Több mint két és fél millió beérkezett kérdés, panasz és javaslat közül a 3 óra 56 perc során hetvenre válaszolt csütörtökön élő adásban Vlagyimir Putyin. Mint szóvivője, Dmitrij Peszkov elmondta, az orosz elnök két napig készült az immár 15. alkalommal megtartott sajátos nemzeti konzultációra, amelynek során meghallgatta a balasihai szeméttelep sorsára, az anyasági segélyre, a Távol-Keleten letelepedőknek osztott földekre, a korrupt csinovnyikokra, az elavult moszkvai „ötemeletesek” lebontására, a foci-vb előkészületeire vagy a tanári fizetésekre vonatkozó felvetéseket. Az orosz elnök elmondta, tisztában van az egyszerű emberek gondjaival, s apjához hasonlóan ma is mindig lekapcsolja maga után a villanyt, ha kimegy egy szobából.
A futball legendáját Valerij Gazzajevet arról kérdezte, mi lesz az orosz focival, de beszélt a róla szóló viccekhez fűződő viszonyáról, az unokáiról, a szankciók hatásáról, az orosz gazdaság helyzetéről és az égető nemzetközi problémákról is. Az immár megszokott többórás televíziós show nagy részét a korábbiakhoz hasonlóan a helyi problémákra és a szociális helyzetre vonatkozó kérdések tették ki. Ezzel azt igyekezett bebizonyítani, hogy érti és érzi a társadalom problémáit, s igyekszik is azokon segíteni.
Mint szakértők rámutattak, a társadalom többsége értékeli e sok tekintetben rutinszerűvé vált, az orosz hatalom törekvéseit azonban jól tükröző „valóságshow-t”. Különösen aktuálissá tette a hatalom és a társadalom párbeszédének eme megnyilvánulását a közelgő elnökválasztási kampány és az ellenzéki tüntetések szaporodása. Ennek ellenére az orosz elnök nem beszélt sem Alekszej Navalnijról, sem pedig arról, hogy indul-e a 2018-as választásokon. A műsor során bemutatták azokat a kérdéseket is, amelyek Putyin lemondására vonatkoztak, igaz, az elnök azok egyikére sem válaszolt.
A világ természetesen a mind kiélezettebb nemzetközi helyzetben elsősorban Putyin külpolitikát érintő megnyilvánulásaira figyelt. Egy Kijevből telefonáló néző azt feszegette, hogy Oroszország miért mondott le Ukrajnáról, s miért neveznek az orosz tévécsatornákon minden ukránt „banderistának”. Már maga a „beválogatott” kérdés is jelezte a Kreml magabiztosságát, amelyet Putyin válasza keménységével és pikírt voltával csak megerősített. Az elnök horogkereszttel futkározó „seggfejeknek” nevezte az ukrán nacionalistákat, de kitért az ukrán kollégájának provokatív kijelentéseire vonatkozó kérdések elől. Petro Porosenko ukrán elnök korábban egy Lermontov-idézettel („Ég veled, mosdatlan Oroszország”) kommentálta az ukránoknak megadott európai vízummentességet. Putyin sok sikert kívánt Kijevnek az európai integrációhoz, az orosz szlengben a melegekre vonatkozó kifejezést használva magabiztosságát tükröző cinizmussal azonban felhívta Petro Porosenko figyelmét arra, hogy legyen éber, mert Európában sokkal több a „világoskék mundér”, mint Oroszországban.
Odaszúrt még ukrán kollégájának azzal is, hogy „európaiként” fel kellene számolnia az offshore-jait, végül megnyugtatta Kijevet, hogy Moszkva igyekszik nem beavatkozni az ukrán belügyekbe.
