Négy uniós tagállam van, amely mindeddig egyetlen menedékkérőt sem fogadott be azok közül, akiket az uniós mechanizmus alapján egy másik tagországból áthelyeznének. Ezek Ausztria, Dánia, Magyarország és Lengyelország. Kedden mégis Magyarország, Lengyelország és – az egyébként 12 menedékkérőt befogadó – Csehország ellen indított kötelezettségszegési eljárást az Európai Bizottság. A testület által kiadott friss menekültáthelyezésről szóló jelentésből még kiderül, hogy Ausztrián, Dánián és az eljárásba vont három közép-európai országon kívül még öt tagállam mindeddig nem volt hajlandó átvenni embereket Olaszországból vagy Görögországból. A listában szembeötlik, hogy a menekültbefogadásban és integrációban élen járó Svédország 2015 szeptembere – a rendkívüli áthelyezési akcióterv indítása – óta a görög partokról egyetlen embert sem vett át, Olaszországból is csak 228-at.
Ilyen értelemben részben igaza van Kósa Lajos Fidesz-frakcióvezetőjének, aki tegnap egy rádióműsorban azt mondta, hogy a kvótadöntést senki nem hajtotta végre, azok sem, akik egyébként támogatták az Európai Tanácsban. Viszont a tagállamok úgy taktikáznak, hogy folyamatosan ígéretet tesznek további menekültek befogadására, így tett legutóbb Ausztria és Szlovákia is, amelyek közül az előbbit meg is dicsérte Dimitrisz Avramopulosz migrációs, uniós belügyekért és uniós polgárságért felelős biztos. A politikust tegnap Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is elővette, és megjegyezte, az jelentette be a kötelezettségszegési eljárást, aki még görög védelmi miniszterként kerítésépítést támogatott a török–görög határon. A kvóták elutasításával kapcsolatos eljárás Németországban is figyelmet keltett, Manfred Weber, az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője a német közrádióban bizonygatta, hogy a menekültelosztás rendszere nem bukott meg. Szerinte az országok készen állnak a befogadásra, de egyes tagállamok önzősége
hátráltatja a folyamatot.
Az Európai Bizottságot megkérdeztük, mi a konkrét alapja az eljárásnak. A sajtóosztály rövid válaszában két dolgot említett. Egyrészt azokat az országokat vették most elő, amelyek egy éve semmilyen ígéretet nem tettek a befogadásra, másrészt Dániának megvan a sajátos kifogása az uniós menekültpolitika figyelmen kívül hagyására, hiszen Nagy-Britanniával együtt egy sajátos különegyezség keretében egyszerűen nem vesz részt a bel- és igazságügyi együttműködésben.
Az áthelyezési mechanizmusban 160 000, már megszűrt, tehát menekültstátusra joggal pályázó menedékkérőnek kellene helyet biztosítani uniószerte, az elképzelés szerint az országokba érkezők számát kezdettől fogva kvóták alapján határozták meg. Lassan két év is eltelt a program kezdete óta, mégis csupán 20 869 ember került új helyre. Így valószínűleg csak az lehet a válasz arra, miért erőlteti az EB a relokációt, hogy kudarc lenne a visszavonása. Magyarország tulajdonképpen logikusan jár el, hogy addig, míg a tárgyban az Európai Unió Bíróságára beadott perünkben döntés nem születik, nem változtat álláspontján, és a nulla befogadás politikáját folytatja. A bírósági döntés a hírek szerint még a nyáron megszületik, ennek fényében kissé érthetetlen, miért nem tudott várni az eljárás megindításával az EB.
A kérdésről másként vélekedett Feledy Botond uniós szakértő. Lapunk megkeresésére úgy érvelt, egy érvényes tanácsi döntést mindaddig ki lehet kényszeríteni, amíg érvénytelenségét valamely okból meg nem állapítják. A kötelezettségszegési eljárások száma egyébként olyan nagy, hogy önmagában aligha politikai jelentőségűek. Ugyanakkor ez a kvótaügy részben személyes kérdéssé is vált Juncker számára, így nyilván nem véletlen, hogy megindultak az eljárások. De ha úgy vesszük, minden érvényes döntés, amelyet nem kényszerítenek ki, ront az intézmények tekintélyén
– összegzett a politológus.
A politikai motiváltságot az is jelzi, hogy az EB hajlamos bizonyos döntéseket az Európai Tanács soron következő csúcstalálkozója elé időzítve meghozni, így is megágyazva a csúcson tárgyalt témáknak. Ebben nem kivétel az Európai Parlament sem, amely egy nappal a június 22-én kezdődő csúcs elé migrációs konferenciát szervezett Antonio Tajani EP-elnök, Jean-Claude Juncker EB-elnök, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke és mások részvételével.
Ami a hazánk elleni büntetőintézkedések számát illeti, a kvótával és a CEU-val kapcsolatos most áprilisi eljárás bár elég nagy médiafigyelmet kapott, a többi nyolcvanhatról szinte nem is esett szó. Minden esetben uniós jog megsértésének alapos gyanújáról van szó, amit azonban nem bírósági mederbe terel az EB, hanem levelezéses párbeszéd útján próbálja más belátásra téríteni az adott tagállamot. Ha a válaszokat rendre elutasítja a bizottság, előbb-utóbb úgyis törvénymódosítás a vége. A kvóták ügyében az első fázisnál tartunk, jön a felszólító levél. Ha ez nem használ, indoklással ellátott véleményt hoz a posta, két hónapon belül válaszolni kell. Ha rossz a válasz, vagy egyáltalán nem válaszolunk, jön a per. Azonban az utóbbi néhány évben az esetek nyolcvanöt százaléka per nélkül megoldódott.
Hazánk ellen például még olyan ügyekben folyik levelezgetés, mint a külföldiek termőföldhöz jutása; légszennyezési térképek és légszennyezést célzó cselekvési tervek hiánya, különös tekintettel a budapesti agglomerációra; egy 1998-as tanácsi határozat nem megfelelő végrehajtása az emberi fogyasztásra szánt vízminőségre vonatkozóan; a kiskereskedelmi, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, áruk szabad mozgásának ügye; a tagállamok közötti, adózásra vonatkozó automatikus információmegosztás ügye; a romák oktatási diszkriminációja; személyfelvonók és biztonsági berendezéseik uniós harmonizálása; mobilfizetéssel kapcsolatos szolgáltatási elmaradások.
