A kampány alatt érvényesült a hagyományos újságok és egyéb médiumok polarizáltsága is. Míg a The Guardian, a New Statesman és a Daily Mirror a Munkáspártnak kedvező publikációkat és híreket közölt, a London Evening Standard, a Daily Mail, a The Sun, a Daily Telegraph, a The Times és a Financial Times is határozottan állt ki Theresa May megválasztása mellett. Egyedül a The Economist volt az a nagyobb sajtótermék, amely a Liberális Demokraták mellett tört lándzsát. A brit közmédia, a BBC pártatlanságával kapcsolatban is komoly kérdések merültek fel az utóbbi időben – a Londoni Egyetem 2016 júliusában megjelenő kutatása szerint például Jeremy Corbynt konzisztensen kedvezőtlen fényben tüntették fel. Talán ennek is tudható be, hogy a mostani kampány alatt a BBC fokozottan ügyelt a pártatlanságra, és kőkeményen nekiment az interjúkban a jelenlegi kormányfőnek.
A toryk tudatosan építettek a kormányfő személyére, tekintettel arra, hogy a Margaret Thatchert követő második női miniszterelnöknek kimagasló a népszerűsége. Ennek tudható be az, hogy hirdetéseiken a konzervatívok szinte már túlzásba vitt „erős és stabil kormányzás” szlogen mellett alig tüntették fel logójukat, megelégedve helyette a kormányfő képével.
Ezzel szemben a Munkáspárt inkább a párt nevével, illetve a „sokakért, nem a kevesekért” szlogenjükkel próbálják leváltani a kormányt. A másik párt rossz színben feltüntetése mindkét oldalon felbukkan: a konzervatívok az „erős, stabil kormányzást” állítják szembe „a káosz koalíciójával”, amit a Munkáspárttal azonosítanak, míg a baloldali párt olyan plakátokkal igyekszik megszólítani az embereket, amelyeken a Nagy-Britanniát visszatartó Theresa Mayt ábrázolják.
