Kettős mérce kvótaügyben: a jól taktikázókat nem bünteti az unió

A Fidesz pártcsaládja, az Európai Néppárt szerint működik a menekültelosztás, csak az önző országok miatt lassú.

Az áthelyezési mechanizmusban 160 000, már megszűrt, tehát menekültstátusra joggal pályázó menedékkérőnek kellene helyet biztosítani uniószerte, az elképzelés szerint az országokba érkezők számát kezdettől fogva kvóták alapján határozták meg. Lassan két év is eltelt a program kezdete óta, mégis csupán 20 869 ember került új helyre. Így valószínűleg csak az lehet a válasz arra, miért erőlteti az EB a relokációt, hogy kudarc lenne a visszavonása. Magyarország tulajdonképpen logikusan jár el, hogy addig, míg a tárgyban az Európai Unió Bíróságára beadott perünkben döntés nem születik, nem változtat álláspontján, és a nulla befogadás politikáját folytatja. A bírósági döntés a hírek szerint még a nyáron megszületik, ennek fényében kissé érthetetlen, miért nem tudott várni az eljárás megindításával az EB.

A kérdésről másként vélekedett Feledy Botond uniós szakértő. Lapunk megkeresésére úgy érvelt, egy érvényes tanácsi döntést mindaddig ki lehet kényszeríteni, amíg érvénytelenségét valamely okból meg nem állapítják. A kötelezettségszegési eljárások száma egyébként olyan nagy, hogy önmagában aligha politikai jelentőségűek. Ugyanakkor ez a kvótaügy részben személyes kérdéssé is vált Juncker számára, így nyilván nem véletlen, hogy megindultak az eljárások. De ha úgy vesszük, minden érvényes döntés, amelyet nem kényszerítenek ki, ront az intézmények tekintélyén – összegzett a politológus.

A politikai motiváltságot az is jelzi, hogy az EB hajlamos bizonyos döntéseket az Európai Tanács soron következő csúcstalálkozója elé időzítve meghozni, így is megágyazva a csúcson tárgyalt témáknak. Ebben nem kivétel az Európai Parlament sem, amely egy nappal a június 22-én kezdődő csúcs elé migrációs konferenciát szervezett Antonio Tajani EP-elnök, Jean-Claude Juncker EB-elnök, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke és mások részvételével.

Ami a hazánk elleni büntetőintézkedések számát illeti, a kvótával és a CEU-val kapcsolatos most áprilisi eljárás bár elég nagy médiafigyelmet kapott, a többi nyolcvanhatról szinte nem is esett szó. Minden esetben uniós jog megsértésének alapos gyanújáról van szó, amit azonban nem bírósági mederbe terel az EB, hanem levelezéses párbeszéd útján próbálja más belátásra téríteni az adott tagállamot. Ha a válaszokat rendre elutasítja a bizottság, előbb-utóbb úgyis törvénymódosítás a vége. A kvóták ügyében az első fázisnál tartunk, jön a felszólító levél. Ha ez nem használ, indoklással ellátott véleményt hoz a posta, két hónapon belül válaszolni kell. Ha rossz a válasz, vagy egyáltalán nem válaszolunk, jön a per. Azonban az utóbbi néhány évben az esetek nyolcvanöt százaléka per nélkül megoldódott.

Hazánk ellen például még olyan ügyekben folyik levelezgetés, mint a külföldiek termőföldhöz jutása; légszennyezési térképek és légszennyezést célzó cselekvési tervek hiánya, különös tekintettel a budapesti agglomerációra; egy 1998-as tanácsi határozat nem megfelelő végrehajtása az emberi fogyasztásra szánt vízminőségre vonatkozóan; a kiskereskedelmi, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, áruk szabad mozgásának ügye; a tagállamok közötti, adózásra vonatkozó automatikus információmegosztás ügye; a romák oktatási diszkriminációja; személyfelvonók és biztonsági berendezéseik uniós harmonizálása; mobilfizetéssel kapcsolatos szolgáltatási elmaradások.