Theresa May egyesek szerint taktikus, mások szerint opportunista döntést hozott, amikor április közepén mindössze pár héttel későbbre, azaz most csütörtökre tűzte ki az előre hozott választást. Tette ezt annak ellenére, hogy korábban többször is megígérte, nem fog előre hozott voksolást kiírni. Döntésében vélhetőleg az is szerepet játszott, hogy bejelentésekor minden közvéleménykutatás szerint magabiztos előnye volt a Konzervatív Pártnak. Az elmúlt pár hét terrortámadásai – többek várakozásával ellentétben – végül a jelek szerint nem segítették Theresa May kampányát. Jeremy Corbyn felzárkózása annak is köszönhető, hogy a tévévitákban rendszeresen jobban és határozottabban lépett fel, mint a többnyire csak hebegő-habogó, kommunikációs varázsszavakat (erős, stabil) mantrázó May. A kérdés leginkább az, hogy Corbynnak sikerül-e mozgósítania az újabb választást apátiával fogadó tömegeket.
Az biztos, hogy mozgalmas néhány hét áll a brit politikusok mögött. Ugyan kevés idejük volt rá, az elmúlt időben minden nagyobb párt (Konzervatív Párt, Munkáspárt, Skót Nemzeti Párt, Liberális Demokraták, Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, Zöld Párt) kiadott egy saját programot. A közvélemény-kutatások szerint szinte napról napra szűkült az olló a kezdetben magabiztosan vezető konzervatívok és a Munkáspárt között, de kérdés, hogy elég-e ez a fordításhoz, megismétlődik-e a brexitmeglepetés. A felmérések szerint nem, sőt a mindig mindent fogadásra bocsátó brit bukmékerirodák is messze a torykat (egy a tízhez) látták esélyesebbnek. A kampányban egyébként látszólag a szakmai jellegű kérdések domináltak. Így utólag érdemes egy pillantást vetni arra, milyen csatornákon és módszerekkel igyekeztek a különböző erők meggyőzni szavazóikat.
Az amerikai kampányokhoz hasonlóan Nagy-Britanniában is népszerű a saját kertbe kihelyezett, párt melletti állásfoglalás – de természetesen nem ezzel győzik meg a pártok igazán szavazóikat. A 2003-as kommunikációs törvény értelmében a pártok nem futtathatnak televíziós hirdetéseket, a jogszabály azonban nem terjed ki az egyéb formában megjelenő politikai reklámokra, így például a közösségi médiában és egyéb online felületeken megjelenő hirdetésekre sem. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt hetekben ismét megjelentek a már a brexit kapcsán is megkérdőjelezett célzott internetes hirdetések. A The Guardian információi szerint a szavazásra való regisztráció utolsó napján – amelynek során a Munkáspárt különösen aktív volt, mivel a fiatalok között viszonylag magasabb a népszerűsége – a Konzervatív Párt célzott hirdetésekkel próbálta meggyőzni igazáról a fiatalokat.
A kampány alatt érvényesült a hagyományos újságok és egyéb médiumok polarizáltsága is. Míg a The Guardian, a New Statesman és a Daily Mirror a Munkáspártnak kedvező publikációkat és híreket közölt, a London Evening Standard, a Daily Mail, a The Sun, a Daily Telegraph, a The Times és a Financial Times is határozottan állt ki Theresa May megválasztása mellett. Egyedül a The Economist volt az a nagyobb sajtótermék, amely a Liberális Demokraták mellett tört lándzsát. A brit közmédia, a BBC pártatlanságával kapcsolatban is komoly kérdések merültek fel az utóbbi időben – a Londoni Egyetem 2016 júliusában megjelenő kutatása szerint például Jeremy Corbynt konzisztensen kedvezőtlen fényben tüntették fel. Talán ennek is tudható be, hogy a mostani kampány alatt a BBC fokozottan ügyelt a pártatlanságra, és kőkeményen nekiment az interjúkban a jelenlegi kormányfőnek.
A toryk tudatosan építettek a kormányfő személyére, tekintettel arra, hogy a Margaret Thatchert követő második női miniszterelnöknek kimagasló a népszerűsége. Ennek tudható be az, hogy hirdetéseiken a konzervatívok szinte már túlzásba vitt „erős és stabil kormányzás” szlogen mellett alig tüntették fel logójukat, megelégedve helyette a kormányfő képével.
Ezzel szemben a Munkáspárt inkább a párt nevével, illetve a „sokakért, nem a kevesekért” szlogenjükkel próbálják leváltani a kormányt. A másik párt rossz színben feltüntetése mindkét oldalon felbukkan: a konzervatívok az „erős, stabil kormányzást” állítják szembe „a káosz koalíciójával”, amit a Munkáspárttal azonosítanak, míg a baloldali párt olyan plakátokkal igyekszik megszólítani az embereket, amelyeken a Nagy-Britanniát visszatartó Theresa Mayt ábrázolják.
Igaz, az előre hozott választás hírét általában véve, pártállástól függetlenül, nem fogadták túl nagy örömmel a britek. Ennek ellenére is nagyon aktív politizálás folyik minden téren – közösségi médiában, tévéstúdiókban, politikai eseményeken, kocsmákban. Csütörtökön kiderül, hogy sikerül-e az esélyeket megcáfolnia Jeremy Corbynnak, vagy Theresa May opportunizmusa kifizetődik, és a választás által megtámogatva kezdhet bele a „kemény brexit” kivitelezésébe. Bármelyik is lesz, az egyszerű emberek valószínűleg örülni fognak, hogy további négy évig hangzatos szlogenek nélkül élhetnek.
