Moszkva-központú naprendszer

A birodalmiság az orosz identitás szerves része. Megértésükhöz tisztában kell lennünk a számukra természetes szemléletmóddal.

Az úgynevezett Nyugatot ez a gondolkodásmód láthatóan megrettenti, és mivel nem érti az orosz mentalitást, egyrészt a megismerés igénye nélkül démonizálja, olyannak állítja be, hogy az a megvetésével összhangban álljon, másrészt folyamatosan saját játékszabályait próbálja rákényszeríteni, és félelmében maga alá gyűrni. Pedig ahhoz, hogy Oroszországot és a Kreml lépéseit megértsük, tisztában kell lennünk az oroszok számára természetes szemléletmóddal.

Különösen aktuális a két világ között megnövekedett feszültség közepette a nagy világbirodalmak, történeti nagyhatalmak sorsát, tündöklésük-hanyatlásuk okait és következményeit bemutató sorozat keretében – a brit, az amerikai és a német tárgyú munkák után – megjelent kötet, amely az orosz birodalmiság gyökereit, fejlődését, csúcspontjait és hanyatlásait, a társadalmi és politikai gondolkodásban kitapintható hatását húsz tanulmány keretében világítja meg.

Frank Tibor szerkesztő bevezetőjében felidézi, hogy az Oroszország története iránti érdeklődés Magyarországon természetes és messze nem új keletű, most azonban talán élőbb, mint valaha. Olyannyira, tehetjük hozzá, hogy napjainkban nem csak a világpolitika, lassan a belpolitika sem érthető Oroszország mély ismerete nélkül. Sajnos az itthon és külföldön lépten-nyomon Moszkvával példálózó, Oroszországot kampánytémává silányító politikusok minden oldalon csak az előítéleteket erősítik a társadalmakban. Ezzel szemben ez a kötet Oroszország, az orosz gondolkodás megértéséhez nyújt segítséget.

A feladat nem egyszerű, hiszen mint ahogy Szvák Gyula, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen működő russzisztikai központ vezetője historiográfiai bevezetőjében felhívja a figyelmet, a történeti russzisztika és általában a történelemtudomány mindenkori „első számú közellensége” az átpolitizálási, a „megrendelői igényeknek” való megfelelési hajlam. A kötet tanulmányait jegyző, zömmel fiatal hazai kutatók azonban saját útjukat járva – amennyiben ez szükséges, távolságtartóan – érzékeltetik a „hivatalos” orosz történelemszemléletet, és adott esetben ugyanígy közvetítik a nyugati iskolák kutatásainak eredményeit is.

A könyv végigtekint Oroszország birodalmi aspirációinak számos fejezetén. Nem összefoglaló munka, de a tanulmányok az államiság történelmi gyökereinek, a Kijevi Rusznak a bemutatásától az ezt megkérdőjelező eurázsiai eszme reneszánszán át a birodalom reintegrálására tett törekvésekig mégis megrajzolják az ívet, amelyet ez a hatalmas ország a középkortól máig követ. Az írások sora a birodalom épülését végigkövetve kitér Moszkva és Novgorod küzdelmére, a Szibéria meghódítása jelentette ugrásra, majd a további térfoglalásra. Részletesen elemzi a cárok Oroszországát, Konsztantyin Leontyev és a bizánci eszme vizsgálatával kapaszkodókat nyújt a birodalmi tudat megértéséhez, és különböző nézőpontokból rálátást enged a birodalom XX. századi reinkarnációjára, a szovjet korszakra is. Eközben érint olyan, a megértést segítő finomságokat, mint az orosz mentalitás férfi-női princípiumának kettőssége. Mint arra tanulmányában Galicza György felhívja a figyelmet, e két princípium máig tartó belső küzdelme modern környezetben testet ölt a hol agresszívabb, hol együttműködőbb orosz külpolitikában is.

 Az orosz birodalom születései – Magyar kutatók tanulmányai az orosz történelemről
(Szerk.: Frank Tibor Gondolat Kiadó, Budapest, 2017, 4000 forint)