A szarajevói sajtó beszámolói szerint a boszniai szerb elnök heves reakcióját az váltotta ki, hogy a százezer halálos áldozatot követelő, 1992–1995-ös boszniai háborúról eddig nem tanultak a diákok az iskolában. A nemzetközi közösség erre vonatkozó javaslatát mindeddig tiszteletben tartotta Bosznia-Hercegovina mindkét országrésze, azaz a főként bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-hercegovinai Föderáció, valamint a többségében szerbek lakta boszniai Szerb Köztársaság is. A bosnyák–horvát országrészben azonban most olyan tankönyvek jelentek meg, amelyekben megtalálható a háború leírása, egyebek mellett a Szarajevó szerb ostromára, valamint a srebrenicai mészárlásra vonatkozó rész is.
„Azokból a tankönyvekből itt soha nem fognak oktatni. Haragudjon csak, aki akar. Ha ilyen történeteket akarnak oktatni, akkor menjenek a Bosznia-hercegovinai Föderáció iskoláiba. Azt mi nem akadályozhatjuk meg” – fogalmazott Dodik. Lehetetlennek nevezte, hogy olyan könyvekből oktassanak a szerb országrészben, amelyekben arról írnak, hogy a szerbek népirtást követtek el és ostrom alatt tartották Szarajevót. „Ez nem igaz, és ezt itt nem fogják tanítani” – szögezte le.
A kelet-boszniai Srebrenica a boszniai háború idején az ENSZ védelme alatt állt. A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el a várost, és a holland békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer bosnyák férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban lemészároltak. A vérengzést, amelyet a hágai Nemzetközi Törvényszék népirtásnak minősített, a II. világháború óta elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják Európában. A hivatalos szerb álláspont szerint szörnyű bűncselekmények történtek Srebrenicában, de a gyilkosságokat nem lehet népirtásnak minősíteni.
Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnököt az egykori Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék egyebek mellett a srebrenicai népirtásban játszott szerepe miatt ítélte 40 év börtönre.
Szarajevót 44 hónapon át tartották ostromzár alatt a boszniai szerb csapatok. A városban 1992 áprilisa és 1996 februárja között mintegy 11 500-an haltak meg, közülük több mint 1600 gyerek. A helyi beszámolók szerint naponta átlagosan 300 gránátot lőttek a városra, aminek következtében legalább 50 ezren megsebesültek. A 380 ezres boszniai főváros az ostrom idejére víz, áram és fűtés nélkül maradt.
