Megafonokkal felszerelt fiatalok járják a különben meglehetősen kihalt venéz főváros utcáit, hogy szavazásra buzdítsák az embereket. Az ellenzéki többségű parlamentben meghirdetett alternatív népszavazást sok helyen kénytelenek voltak az utcán felállított szavazókörletekben megszervezni, mert a kormány nem engedélyezte a szokásos szavazóhelyek használatát. Sőt, Maduro adminisztrációja úgynevezett próbanépszavazást szervezett sok helyre – a kormány ugyanis július végén várja az urnákhoz az embereket, hogy véleményt nyilvánítsanak a Maduro által kezdeményezett alkotmányozó nemzetgyűlés ügyében. Az alkotmányreformra hivatott testület harmadrésze az elnök által válogatott szervezetek küldötteiből állna majd, ezért az ellenzék bojkottálja az egész procedúrát.
A 17 millió választásra jogosult polgárnak – akik ujjlenyomatukkal is regisztrálnak az alternatív népszavazáson – három kérdésre kell válaszolnia igennel vagy nemmel. Elutasítja-e az alkotmányozó nemzetgyűlés felállítását a nép előzetes jóváhagyása nélkül; felszólítja-e az összes köztisztviselőt és a fegyveres erők tagjait, hogy megvédjék az 1999-es alkotmányt és engedelmeskedjenek a parlament döntésének; végül pedig elfogadja-e a közhatalom megújítását szabad és átlátható választásokkal.
A kormány minden eszközzel megpróbálja bojkottálni a vasárnapi eseményt: a médiában betiltottak minden ezzel kapcsolatos hírt, így egyelőre arról sem lehet tudni, hogy az 536 településen felállított 2030 szavazókörben voltak-e atrocitások. Az alternatív népszavazást 69 országban is megszervezik az ott élő venézek számára – Stuttgartban például délelőtt hatalmas sorban álltak azon a venezuelaiak, akik véleményt akartak nyilvánítani.
Az általam meglátogatott caracasi szavazókörben jó volt a hangulat, a hosszú sorban előreengedték az öregeket és a tolószékben érkezőket, és ha ismert arc tűnt fel a tömegben, azt hosszan megtapsolták.
