Amikor néhány hete a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) frakciója tartott sajtótájékoztatót, Horst Seehofer, az utóbbi párt elnöke az újságírók között foglalt helyet. Nem akart felülni Angela Merkel mellé a pódiumra, mert attól félt, hiába tudják mindketten uralni érzelmeiket, mégis születhetnek fotók, amelyeken a két politikus dühösen pillant egymásra. Okuk ugyanis volna erre bőven. Seehofer bajor tartományi miniszterelnökként a 2015-ös menekültválság idején Merkel egyik leghevesebb kritikusa volt.
Hiába alkot a CDU és a CSU egy pártszövetséget, s kormányoznak közösen, Seehofer Münchenből úgy viselkedett, mintha Merkel legfőbb ellenzéke volna. 2015 novemberében odáig ment a bírálatában, hogy egyenesen törvényszegéssel, alkotmányellenességgel vádolta meg Merkelt. A két politikus mindezek után valóban kerülte a közös fellépéseket, és viszonyuk eléggé hűvös lett.
Ám Seehofer elszámolta magát. Merkel népszerűségét ugyan rövid időre megtépázták a viták, alapjában véve mind összteljesítménye, mind menekültpolitikája továbbra is élvezi a német társadalom támogatását. Az idei év tartományi választásai pedig bebizonyították: Merkel a CDU-t győztes pártként fordíthatja rá az őszi országos választásokra. Szociáldemokrata kihívója, Martin Schulz folyamatosan zuhan a népszerűségi listákon, a szociáldemokraták (SPD) már a 30 százalékot sem érik el. Közben pedig a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) párt is visszaszorult. Tavalyi jelszavuk, miszerint „Merkelnek mennie kell”, már csak hét-nyolc százaléknyi embert szólít meg. Merkel uralja a politikai terepet, ráadásul minden irányban koalícióképes. Ugyanúgy elképzelhető számára a jelenlegi nagykoalíció folytatása az SPD-vel, mint egy tisztán jobboldali kormány alakítása a polgári szabad demokratákkal (FDP).
De az sem kizárt, hogy egy eddig csak két tartományban kipróbált modellt vezetne be Berlinben: az FDP mellett a Zöldeket is bevonná a kormányzásba. Akik már rég nem a ’68-as hippik, hanem elsősorban az urbánus, környezettudatos felső középosztály pártja. Az alakulatok színei (fekete CDU/CSU, sárga FDP, Zöldek) után Jamaica-koalíciónak nevezett összefogás gyakorlatilag a társadalmi közepet fedné le. Martin Schulz is az FDP és a Zöldek felé mozdulna el, mivel belátta, hogy a szélsőbaloldali Die Linke (Baloldal) még saját táborát is megosztja. Ám a jelenlegi tendenciák szerint Schulzéknak már matematikai esélyei is alig vannak bármiféle koalíciót illetően.