A bevetésen részt vevő amerikai Hornetről a következőket lehet tudni. A Földközi-tengeren, a 6. flotta alárendeltségében hajózó amerikai hadihajó fedélzetén jelenleg két ilyen típussal felszerelt vadászbombázó század, a VFA-31 Tomcatters és a VFA-87 Golden Warriors állomásozik, tehát a légi győztes pilótának ezekből kellett kikerülnie.
Az akciónak az a jelentősége, hogy az amerikaiak a Szerbia elleni 1999-es háború óta (tehát 18 éve) nem arattak légi győzelmet ellenséges harci repülőgép ellen. A támadásra vagy közepes hatótávolságú AIM-120 AMRAAM radarirányítású, vagy rövid hatótávolságú AIM-9X infravörös irányítású rakétákkal kerülhetett sor – az utóbbit valószínűsíti, hogy az érvényben lévő elkülönítési szabályok, a sokszereplős szcenárió miatt vizuális azonosítást is elő lehetett írni az amerikai pilótáknak.
A légiharc veszélyes eszkalációba illeszkedik: a koalíció nemrégiben szír kormánycsapatokat bombázott, mert azok megközelítették helyi védenceiket a szír–iraki határon, aztán az amerikaiak lelőttek egy szír drónt, mely tüzet nyitott az általuk támogatott lázadókra. S ha ez nem lenne elég, Irán szintén most vasárnap példátlan akciót hajtott végre: a teheráni terrortámadásokra válaszul saját területéről ballisztikus rakétákkal vette tűz alá az Iszlám Állam állásait a kalifátus fővárosa, Rakka közelében.
A harcok ez irányú kiterjedése rámutat arra, hogy zajlik a harc a „síita logisztika” ellen, azaz hogy ne jöhessen létre egy amerikai és izraeli részről ellenőrizhetetlen szárazföldi utánpótlási útvonal Irántól Irakon és Szírián át Libanonig. Másrészt a tét: Rakka, az IÁ fővárosának elfoglalása. Vagyis hogy ki aratja le ezt a babért.
Sokáig úgy tűnt, hogy ez az amerikaiak támogatta SDF privilégiuma lehet, de az Eufrátesz mellett nagyon felgyorsult a kormányerők offenzívája. A „trófeáért” folytatott versenyfutást az is mutatta, hogy Moszkvában pénteken jelentették be: vizsgálják annak a lehetőségét, hogy orosz gépek május végi légicsapásában megölhették Abu Bakir al-Bagdadit, az IÁ vezérét.
