Kezdődhet a Macron-féle óriási „csoportterápia” Franciaországban

A várakozásoknak megfelelően tarolt az elnök pártja. Macron fegyelmezett munkavégzést követel és keveset nyilatkozik.

Macronnak viszont nagyon fontos volt, hogy kényelmes parlamenti többséget szerezzen, hiszen csak erős felhatalmazással van bármi esélye nagy ívű reformelképzelései megvalósítására. A startup vállalkozások támogatása, valamint a zöldenergia terjedésének elősegítése a társadalom nagy része számára elfogadható célkitűzés, ám az elnök által elképzelt munkajogi reform olyan darázsfészek, amibe már jó néhány francia politikus belenyúlt. Macron ugyanakkor azt gondolja, hogy a szakszervezeteken és állandó foglalkoztatáson alapuló rendszert mára meghaladta az idő, és ahelyett, hogy a munkahelyek megvédését részesítenék előnyben, inkább a munkavállalókat támogatnák, például képzési programokkal. Emellett könnyítenének a cégek terhein is, a terv az, hogy a vállalati adót 33-ról 25 százalékra mérsékeljék. A cégek jóval szabadabban határozhatnák meg a beosztottak munkaidejét és bérét, sőt, lehetőséget adnának a szakszervezetek megkerülésére: ha a dolgozók beleegyeznek, a munkáltató akkor is változtathat a bérezésen, vagy egyéb munkakörülményeken, ha azt egyébként a szakszervezet ellenzi.

Macron ugyanakkor vékony jégen jár, hiszen ha az ambiciózus elképzelések nem jönnek be, az könnyen a már így sem alacsony, tízszázalékos munkanélküliségi ráta további emelkedéséhez vezethet, ami a radikális jobboldal, vagy éppen a szélsőbaloldal malmára hajthatja a vizet.

Az egyébként látható, hogy az új elnök konokul megy előre, a fegyelmezettséget pedig mindenkitől elvárja. Több elemző is kiemelte, hogy megválasztása óta Macron hihetetlenül fegyelmezett munkavégzést írt elő beosztottjainak, nem adhatnak ki kényes információkat a sajtónak, még névtelenül sem. Maga Macron sem igen ad interjúkat, és ahogy a Politico című lap is emlékeztet rá, sajtótájékoztatókat tartanak ugyan, de kérdésekre nem is mindig marad idő. Pedig a francia médiumok jelentős része barátságos volt az elnökkel a kampány alatt, pláne az után, hogy a második fordulóra ketten maradtak a radikális jobboldali Nemzeti Front elnökével, Marine Le Pennel.

Az immár jelentős többséggel megtámogatott Macronra hétfőtől újabb feladat vár, hiszen kezdődnek a brexit-tárgyalások. A franciák pozícióját jelentősen befolyásolhatja ugyanis, hogy az Európai Unió milyen megállapodásra jut a távozó britekkel.

Vasárnap este megjelent cikkünket a hétfőn kiadott eredményekkel frissítettük.

Tizennégy hónapnyi lendület

Páratlan sikert ért el Emmanuel Macron mindössze 14 hónappal ezelőtt alapított politikai alakulata, a megnyert elnökválasztás után párttá alakuló Lendületben a Köztársaság (REM). Macron és a mozgalom az utóbbi hónapokban mind népszerűbb lett, melyhez természetesen hozzájárultak a jobbközép Köztársaságiak korrupciós botrányai, valamint a szélsőjobboldal térnyerésétől való félelem. A REM úgy tudott hatalmas többséget szerezni a Nemzetgyűlésben, hogy a több mint ötszáz jelölt nagyjából harmada teljesen újoncnak számított a politikai színtéren, ha pedig azokat is hozzászámoljuk, akik ugyan próbálkoztak a választáson, de elbuktak – éppen ezért szintén nem viseltek politikai posztot – a kandidálók nagyjából feléről beszélhetünk. Akiknek már van tapasztalatuk, jórészt baloldali és centrista pártok színeiben szerezték, ám a választásokon nem igazolódtak be azok a félelmek, amelyek arról szóltak, hogy karakteres, jobboldali gyökerű politikus nélkül nem tudnak elég embert megszólítani a győzelemhez. Az új arcok között többen is kifejezetten érdekes személyiségnek tűnnek, az 52 éves Marie Sara bikarodeósként lett ismert, a 43 esztendős Cédric Villani pedig 2010-ben elnyerte a matematikusok Nobel-díjának is nevezett Fields-érmet. A REM soraiban találunk sürgősségi ellátásban dolgozó orvost, gazdasági jogászból lett iskolaigazgatót, sőt, kórházigazgatót is. Az ő feladatuk lesz bebizonyítani, hogy bár úgy értek el hatalmas többséget, hogy a franciáknak csak szűk harmada szavazott rájuk, sikerül túllendülni az utóbbi évek válságán, valamint a hagyományos, jobb- és baloldal közötti ellentéteken. (R. Z.)