihívás a fogyasztói ár alacsonyan tartása úgy, hogy az energiaszektor vonzó maradjon a befektetők számára. Illetve hagyományosan a nukleáris energia népszerű ezekben az országokban. Ezért az energiaunióval kapcsolatos kihívások is megegyeznek: mikorra készülnek el a nemzeti energetikai és klímatervek, milyen költségekkel jár a megújuló energiaforrások bevezetése, s ezek miként integrálhatók egymásba. A budapesti találkozók egyik fő eredménye ezért éppen az, hogy az Európai Bizottság a térségben nemcsak az egyes kormányokkal kezdeményez párbeszédet, hanem regionális alapon is kommunikál majd.