Az amerikai kapcsolatokról Putyin egyenesen az Egyesült Államokból kapott baráti kérdést, amelyre válaszolva mindenkit megnyugtatott, hogy az oroszok nem tekintenek ellenségként Washingtonra. Emlékeztetett arra, hogy Oroszország és az Egyesült Államok két világháborúban is egy oldalon harcolt, s az oroszok többsége tisztelettel viszonyul az amerikai nép eredményeihez. Az Amerikában tapasztalható ruszofóbiáról szólva kifejtette, hogy Moszkva kész a konstruktív párbeszédre, s reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államokkal közösen sikerül megoldást találni az ukrajnai és a szíriai konfliktusra. Putyin szerint a szegénység leküzdésétől a terrorizmus elleni harcig számos kérdésben együtt kellene működnie a két nagyhatalomnak. Az FBI leváltott vezetőjének James Comey-nak a vádjaira reagálva Putyin kijelentette, az állítólagos orosz beavatkozásra vonatkozóan továbbra is bizonyítékokat vár, s megjegyezte, hogy Oroszország nyíltan vállalja a véleményét, s ehhez nincs szüksége átláthatatlan módszerekre. Az FBI volt igazgatóját Snowdenhez hasonlította, s a tőle már megszokott szarkazmussal odaszúrt, ha Comey-t Amerikában üldözik, akkor Oroszország kész neki is menedéket adni.
Több kérdés érkezett az Oroszországgal szemben bevezetett szankciókkal kapcsolatban is. „Ha nem lett volna a Krím, kitaláltak volna valami mást!” – fogalmazott Putyin, megjegyezve, hogy a fő cél Oroszország úgynevezett feltartóztatása. Az elnök úgy látja, amikor több ország konkurenst látott Oroszországban, megkezdődött a nyomásgyakorlás, s különböző okokat találtak ki az orosz növekedés s ezzel párhuzamosan a világban megnövekedett befolyás visszafogására. Putyin felhívta a figyelmet arra, hogy a büntető intézkedések több kárt okoztak (100 milliárd dollár) azok bevezetőinek, mint magának Oroszországnak, amely 50-52 milliárd dollárt vesztett a szankciókon. Közben a zöldségtermesztők szövetségének elnöke az ágazat szempontjából egyenesen ajándéknak nevezte a történteket, s az iránt érdeklődött, hogy a büntető intézkedések feloldása után is megvédi-e az állam a hazai termelőket. Putyin ezt megígérve a mezőgazdaságot, a gyógyszeripart és a rakétagyártást említve azt vetette fel, hogy a szankciók bevezetése megmozgatta az orosz agyakat.
Putyin beszélt arról is, hogy az olajárak esése jóval több gondot okozott a gazdaságnak, mint maguk a szankciók. Az államfő örömmel konstatálta, hogy megállt a gazdaság esése, s ez érződik a fizetéseken is, amelyek áprilisban már 2,3-2,4 százalékkal nőttek. Putyin óvatosan még további türelmet kért az orosz polgároktól, ám utalt arra, hogy a befektetések gyorsabban nőnek, mint a gazdaság, s ez pozitív hatással lesz a szociális szférára is. Az ellenzéki tüntetések kapcsán az államfő megértéssel beszélt az átlagemberek utóbbi időben megnövekedett gondjairól, ám óvott attól, hogy ebből bárki is politikai tőkét kovácsoljon. „Kész vagyok a párbeszédre minden olyan ellenzéki erővel, amely nem az emberek problémáira spekulál, hanem megoldást javasol azokra!” – fogalmazott Putyin, megjegyezve, hogy a korrupció problémája továbbra is fontos, de már nem az első számú kérdés Oroszországban.
Szokásától eltérően Putyin beszélt a családjáról is. Egy, a félrekezelésre panaszkodó rákbeteg asszony hívása kapcsán mesélt apja betegségéről, egy konkrét kérdésre válaszolva pedig unokáiról. „Egyikük már óvodás, de ha csak a nevét kimondanám, azonosítják, s nem hagynák békén. A második nemrég született” – árulta el Putyin, aki azt is megjegyezte, hogy lányai minden híreszteléssel ellentétben Moszkvában élnek.
